Partra vetett bálnák

Írta: Tom Muellerm
Fényképezte: Richard Barnes

Évmilliók alatt üledéktakaró halmozódott fel a gigászi lény csontjai felett. A tenger idővel visszahúzódott, az egykori tengerfenék helyén végeláthatatlan sivatag alakult ki, a szél gyalulni kezdte a csontmaradványokat borító homokkövet és palát. Lassan átalakult a világ. A földkéreg mozgása Indiát az ázsiai kontinens felé tolta, felgyűrődtek a Himalája hegyláncai. Afrikában az első emberelődök két lábra emelkedtek, fölegyenesedtek. Egyiptom földjén megépültek a híres-nevezetes piramisok, a Római Birodalom fölvirágzott, majd lehanyatlott. A szél pedig eközben kitartóan dolgozott. Aztán egy nap felbukkant itt egy kutató – jött, hogy befejezze a természet munkáját.

Még múlt év novemberében történt az egyiptomi sivatagban. Már jócskán alkonyodott, de Philip Gingerich, a Michigani Egyetem paleontológusa, még egy Basilosaurus gerincoszlopa mellett hasalt Wadi Hitan lelőhelyén. Körülötte megkövesedett cápafogak, tengeri sünök vázai, jókora farkashalak csontjai hevertek a homokban. „Annyi időt töltök ezekkel a vízi lényekkel, hogy már akkor is óceánt látok magam előtt, ha körbenézek a sivatagban” – dörmögte, miközben ecsetjével éppen egy fatönknyi csigolyát tisztogatott. Nagyon fontos csontot keresett a Basilosaurus maradványai között, méghozzá sietősen. Sötétedésre vissza kell érnie a táborba, különben a többiek keresni kezdik. A Wadi Hitan gyönyörű, ám veszélyes hely – nemcsak ásatag tengeri szörnyek csontjai, de jóval későbbről való emberi maradványok is gyakran felbukkannak az ásatásokon.

Gingerich a gerincoszlop mentén, a faroktájék felé haladt, ecsetje nyelével körbetapogatott minden egyes csigolyát. Hirtelen megállt a keze: „Hát tessék, itt van!” Alig 20 centis, vékony és egyenes csont rajzolódott ki előtte. „Bizony, az ember nem mindennap láthat bálnalábat” – somolygott Gingerich, áhítattal két tenyerébe fogva a leletet. A Basilosaurus igazi bálna volt, de testvégén, alul két kis lábat viselt. Ez a teljesen kifejlődött, de járáshoz hasznavehetetlen, méretében hároméves gyermek lábára emlékeztető végtag önmagában is sokat elárul arról, hogy a bálnák miként fejlődtek ki négylábú szárazföldi őseikből, és hogyan alkalmazkodtak tökéletesen a vízi életmódhoz.

Úgy hozta a sors, hogy Gingerich pályafutása jó részében ezzel az átalakulással, az állatok evolúciójának nagyon fontos mozzanatával foglalkozott. Kimutatta, hogy a bálna nem élő cáfolata az evolúciónak – amint a teremtéselmélet hívei hangoztatják –, hanem a természetes szelekció működésének egyik leglátványosabb bizonyítéka. A Wadi Hitan, a Bálnák völgye fantasztikusan gazdag és érdekes leletegyüttest őriz. Gingerich és kollégái az elmúlt 27 esztendő alatt több mint ezer bálna csontmaradványait tárták fel a környéken, és biztosra veszik, hogy ez messze nem minden: még nagyon sok fosszíliát rejt a sivatag.

A teljes cikket elolvashatja a magazin 2010. augusztusi lapszámában.