Megtalálták az eddigi legidősebb emberi fajt – amely lehet, hogy kannibál volt?

Az új faj leírása a 2 millió és 800 ezer évvel ezelőtti időszakban a Dél-afrikai Gauteng tartomány Sterkfontein barlagrendszerében talált fosszíliákon, álkapocs töredékeken, fogazaton illetve egyéb csontmaradványokon alapszik.

Noha ez idáig mindössze csak hat egyed részleges maradványait találták meg, az Új-Dél-Walesi Egyetem antropológusa, Darren Curnoe véleménye szerint a felegyenesedve járó Homo gautengensis guggolva állt, három és fél láb (kicsivel több mint egy méter) magas volt és kb. 110 fontot (50 kilogramm) nyomott.

A mai emberrel összehasonlítva, az új fajnak aránylag hosszú karjai voltak, az arca nagyjából a csimpánzéhoz lehetett hasonlatos, és kisebb volt az agya – jóllehet, nem annyira kicsi, hogy a verbális kommunikációra ne lett volna képes.

„Lehetségesnek tűnik, hogy a Homo gautengensisnek volt nyelvezete, amely valószínűleg sokkal kezdetlegesebb volt a mi nyelvünknél: hiányzottak belőle az összetett tónusok, a nyelvtan és mindez, ami ma az emberi nyelvre jellemző” – írta e-mailjében Curnoe.

Ember, de nem Habilis?
Curnoe véleménye szerint a H. Gautengensis, noha őt tartják a legidősebb emberi fajnak, túl későn jelent meg az evolóciós időskálán ahhoz, hogy a mi közvetlen ősünk lehetett volna.

„Azokat a nagytestű emberszabású lényeket, amelyek minden valószínűség szerint az őseink lehettek, mint pl a Homo erectus ugyanabban az időszakból tárták föl, mint a Homo gautengensist” – mondta Curnoe, ami azt mutatja, hogy a H. Erectus ősei hamarabb megjelentek, mint a H. Gautengensisé. A szakember ezen túlmenően, azt is megjegyezte, hogy vannak még olyan Kelet-Afrikában talált hominida fosszíliák, amelyek mintegy 300 ezer évvel idősebbek mint a <Í>H. Gautengensis, csak még nem rendszerezték őket.

„Teljes meggyőződéssel gondolom, hogy ma még nem tudhatjuk, hogy az emberi evolúció során melyik faj volt a közvetlen elődünk” – jelentette ki Curnoe, hozzátéve, hogy mindenesetre, nem tűnik úgy, hogy a H. Gautengensisnek, amely egy új faj, és voltak az emberre jellemző tulajdonságai, lennénk az egyenes ági leszármazottjai.

Az antropológus azt állítja, hogy negyven olyan tulajdonságot azonosított, amely megkülönbözteti ezt a két lábon járó lényt az Australopithecusokhoz sorolt, már felegyenesedettebb tartású emberelődeinknél. E jellemző vonások között van „az Australopithecusokéhoz képesti jóval kisebb arc, a tűszerű fogak, és a sokkal fejletlenebb állkapocs illetve rágóizmok” – mondta.

A tudósok évtizedek óta– köztük maga Curnoe is – a jelenleg H. Gautengensisnek tartott ősmaradványt Homo habilisnek („ügyes embernek”) tartották. Mivel a habilis mintegy 2–másfél millió évvel ezelőtt jelent meg, széles körben elterjedt az a nézet, hogy ő a legrégebbi emberi faj.
„Ugyanakkor 14 évnyi, a Dél-afrikai Homo kutatásokkal töltött munka után erős késztetést éreztem arra, hogy leírjak és elnevezzek egy új fajt, egy olyat, amely elkülönül a H. habilistól és idősebb is nála” – fogalmazott Curnoe.

A H. gautengensis egyedeinek kisebb az agyuk – valószínűleg csak egyharmada a mienknek. Az új fajnak kisebbek a fogai és az álkapcsa is, mint a H. habilisé, ami eltérő táplálkozásra és életmódra utalhat.

Ő lenne a valamikori kapaszkodó lény?
Miközben a H. gautengensis valószínűleg főleg a földön tartózkodott, bizonyítékok vannak arra, hogy az emberelődök bizonyos időt a fán is eltöltöttek A belső fül egyensúly szervének fosszilis maradványai alapján elmondható, hogy ezek a lények kevert életmódot folytattak, egyes egyedek kifejezetten a fán lakókra jellemző viselkedést mutattak, míg mások inkábba terresztriálisak voltak.

Az antropológus szerint a gorilláknál és bizonyos erdei cerkófféléknél ma sem szokatlan, hogy ilyen viselkedési formát mutatnak, a nőstények tipikusan többet csimpaszkodnak a fákon, minta a hímek.

Eszközök… és némi kannibalizmus?
H. gautengensis fossziliákat rendszerint kőeszközök mellett találtak, és nyilvánvaló, hogy a faj képviselői a tüzet is használták. A kőeszközöket valószínűleg azért használta, hogy lefejtse a húst a csontról, és széthasítsa a csontokat, hogy hozzájusson a csontvelőhöz, valamint talán azért, hogy növényi tápanyagokat ásson ki és dolgozzon fel. Az is lehetséges, hogy az állati szövetek feldolgozásához használták a kőeszközöket.

Az 1970-es években talált, a H. gautengensisszel leginkább kapcsolatba hozható koponya, az ún. Stw 53-as leleten talált vágásnyom egy sötétebb alkalmazásra is utal – az egyaránt lehetett rituális elhantolás vagy akár kannibalizmus is.

„A Paranthropus nemzetséghez tartozó egyik előember ugyanabban a barlangban talált megégett teste mellett lévő jelek szerint a Homo gautengensis étrendjében minden bizonnyal szerepeltek előemberek is” – fejtette ki Curnoe.

A H. gautengensis azonban nem volt kizárólagosan húsevő. A HOMO című humánbiológiai szaklapban hamarosan publikálásra kerülő tanulmány szerint az új faj fogai nyilvánvalóan alkalmazkodtak a sok rágást igénylő növényi táplálék fogyasztásához.

Új „hiányzó láncszem”?
Az új faj abból a régióból származik, amit az Emberiség Bölcsőjének neveznek, és amely a mostanában azonosított, a felegyenesedett Australopithecusok és az első emberi faj közötti „átmeneti faj”-nak tartott Australopithecus sedibát is adta. Az új kutatrási eredmények azonban – Curnoe szerint – kétségessé teszik ezeket a megállapításokat. Az újonnan talált Australopithecus – a nagyon kicsiny agyával és hosszú végtagjaival a fán való élethez alkalmazkodott, majoméhoz hasonlatos csuklóival sokkalta primitívebb, mint a Homo gautengensis, még akkor is, ha „ugyanabban az időben és helyen éltek” – magyarázta a szakember.

Rakoncátlan evolúciós fa
Fred Spoor, németországi Max Planck Humánevolúciós Intézetének munkatársa egyetért azzal, hogy a H. gautengensis és az A. sediba egymásnak ellentmondanak. Mint megjegyezte, valójában az A. sedibával foglalkozó kutatócsoport azt állítja, hogy az Stw 53 egy, az A. sedibánál sokkal primitívebb koponya. Más szóval, a H. gautengensis lehet, hogy egyáltalán nem is humán faj, hanem csak egy majomszerű Australopithecus féle. Spoor szerint a kutatók, mint egy puzzle-t, évekig rakosgatták ki, az Stw 53-as leletet.

„Először is, nincs elegendő jól konzerválódott csont ahhoz, hogy koponya megdönthetetlen rekonstrukcióját meg lehessen csinálni”- jelentette ki Spoor. „Továbbá. a dél-afrikai előember fosszíliák kormeghatározása sokkal nehezebb, mint a kelet-afrikaiaké, ahol olyan sok gyönyörű, a kormeghatározást megkönnyítő vulkáni hamu réteg található” – tette hozzá.

A szokatlan minta nem vág össze a többi ismert előember koponyával, és lehet, hogy egy új fajnak a jele. Viszont, hogy ez az új faj emberi faj-e, vagy Australopithecus – nos, a vita még folytatódni fog.

Curnoe, a tanulmány szerzője, a maga részéről azt mondta: „az új faj igazi jelentősége az, hogy megmutatja, milyen bonyolult, szerteágazó volt a törzsfejlődésünk evolúciós fája. „Számos faj élt egy időben és egymás mellett a mi fajunkkal és az elődeinkkel egyaránt, mind a legutóbbi időkig” – fogalmazott.