A szemnyomásról
A szem belnyomásának alakulásában a legfontosabb szerepe a szemgolyó elülsõ részének van. Ezt a csarnokvíz tölti ki, amely táplálja a lencsét, a szaruhártyát, és elszállítja anyagcseretermékeit.
A csarnokvíz nyomása a tulajdonképpeni szemnyomás, vagy szembelnyomás, amely normálisan 15-21 Hgmm között ingadozhat. Ennek megnövekedett értéke patológiás körülmények között lehet a túlzott termelés, az elfolyás akadályozottságának következménye, bár leginkább ez utóbbi eltérés a gyakori, ekkor különböző típusú zöldhályog, glaukóma alakul ki. A megnövekedett nyomásra legfőképpen a látóideg érzékeny, a tartós belső nyomásfokozódás a szemben a látás károsodásához, látótérkieséshez vezet. A szemnyomás azonban élettani körülmények között is változik, és ennek mértéke, illetve időtartama nem okoz károsodást a szemben. Az átlagos napi nyomásingadozás maximum 4 Hgmm, tehát akár 10-16%-nyi is lehet, közvetlenül a felkelést követő csúcsértékkel.
Az elmúlt évek szemészeti kutatásai alapján úgy tűnik, hogy a szemnyomás-változásnak szezonális, illetve cikadiám (tehát évszaki, és napi alapú) ingadozása van. Télen magasabb értékeket mérnek, míg nyáron a legalacsonyabbakat. Értelemszerűnek látszik az összefüggés, hogy a napos órák száma korrelál a szemnyomás értékeivel. Azaz, ha sokat süt a nap, kisebb a nyomás. Ezt alátámasztja az a korábbi, anatómiai megfigyelés, hogy összeszűkült pupillánál folyik el és szívódik fel a csarnokvíz. A ciklus alakulása valószínűleg a corpus pineale (tobozmirigy, „harmadik szem”) működésével is kapcsolatos. Ez az agyban található szervünk a fényinformációk alapján, biológiai óraként szinkronizálja hormonrendszerünk, nemi működéseink dinamikáját. Az innen érkező parancsok (ti. az általa termelt melatonin) ugyanis az agy hormonelválasztó területein (hipotalamusz, hipofízis) egyes hormonok felszabadulását, illetve termelését indítják be. Részben így alakul ki adott időben a pubertás, a menstruációs ciklus, és sok kutató szerint a szembelnyomás ingadozása is.
További kutatások rámutatnak arra, hogy a mellékvesekéreg által termelt, a szervezet ion-, és vízháztartásáért felelős szteroidhormonok is befolyásolják a csarnokvíz nyomását, ezáltal megmagyarázható lehet az a megfigyelés is, hogy a vízbevitel miként fejti ki a szemnyomást fokozó hatását. Annyi bizonyos, hogy a folyadékfogyasztás nem közvetlenül, tehát nem a vér „higításán” (ozmotikus nyomás csökkenésén) keresztül hat. Az utóbbi évek kutatásai szerint a szemnyomás egyébként függ a nemtől, kortól, testmozgástól, cukoranyagcserétől egyaránt. Azonban az élettani határok között a szemnyomás változásai nem okoznak problémákat a látásban.