Napkitörések figyelője

Az űrszonda műszerei folyamatosan, szinte pillanatról-pillanatra követik majd egyre aktívabbá váló csillagunk változásait.

A Nap felszínéből Földünknél is nagyobb mágneses hurkok emelkednek ki, és alkalmanként hatalmas izzó gáztömegek lövellnek a világűrbe. Eközben a legnagyobb nukleáris bombákét is meghaladó energiájú robbanások történnek. A kirepülő részecskék ritkán a Földet is eltalálják, ami zavart okozhat a távközlésben, az áramellátásban és műholdakat is tönkretehet.

A naptevékenységnek a Földre gyakorolt hatásait az űridőjárás témakörében vizsgálják. A Nap ide kapcsolódó aktivitása azonban alig követhető az optikai tartományban, más hullámhosszakon lehet csak pontosan vizsgálni. Ezt a célt szolgálja a Solar Dynamics Observatory (SDO, napdinamikai obszervatórium) nevű új űrszonda, amely minden korábbi társát meghaladó pontossággal és gyakorisággal rögzíti majd csillagunk pillanatnyi állapotát, a NASA Living With a Star (Élet egy csillaggal) nevű programja keretében.

Az új napobszervatóriumot egy ATLAS-V hordozórakéta indította el a floridai Cape Canaveral űrkikötőből. Az űreszköz először egy 2500 kilométer földközelpontú pályára állt, majd innen fokozatos pályamódosításokkal éri el 36 000 kilométer magas végső pályáját.

Végre nekilendült a naptevékenység A szonda a lehető legjobb időszakban indult, ugyanis hosszú tétlenség után egyre aktívabbá válik a Nap. Február 7-én és 8-án már egészen komoly napkitöréseket (flereket) figyeltek meg rajta. Kálmán Béla, a MTA Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Kutatóintézetének nyugalmazott főmunkatársa elmondta:, hogy már december-január folyamán egyre több napfoltcsoport volt látható, de az amerikai Boulderben lévő világ-adatközpont által NOAA 11045 számot kapott, nagyon gyorsan fejlődő napfoltcsoportban két M-kategóriába sorolt fler is történt a napokban. A napfoltcsoport az északi szélesség 23. fokán kezdett fejlődni (ciklus elején a nagyobb szélességek aktívak), az első mágneses terek február 3–4-e táján, az első foltok 5-én jelentek meg. A mágneses szerkezet bonyolult volt, így várhatóak voltak nagyobb napkitörések, s az űrszondákat készenlétbe helyezték. Február 7-én 02.20 órai kezdettel (világidőben) egy M6, 4 nagyságú, 8-án 11.57 órai kezdettel egy M1, 1 nagyságú fler volt megfigyelhető a napfoltcsoportban, ami még tovább fejlődik. Ezek a flerek (különösen az M6-os) már komoly nagyságúnak számítanak. A naptevékenység növekedése jó előjel a Solar Dynamics Explorer műhold számára, amely reményeink szerint minden eddiginél részletesebb képeket készít majd a napkoronáról.

Az SDO-szonda három műszere: Naplégkörfigyelő műszeregyüttes (Atmospheric Imaging Assembly/AIA)

A Solar Dynamics Observatory több szempontból az 1995-ben startolt SOHO napszonda utódjának, fejlettebb változatának tekinthető. Felbocsátási tömege 3200 kilogramm, amelyből 1400 kilogrammot az üzemanyag tett ki. Átmérője a Nap felé tekintő irányban 4, 5 méter, erre merőlegesen 2, 2 méter. Napelemei 6, 5 négyzetméter felületen 1540 W teljesítményt nyújtanak.

Kapcsolódó cikkek: