Lerövidíthetjük-e az alvásra szánt időt?

Az egészséges alvás és az álmatlanság között félúton helyezkedik el az ún. polifázisos alvás. Az internetes blogokon sok megszállott híve akad a módszernek, amelynek lényege, hogy napközben hat 25 perces szunyókálást iktatnak be, és esetleg éjjel alszanak egy órát.

Ha valaki túljut a bevallottan „kidöglesztő” kéthetes hozzászokási perióduson, – amely alatt úgy érzi magát az ember, mintha kómában lenne –, akkor állítólag eufórikus állapotba kerül, amelyben több az energiája, jobb a koncentrációja és több ideje jut élni az életet.

Noha egyetlen tudományos tanulmányt sem végeztek eddig a polifázisos alvás biztonságos voltáról vagy előnyeiről, az alvásról szerzett minden eddigi ismeretünk, – sőt a bloggerek saját nyilatkozatai is –, azt támasztják alá, hogy a technika csak az álmainkban működik.

Az emberek többsége monofázisos alvó: éjszaka alszik egy hosszabb szakaszt. Biológiailag azonban bifázisos faj vagyunk. Az EEG föltárja, hogy az agy éjszaka hosszú alvási módba vált, majd déltájban is megfigyelhető az éberség csökkenése. A test többi része is ezt a bifázisos aktivitási mintát követi a szervektől és a különféle testi funkcióktól le egészen a sejtekig. Sok társadalomban ezt a második igényt a szieszta elégíti ki.

Miért alszunk?
Az egyik vezető elmélet szerint nem csupán azért alszunk, mert pihenésre van szükségünk, hanem az alvás lehetővé teszi az agy számára a napközben összegyűjtött információ feldolgozását és egyes információk elraktározását a tudat alatti memóriába.

Az emberi alvás 90 perces szakaszokból áll, amelyből 65 perc a nem REM (gyors szemmozgásos) alvás, 20 perc a REM szakasz és 5 perc az átmeneti nem REM szakasz. Többségünknél négy vagy öt ilyen ciklus figyelhető meg éjszakánként. A REM alvást tekintik a legpihentetőbbnek, és a tanulmányok azt mutatják, hogy a REM szakaszok megszakítása okozzák a legsúlyosabb alvásmegvonási tüneteket.

A polifázisos alvást támogató alapelképzelés szerint a kéthetes alvásmegvonás elviselésével olyan fázisba léphetünk, amelyben a szundítás egyenesen REM szakaszba juttat bennünket. Így kiküszöböljük az alvás úgymond fölösleges aspektusait.

Az Alvás Világnapja Magyarországon ma a felnőtt lakosság 50%-a panaszkodik álmatlanság tüneteire, azonban ez ma már nem csak őket érinti. Egyre több kutatási eredmény mutatja azt, hogy az alvászavarok a gyermekek 10–12%-nál jelentkeznek. Az alvászavarok azon túl, hogy rontják az egyén testi – lelki egészségét, jelentős társadalmi – gazdasági terhet is jelentenek. Inszomnia esetén megnő a hangulatzavarok, szorongásos tünetek, az alkoholizmus vagy az öngyilkosság kockázata. Az „Alvás Világnapja” rendezvényét az Alvásmedicina Világszervezete kezdeményezte, a tavaszi óraállításhoz kapcsolódóan. A 2010-es jelmondat: „Aludj jól és maradj egészséges!”

Kevés alvás is jobb a semminél
Néhány esetben valóban hasznos lehet a polifázisos alvás. Claudio Stampi bostoni alvásszakértő a polifázisos alvás vezető kutatója. Főként arra összpontosít, hogyan tudják a legjobban „elcsalni” az alvást a hajósok, katonák és más olyan emberek, akiknek muszáj ébren maradniuk.

Stampi azt tapasztalta, hogy hat rövid szundítás beiktatása hasznosabb, mint több napi ébrenlét néhány óra alvással. Nem ajánlja – és tanulmányai sem támasztják alá a módszert –, hogy egészséges, normális életvitelű emberek életmódszerűen alkalmazzák a polifázisos alvást és így nyerjenek több ébrenléttel töltött órát.

Érdekes módon, a polifázisos alvás mellett kardoskodó bloggerek zöme is hat hónap után visszatér a normális alváshoz, noha azt állítják, hogy teljesítették a küldetésüket. Ami még inkább a polifázisos alvás ellen szól az az, hogy a megnövekedett ébrenléti időt sok blogger saját bevallása szerint igazán hasznos dolgokra nem használta ki: a visszajelzések szerint a polifázisos alvók nem olvastak több könyvet, nem oldottak meg rejtvényeket, nem tanultak nyelveket. Így, bármily csábítóan hangzik is a polifázisos alvás gondolata, meggondolandó, hogy érdemes-e kísérletezni vele.