Új globális egyensúly küszöbén

Az alábbiakban Dr. László Ervin filozófusprofesszor gondolatait ismertetjük. A „változás dinamikája” című előadása elhangzott a Pécsi Tudományegyetemen a Mandulavirágzási Tudományos Napok keretében.

Az egyensúly mást jelent az élettelen és az élő rendszerekben. Egy szikla legördül a hegyoldalról, valahol megnyugszik, és évmilliókig ott áll egyensúlyban anélkül, hogy változna. Az élőlény azonban olyan, mint az akrobaták építette embergúla a cirkuszi porondon: ha egyik tag picit billen, akkor többiek, az egész rendszer együttesen korrigálja azt, megtartva a dinamikus egyensúlyt. Az élő szervezetek, például jelen cikk olvasójának biológiai egyensúlya, homeosztázisa sem más, mint a szervek folyamatos önszabályozó, a normálistól eltérő értékeket javító rendszere. Grafikon rajzolva ez az egyensúly egy hullámgörbét mutat. A rendszer komplexitása az idő függvényében növekedhet, történhet evolúciós fejlődés. A gond, amikor a kilengések, vagyis a hullámok növekszenek. Mert azt egy idő után a rendszer már nem tudja korrigálni, és ezen törésponton az egyensúly összedől. Egy újfajta egyensúlynak kell kialakulni, aminek komplexitása lehet az előzőnél sokkal alacsonyabb, de lehet sokkal magasabb is.

forrás:Dr. László Ervin

A földi társadalom is dinamikus rendszer, aminek kilengése eljutott a törésponthoz. Itt nem csak az éghajlatváltozásra kell gondolni, az csak a legszembetűnőbb. A történelem során a fejlődés eddig fenntartható volt, mert az emberség új és új erőforrásokat tudott a rendszerbe vonni. Energiaforrásokat és földrajzi helyekről is. Csakhogy mára a Föld megtelt, kolonizációs folyamtokra nincs tovább lehetőség.

Elértük a töréspontot. A kérdés tehát az, hogy az új egyensúly a mostaninál alacsonyabb, vagy magasabb szinten alakul-e a jövőben. Egyes számítások szerint hat-hétszáz millió embert tud eltartani a Föld, tehát az emberi kultúra alapvető kérdéseiről van szó. A „B válasz”-hoz az emberek gondolkodása kell hogy változzon. Értékváltásra van szükség, és ez a folyamat nem reménytelen – hirdeti László Ervin. Ugyanazokat a kiadványokat, gondolatok, amit 15 éve még furcsállón, vagy kézlegyintéssel fogadtak, ma egyre elfogadottabbak, a döntéshozó politikusok és gazdasági vezetők körében is. Példaként a „planetáris etika” kifejezést említi a professzor, ami ma elfogadott már konferenciatéma.

Az állatvilágból hozott ösztön, a „minél többet fogyasztani”, és ezt le lehet vetkőzni. Ahogy az egyén személyes táplálkozásában is ott tudja hagyni az egészségtelen, vagy fölösleges ételt, akár fogyókúrázni is tud, úgy a társadalomnak is meg kell ezt tanulnia.

A klímaváltozás „nem csak veszély, hanem esély is” – mondja László Ervin. Itt van ugyanis egy jelenség, ami jelzi, felhívja a figyelmet hogy így nem mehet tovább. És a legnagyobb változás az lesz, ha el is hisszük, hogy lehet változni. És akkor kialakul egy más, magasabb szintű egyensúly.

A felhívás most egyértelmű. Nem arról van szó, hogy rosszabbul kell élni, hanem másképp kell élni. A tízmilliós kis országnak is. Miden egyedének. A változásban mindenkinek meg van a személyes feladata. „Az én feladatom – hirdeti a tudós – hogy a nagyközönségnek az érdeklődését megszerezzem hozzá”.

Tudástársadalom Alapítvány A tudományos-technikai forradalom kezdete óta a kutatások, felfedezések mozgatják a világot. Egy a gépkocsi árában például az anyag az munkaerő, vagy az energia költsége nem meghatározó. Az igazi érték a termékbe invesztált kutatás. Mindezek mögött azonban jelentős tőkebefektetés áll. Amikor egy magánvállalat költ vagyonokat a kutatás-fejlesztésre (K+F), akkor mondhatjuk az a cég magánügye. Azonban, amikor az állami kutatóintézetek, egyetemek teszik ugyanezt – és sokszor olyan alapkutatásokról van szó, aminek nem is látszik közvetlen haszna – akkor az adófizetők könnyen megkérdőjelezik a költekezés indokoltságát. Japán, USA a GDP közel 3 százalékát költi K+F-re, és az EU is ezt az arányt tűzte ki stratégiai céljaként, és ez a pénz nem kevés. Az Egyesült Államokban fogalmazódott meg, hogy a tudományt ki kell hozni a laboratóriumok zárt világából, és a lakossággal is meg kell ismertetni (el kell fogadtatni) az anyagi áldozatvállalás szükségességét. Ez a tudományos világnak jól felfogott érdeke. Magyarországon Tudástársadalom Alapítvány hivatott a fenti célok szolgálatára. Sokoldalú tevékenységük egyik eleme volt a Pécsi Tudományegyetem szervezte Mandulavirágzási Tudományos Napok, például a fenti előadás hirdetése.