Új globális egyensúly küszöbén

Közhelyszerűen emlegetett kifejezésünk a „fenntartható fejlődés”. De mit is jelent ez? A fogalom alatt nem ugyanazt értik a kutatók, a mérnökök, a közgazdászok vagy például a National Geographic Online olvasói.
Az alábbiakban Dr. László Ervin filozófusprofesszor gondolatait ismertetjük. A „változás dinamikája” című előadása elhangzott a Pécsi Tudományegyetemen a Mandulavirágzási Tudományos Napok keretében.
Az egyensúly mást jelent az élettelen és az élő rendszerekben. Egy szikla legördül a hegyoldalról, valahol megnyugszik, és évmilliókig ott áll egyensúlyban anélkül, hogy változna. Az élőlény azonban olyan, mint az akrobaták építette embergúla a cirkuszi porondon: ha egyik tag picit billen, akkor többiek, az egész rendszer együttesen korrigálja azt, megtartva a dinamikus egyensúlyt. Az élő szervezetek, például jelen cikk olvasójának biológiai egyensúlya, homeosztázisa sem más, mint a szervek folyamatos önszabályozó, a normálistól eltérő értékeket javító rendszere. Grafikon rajzolva ez az egyensúly egy hullámgörbét mutat. A rendszer komplexitása az idő függvényében növekedhet, történhet evolúciós fejlődés. A gond, amikor a kilengések, vagyis a hullámok növekszenek. Mert azt egy idő után a rendszer már nem tudja korrigálni, és ezen törésponton az egyensúly összedől. Egy újfajta egyensúlynak kell kialakulni, aminek komplexitása lehet az előzőnél sokkal alacsonyabb, de lehet sokkal magasabb is.
forrás:Dr. László Ervin
A földi társadalom is dinamikus rendszer, aminek kilengése eljutott a törésponthoz. Itt nem csak az éghajlatváltozásra kell gondolni, az csak a legszembetűnőbb. A történelem során a fejlődés eddig fenntartható volt, mert az emberség új és új erőforrásokat tudott a rendszerbe vonni. Energiaforrásokat és földrajzi helyekről is. Csakhogy mára a Föld megtelt, kolonizációs folyamtokra nincs tovább lehetőség.
Elértük a töréspontot. A kérdés tehát az, hogy az új egyensúly a mostaninál alacsonyabb, vagy magasabb szinten alakul-e a jövőben. Egyes számítások szerint hat-hétszáz millió embert tud eltartani a Föld, tehát az emberi kultúra alapvető kérdéseiről van szó. A „B válasz”-hoz az emberek gondolkodása kell hogy változzon. Értékváltásra van szükség, és ez a folyamat nem reménytelen – hirdeti László Ervin. Ugyanazokat a kiadványokat, gondolatok, amit 15 éve még furcsállón, vagy kézlegyintéssel fogadtak, ma egyre elfogadottabbak, a döntéshozó politikusok és gazdasági vezetők körében is. Példaként a „planetáris etika” kifejezést említi a professzor, ami ma elfogadott már konferenciatéma.
Az állatvilágból hozott ösztön, a „minél többet fogyasztani”, és ezt le lehet vetkőzni. Ahogy az egyén személyes táplálkozásában is ott tudja hagyni az egészségtelen, vagy fölösleges ételt, akár fogyókúrázni is tud, úgy a társadalomnak is meg kell ezt tanulnia.
A klímaváltozás „nem csak veszély, hanem esély is” – mondja László Ervin. Itt van ugyanis egy jelenség, ami jelzi, felhívja a figyelmet hogy így nem mehet tovább. És a legnagyobb változás az lesz, ha el is hisszük, hogy lehet változni. És akkor kialakul egy más, magasabb szintű egyensúly.
A felhívás most egyértelmű. Nem arról van szó, hogy rosszabbul kell élni, hanem másképp kell élni. A tízmilliós kis országnak is. Miden egyedének. A változásban mindenkinek meg van a személyes feladata. „Az én feladatom – hirdeti a tudós – hogy a nagyközönségnek az érdeklődését megszerezzem hozzá”.
![]() |
| ![]() |