Baranya vármegye 1848–49-es honvédjei

Bona Gábor a honvédtisztek névsorát gyűjtötte össze, Urbán Aladár az első, önkéntes honvédzászlóaljak kiállítását dolgozta fel, Árkovics Istvánné, Csomor Erzsébet, Molnár András és Oláhné Szakály Gabriella pedig Zala megye honvédjeinek névsorát állították össze.

A Baranya Megyei Levéltár iratanyaga alapján kíséreltem meg a szabadságharc baranyai honvédjeiről fennmaradt információk összegyűjtését és feldolgozását. A kutatást megnehezítette a vizsgált dokumentumcsoport heterogenitása: a feljegyzések különböző időszakokban készültek (1849 márciusa és 1850 februárja közt), valamint különböző nagyságú területekkel foglalkoztak (megyei, járási és községi szintű összeírások egyaránt rendelkezésemre álltak). Az ezek miatt keletkező jelentős átfedések kiszűrése volt talán munkám legidőigényesebb része (általában, még ha azonos személyről van is szó, a különböző dokumentumokban kisebb-nagyobb eltérésekkel írták le ugyanazt a nevet, emiatt a számítógép nem tudott ebben segíteni, „manuálisan” kellett kiszűrnöm a többször is szereplő honvédeket).

A munka során nem csak a honvédek neveit, hanem a róluk az adott dokumentumokban fennmaradt minden adatot megpróbáltam összegyűjteni és felhasználni, és ezek alapján kíséreltem meg a statisztikai következtetések levonását.

A vizsgált dokumentumok nagy mennyisége és rendezetlensége miatt, ill. mivel az összeírások különböző időpontokban, különböző jegyzők által, különböző módon készültek, a téma feldolgozása csak járásokra bontva volt hatékonyan kivitelezhető.

A járási listák összesítésével 3047, Baranyában kiállított honvédet sikerült azonosítanom. Ez csak a valóban identifikált honvédek száma, a számadatokat közlő dokumentumok alapján megállapítható, hogy ehhez kétségkívül hozzájárult még legalább 315, máshol név szerint nem szereplő honvéd.

Mivel ezt a 315-ös számot csak három járásból, a Pécsiből, a Baranyaváriból és a Mohácsiból származó ismeretlen honvédek adták (a Hegyháti, Siklósi, Szentlőrinci járásokról nincsenek ilyen jellegű adatok), feltételezvén, hogy a másik három járásban is hasonló az azonosítatlan honvédek aránya, az összes baranyai honvéd száma – különböző becslési módok szerint – 3379 és 3932 közé tehető, tehát hozzávetőleg az összes honvéd 80–90% százaléka lett azonosítva.

Az azonosított (kék) és azonosítatlan (piros) honvédek megoszlása járásonként. A *-gal jelölt járásoknál az azonosítatlan honvédek száma becslés; a kétféleképp szereplő Hegyháti járás a lehetséges becslések szélső értékeit hivatott érzékeltetni.

Úgy tűnik, hogy ezek a becsléseken alapuló, de megbízható végeredmények végre alátámasztják az eddigi feltételezést, mely szerint Baranya vármegye nagyjából 3500 honvédet állított a szabadságharc során.

Sajnos jelen munka terjedelmi korlátai miatt a fenti, az iratanyag jellemzőiről szóló összefoglaláson kívül mindössze egy apró részlet, a Baranyavári járás honvédjeinek nemzetiségi és vallási összetételének kiemelésére van módom a rengeteg közül, e járás etnikai sokszínűségével és gazdag iratanyagával is kiemelkedik a többi közül.

A korból nincsenek pontos adataink a nemzetiségek arányáról, azonban Fényes Elek településenkénti összeírása alapján kísérletet tettem az 1840-50-es évek Baranyavári járásának nemzetiségi összetételének rekonstruálására, ennek eredményeit az itt látható táblázatban vetettem össze a honvédösszeírásokból származó, a honvédek nemzetiségéről szóló információkkal. A járás azonosított honvédjeinek kb. 23%-áról jegyezték fel, hogy milyen nemzetiségűek voltak.

A járás összlakosságának etnikai összetételét összehasonlítva az onnan származó honvédekével, megfigyelhető a magyarok és a sokácok hasonló aránya, különbség, hogy a honvédek közt a németek aránylag többen, a szerbek pedig kevesebben voltak jelen.

A drávaszögi honvédek ugyanezen, jól dokumentált csoportjáról – mely a teljes, a Baranyavári járásban kiállított honvédség mintegy 25%-át teszi ki – azt is tudjuk, milyen vallásúak voltak. Az itt látható táblázatban ezen honvédek vallási összetételét hasonlítottam össze a teljes lakosságéval. A Baranyavári járás teljes lakosságának vallási összetételét ugyancsak Fényes Elek adatai alapján rekonstruáltam. Mivel Fényes a települések lakóinak leírásánál sokkal több figyelmet szentelt a lakosok felekezeti hovatartozásának, mint a nemzetiségi összetételnek, jelen esetben sokkal megbízhatóbbak a tőle származó információk, mint az előző táblázatnál. Bár korábban megállapítottuk, hogy a vizsgált csoport majdnem 40%-a magyar nemzetiségűnek vallotta magát, itt láthatjuk, hogy a protestáns vallásúak száma ehhez képest alacsony: nem éri el a 8%-ot sem.

A járás teljes lakosságának felekezeti megoszlását összehasonlítva a honvédekével, megfigyelhető a katolikusok magasabb, valamint a protestánsok alacsonyabb aránya a honvédségen belül. A közhiedelem képes a szabadságért küzdő honvédek jelentős részét a református magyarsághoz sorolni. Bár ez országunk néhány területén igaz, most már biztosan kijelenthetjük, hogy a Baranyavári járásban – és nagy valószínűséggel egész Baranyában – a katolikus svábok arányaiban többen vettek részt a szabadságharcban, mint minden más nemzet és felekezet. Ezt a németek polgárosodottságával, valamint a Magyarországon szokatlan öröklési rendjükkel magyarázhatjuk (a birtokok elaprózódásának elkerülése érdekében a sváboknál a legidősebb fiú örökölte apja minden földjét, a fiatalabb testvérek vagy alárendelt szerepben bátyjuk háztartásában maradtak, vagy iparosként, értelmiségiként, esetleg katonaként keresetek megélhetést).

A fentebb bemutatottakon kívül még számottevő, publikációra váró eredményeim vannak a baranyai honvédek megoszlásáról kiállításuk módja szerint (önkéntes, sorozott, vagy pénzért fogadott), töredékes, de használható adataim társadalmi összetételükről, életkor szerinti megoszlásukról és katonai szolgálatuk részleteiről (alakulat, rang, fegyverletétel helye stb.), valamint a Pécsi járás esetében büntetésükről is (a honvédek jelentős részét a szabadságharc bukását követően besorozták a cs. kir. hadseregbe). Mindezek mellett természetesen a honvédek névsorát is publikálni szeretném a közeljövőben.