Vendel, Irén, Kleopátra2020. október 20., kedd
Tudomány

Megtalálták az eddigi legidősebb emberi fajt – amely lehet, hogy kannibál volt?

2010.06.01.Admin
National Geographic Magyarország

Jó esély van arra, hogy egy új kutatás eredményeképpen a Homo gautengensis névvel újonnan azonosított faj egy aprótermetű, fáról lejött kannibál lény volt. A teremtmény, amely valószínűleg eszközöket is használt és ismerte a tüzet – a legidősebb azonosított faj az emberi Homo nemzetségben.

Az új faj leírása a 2 millió és 800 ezer évvel ezelőtti időszakban a Dél-afrikai Gauteng tartomány Sterkfontein barlagrendszerében talált fosszíliákon, álkapocs töredékeken, fogazaton illetve egyéb csontmaradványokon alapszik.

Noha ez idáig mindössze csak hat egyed részleges maradványait találták meg, az Új-Dél-Walesi Egyetem antropológusa, Darren Curnoe véleménye szerint a felegyenesedve járó Homo gautengensis guggolva állt, három és fél láb (kicsivel több mint egy méter) magas volt és kb. 110 fontot (50 kilogramm) nyomott.

A mai emberrel összehasonlítva, az új fajnak aránylag hosszú karjai voltak, az arca nagyjából a csimpánzéhoz lehetett hasonlatos, és kisebb volt az agya – jóllehet, nem annyira kicsi, hogy a verbális kommunikációra ne lett volna képes.

„Lehetségesnek tűnik, hogy a Homo gautengensisnek volt nyelvezete, amely valószínűleg sokkal kezdetlegesebb volt a mi nyelvünknél: hiányzottak belőle az összetett tónusok, a nyelvtan és mindez, ami ma az emberi nyelvre jellemző” – írta e-mailjében Curnoe.

Ember, de nem Habilis?
Curnoe véleménye szerint a H. Gautengensis, noha őt tartják a legidősebb emberi fajnak, túl későn jelent meg az evolóciós időskálán ahhoz, hogy a mi közvetlen ősünk lehetett volna.

„Azokat a nagytestű emberszabású lényeket, amelyek minden valószínűség szerint az őseink lehettek, mint pl a Homo erectus ugyanabban az időszakból tárták föl, mint a Homo gautengensist” – mondta Curnoe, ami azt mutatja, hogy a H. Erectus ősei hamarabb megjelentek, mint a H. Gautengensisé. A szakember ezen túlmenően, azt is megjegyezte, hogy vannak még olyan Kelet-Afrikában talált hominida fosszíliák, amelyek mintegy 300 ezer évvel idősebbek mint a <Í>H. Gautengensis, csak még nem rendszerezték őket.

„Teljes meggyőződéssel gondolom, hogy ma még nem tudhatjuk, hogy az emberi evolúció során melyik faj volt a közvetlen elődünk” – jelentette ki Curnoe, hozzátéve, hogy mindenesetre, nem tűnik úgy, hogy a H. Gautengensisnek, amely egy új faj, és voltak az emberre jellemző tulajdonságai, lennénk az egyenes ági leszármazottjai.

Az antropológus azt állítja, hogy negyven olyan tulajdonságot azonosított, amely megkülönbözteti ezt a két lábon járó lényt az Australopithecusokhoz sorolt, már felegyenesedettebb tartású emberelődeinknél. E jellemző vonások között van „az Australopithecusokéhoz képesti jóval kisebb arc, a tűszerű fogak, és a sokkal fejletlenebb állkapocs illetve rágóizmok” – mondta.

A tudósok évtizedek óta– köztük maga Curnoe is – a jelenleg H. Gautengensisnek tartott ősmaradványt Homo habilisnek („ügyes embernek”) tartották. Mivel a habilis mintegy 2–másfél millió évvel ezelőtt jelent meg, széles körben elterjedt az a nézet, hogy ő a legrégebbi emberi faj.
„Ugyanakkor 14 évnyi, a Dél-afrikai Homo kutatásokkal töltött munka után erős késztetést éreztem arra, hogy leírjak és elnevezzek egy új fajt, egy olyat, amely elkülönül a H. habilistól és idősebb is nála” – fogalmazott Curnoe.

A H. gautengensis egyedeinek kisebb az agyuk – valószínűleg csak egyharmada a mienknek. Az új fajnak kisebbek a fogai és az álkapcsa is, mint a H. habilisé, ami eltérő táplálkozásra és életmódra utalhat.

Ő lenne a valamikori kapaszkodó lény?
Miközben a H. gautengensis valószínűleg főleg a földön tartózkodott, bizonyítékok vannak arra, hogy az emberelődök bizonyos időt a fán is eltöltöttek A belső fül egyensúly szervének fosszilis maradványai alapján elmondható, hogy ezek a lények kevert életmódot folytattak, egyes egyedek kifejezetten a fán lakókra jellemző viselkedést mutattak, míg mások inkábba terresztriálisak voltak.

Az antropológus szerint a gorilláknál és bizonyos erdei cerkófféléknél ma sem szokatlan, hogy ilyen viselkedési formát mutatnak, a nőstények tipikusan többet csimpaszkodnak a fákon, minta a hímek.

Eszközök… és némi kannibalizmus?
H. gautengensis fossziliákat rendszerint kőeszközök mellett találtak, és nyilvánvaló, hogy a faj képviselői a tüzet is használták. A kőeszközöket valószínűleg azért használta, hogy lefejtse a húst a csontról, és széthasítsa a csontokat, hogy hozzájusson a csontvelőhöz, valamint talán azért, hogy növényi tápanyagokat ásson ki és dolgozzon fel. Az is lehetséges, hogy az állati szövetek feldolgozásához használták a kőeszközöket.

Az 1970-es években talált, a H. gautengensisszel leginkább kapcsolatba hozható koponya, az ún. Stw 53-as leleten talált vágásnyom egy sötétebb alkalmazásra is utal – az egyaránt lehetett rituális elhantolás vagy akár kannibalizmus is.

„A Paranthropus nemzetséghez tartozó egyik előember ugyanabban a barlangban talált megégett teste mellett lévő jelek szerint a Homo gautengensis étrendjében minden bizonnyal szerepeltek előemberek is” – fejtette ki Curnoe.

A H. gautengensis azonban nem volt kizárólagosan húsevő. A HOMO című humánbiológiai szaklapban hamarosan publikálásra kerülő tanulmány szerint az új faj fogai nyilvánvalóan alkalmazkodtak a sok rágást igénylő növényi táplálék fogyasztásához.

Új „hiányzó láncszem”?
Az új faj abból a régióból származik, amit az Emberiség Bölcsőjének neveznek, és amely a mostanában azonosított, a felegyenesedett Australopithecusok és az első emberi faj közötti „átmeneti faj”-nak tartott Australopithecus sedibát is adta. Az új kutatrási eredmények azonban – Curnoe szerint – kétségessé teszik ezeket a megállapításokat. Az újonnan talált Australopithecus – a nagyon kicsiny agyával és hosszú végtagjaival a fán való élethez alkalmazkodott, majoméhoz hasonlatos csuklóival sokkalta primitívebb, mint a Homo gautengensis, még akkor is, ha „ugyanabban az időben és helyen éltek” – magyarázta a szakember.

Rakoncátlan evolúciós fa
Fred Spoor, németországi Max Planck Humánevolúciós Intézetének munkatársa egyetért azzal, hogy a H. gautengensis és az A. sediba egymásnak ellentmondanak. Mint megjegyezte, valójában az A. sedibával foglalkozó kutatócsoport azt állítja, hogy az Stw 53 egy, az A. sedibánál sokkal primitívebb koponya. Más szóval, a H. gautengensis lehet, hogy egyáltalán nem is humán faj, hanem csak egy majomszerű Australopithecus féle. Spoor szerint a kutatók, mint egy puzzle-t, évekig rakosgatták ki, az Stw 53-as leletet.

„Először is, nincs elegendő jól konzerválódott csont ahhoz, hogy koponya megdönthetetlen rekonstrukcióját meg lehessen csinálni”- jelentette ki Spoor. „Továbbá. a dél-afrikai előember fosszíliák kormeghatározása sokkal nehezebb, mint a kelet-afrikaiaké, ahol olyan sok gyönyörű, a kormeghatározást megkönnyítő vulkáni hamu réteg található” – tette hozzá.

A szokatlan minta nem vág össze a többi ismert előember koponyával, és lehet, hogy egy új fajnak a jele. Viszont, hogy ez az új faj emberi faj-e, vagy Australopithecus – nos, a vita még folytatódni fog.

Curnoe, a tanulmány szerzője, a maga részéről azt mondta: „az új faj igazi jelentősége az, hogy megmutatja, milyen bonyolult, szerteágazó volt a törzsfejlődésünk evolúciós fája. „Számos faj élt egy időben és egymás mellett a mi fajunkkal és az elődeinkkel egyaránt, mind a legutóbbi időkig” – fogalmazott.

Hozzászólások

Egyre kevesebb teknőst látnak a Brit-szigeteknél

Egyre kevesebb teknőst látnak a Brit-szigeteknél

Az észlelések számának csökkenése nem feltétlenül negatívum, hiszen a halászhajók kiszorulásának következménye is lehet.

Így változik a kutyák személyisége az életük során

Így változik a kutyák személyisége az életük során

A kutyák személyisége változik a korral, de a különböző személyiségvonások nem azonos ütemben.

Egy kardfogú macska genetikai elemzése

Egy kardfogú macska genetikai elemzése

A mamutok és az óriáslajhárok mellett a kardfogú macskák a pleisztocén legismertebb állatai.

Eddigi ismereteink szerint az élelmiszerek nem terjesztik a vírust

Eddigi ismereteink szerint az élelmiszerek nem terjesztik a vírust

Az eddigi tudományos ismeretek alapján az élelmiszerek és azok csomagolóanyagai nem játszanak szerepet a koronavírus terjedésében.

Mit ettek az indián gyapjas kutyák?

Mit ettek az indián gyapjas kutyák?

Az észak-amerikai őslakosok a kontinens nyugati partvidékén egy hosszú szőrű kutyafajta bundáját nyírták úgy, ahogy másutt a juhokét.

National Geographic 2020. szeptemberi címlap

Előfizetés

A nyomtatott magazinra,
12 hónapra

9 960 Ft

Korábbi számok

National Geographic 2010. januári címlapNational Geographic 2010. februári címlapNational Geographic 2010. márciusi címlapNational Geographic 2010. áprilisi címlapNational Geographic 2010. májusi címlapNational Geographic 2010. júniusi címlapNational Geographic 2010. júliusi címlapNational Geographic 2010. augusztusi címlapNational Geographic 2010. szeptemberi címlapNational Geographic 2010. októberi címlapNational Geographic 2010. novemberi címlapNational Geographic 2010. decemberi címlapNational Geographic 2011. januári címlapNational Geographic 2011. februári címlapNational Geographic 2011. márciusi címlapNational Geographic 2011. áprilisi címlapNational Geographic 2011. májusi címlapNational Geographic 2011. júniusi címlapNational Geographic 2011. júliusi címlapNational Geographic 2011. augusztusi címlapNational Geographic 2011. szeptemberi címlapNational Geographic 2011. októberi címlapNational Geographic 2011. novemberi címlapNational Geographic 2011. decemberi címlapNational Geographic 2012. januári címlapNational Geographic 2012. februári címlapNational Geographic 2012. márciusi címlapNational Geographic 2012. áprilisi címlapNational Geographic 2012. májusi címlapNational Geographic 2012. júniusi címlapNational Geographic 2012. júliusi címlapNational Geographic 2012. augusztusi címlapNational Geographic 2012. szeptemberi címlapNational Geographic 2012. októberi címlapNational Geographic 2012. novemberi címlapNational Geographic 2012. decemberi címlapNational Geographic 2013. januári címlapNational Geographic 2013. februári címlapNational Geographic 2013. márciusi címlapNational Geographic 2013. áprilisi címlapNational Geographic 2013. májusi címlapNational Geographic 2013. júniusi címlapNational Geographic 2013. júliusi címlapNational Geographic 2013. augusztusi címlapNational Geographic 2013. szeptemberi címlapNational Geographic 2013. októberi címlapNational Geographic 2013. novemberi címlapNational Geographic 2013. decemberi címlapNational Geographic 2014. januári címlapNational Geographic 2014. februári címlapNational Geographic 2014. márciusi címlapNational Geographic 2014. áprilisi címlapNational Geographic 2014. májusi címlapNational Geographic 2014. júniusi címlapNational Geographic 2014. júliusi címlapNational Geographic 2014. augusztusi címlapNational Geographic 2014. szeptemberi címlapNational Geographic 2014. októberi címlapNational Geographic 2014. novemberi címlapNational Geographic 2014. decemberi címlapNational Geographic 2015. januári címlapNational Geographic 2015. februári címlapNational Geographic 2015. márciusi címlapNational Geographic 2015. áprilisi címlapNational Geographic 2015. májusi címlapNational Geographic 2015. júniusi címlapNational Geographic 2015. júliusi címlapNational Geographic 2015. augusztusi címlapNational Geographic 2015. szeptemberi címlapNational Geographic 2015. októberi címlapNational Geographic 2015. novemberi címlapNational Geographic 2015. decemberi címlapNational Geographic 2016. januári címlapNational Geographic 2016. februári címlapNational Geographic 2016. márciusi címlapNational Geographic 2016. áprilisi címlapNational Geographic 2016. májusi címlapNational Geographic 2016. júniusi címlapNational Geographic 2016. júliusi címlapNational Geographic 2016. augusztusi címlapNational Geographic 2016. szeptemberi címlapNational Geographic 2016. októberi címlapNational Geographic 2016. novemberi címlapNational Geographic 2016. decemberi címlapNational Geographic 2017. januári címlapNational Geographic 2017. februári címlapNational Geographic 2017. márciusi címlapNational Geographic 2017. áprilisi címlapNational Geographic 2017. májusi címlapNational Geographic 2017. júniusi címlapNational Geographic 2017. júliusi címlapNational Geographic 2017. augusztusi címlapNational Geographic 2017. szeptemberi címlapNational Geographic 2017. októberi címlapNational Geographic 2017. novemberi címlapNational Geographic 2017. decemberi címlapNational Geographic 2018. januári címlapNational Geographic 2018. februári címlapNational Geographic 2018. márciusi címlapNational Geographic 2018. áprilisi címlapNational Geographic 2018. májusi címlapNational Geographic 2018. júniusi címlapNational Geographic 2018. júliusi címlapNational Geographic 2018. augusztusi címlapNational Geographic 2018. szeptemberi címlapNational Geographic 2018. októberi címlapNational Geographic 2018. novemberi címlapNational Geographic 2018. decemberi címlapNational Geographic 2019. januári címlapNational Geographic 2019. februári címlapNational Geographic 2019. márciusi címlapNational Geographic 2019. áprilisi címlapNational Geographic 2019. májusi címlapNational Geographic 2019. júniusi címlapNational Geographic 2019. júliusi címlapNational Geographic 2019. augusztusi címlapNational Geographic 2019. szeptemberi címlapNational Geographic 2019. októberi címlapNational Geographic 2019. novemberi címlapNational Geographic 2019. decemberi címlapNational Geographic 2020. januári címlapNational Geographic 2020. februári címlapNational Geographic 2020. márciusi címlapNational Geographic 2020. áprilisi címlapNational Geographic 2020. májusi címlapNational Geographic 2020. júniusi címlapNational Geographic 2020. júliusi címlapNational Geographic 2020. augusztusi címlapNational Geographic 2020. szeptemberi címlap

Hírlevél feliratkozás

Kérjük, erősítsd meg a feliratkozásod az e-mailben kapott linkre kattintva!

Kövess minket