Már 260 millió éve kifejlődött a fül
A dinoszauruszoknál is idősebbek, 260 millió évesek az első fejlett hallószervek – mutatták ki berlini kutatók. Az éjszakai életmódhoz való alkalmazkodás tehát már ekkor elkezdődött.
Az őstengerből a szárazföldre átköltöző emlősök és hüllők körében a hallásnak nem volt jelentősége, az eddigi leletek anatómiai vizsgálata alapján szinte teljesen süketek lehettek, csakúgy, mint az első madárfajok.
A paleontológusok egészen mostanáig úgy gondolták, hogy a fül csak úgy 200 millió éve, közvetlenül a dinoszauruszok megjelenése előtt fejlődött ki a szárazföldi gerincesekben. A zsákmányszerzésben és a kommunikációban ekkor már egyre nagyobb szerepe volt a különböző frekvenciák megkülönböztetésének.
Johannes Müller és Linda Tsuji, a berlini Humboldt Egyetem kutatói azonban 260 millió éves hüllő kövületeken kifinomult hallószervre utaló nyomokra bukkantak. A hat különböző, egymással szoros rokonságban álló hüllőfaj (Bashkyroleter mesensis) példányainak megkövült maradványait Oroszország északnyugati részén, a Mezen folyónál találták.
Mindegyik hüllőnek fejlett középfüle volt, amelyben apró csontok továbbították a levegőben terjedő hanghullámokat a belső fül és az agy felé.
Az ősi gyíkfélék hallószerve nagyon hasonló a ma élő (recens) hüllők füléhez, és segítségével az állatok éjszaka, illetve sötét helyeken is tudtak vadászni, így aztán újabb élőhelyeket hódíthattak meg.
A felfedezés azt is bizonyítja, hogy a Perm, a földtörténeti ókor utolsó szakaszának ökoszisztémája sokkal összetettebb, fejlettebb volt, mint ahogy a paleontológusok eddig gondolták.