Vendel, Irén, Kleopátra2020. október 20., kedd
Tudomány

Fosszilis „macskakrokodil” emlősszerű fogazattal

2010.08.13.Admin
National Geographic Magyarország

A dinoszauruszok kortársai között számos krokodilfajta fordult elő, olyanok például, amelyek a mai hüllők közül (is) ismeretesek, de volt köztük egy újonnan felfedezett fosszilis krokodil is, amelynek hosszú lábai és kutyaszerű orra volt, a legkülönösebb azonban az, hogy az emlősökhöz hasonlóan képes volt a rágásra.

A vizsgálatok szerint a macskaméretű Pakasuchus kapilimai nevű állatkának viszonylag hosszú lábai voltak, az orra pedig a kutyákéhoz volt hasonlatos. Ennek a nagy valószínűség szerint kísérteties megjelenésű kis állatnak, a Pakasuchusnak – irodalmibb megnevezéssel macska-krokodilnak – az emlősökére emlékeztető fogazata volt, ami ennek az állatnak egy, a hüllőknél eleddig ismeretlen lehetőséget biztosított: a rágás képességét.

Ennek eredményeképpen a 105 millió éves krokodil a kutatók szerint valamelyest az emlősöket helyettesíthette az akkori, emlősökben szegény déli szuperkontinensen, a Gondwanán, amely magába foglalja a Pakasuchus fosszíliát rejtő, a mai Tanzániában lévő lelőhelyet is.

Patrick Connor vezető paleontológus szerint a Pakasuchus lábai hosszabbak voltak, mint ahogyan azt a mai krokodilok alapján elképzelnénk. „… és volt egy kisebb, függőlegesen tartott szakasza is a lábnak” – mondotta az Ohiói Egyetem őslénykutatója.

A dinoszauruszok között élő új fosszilis krokodil – ill. gyakorlatilag krokodilszerű állatka – magas, szikár testfelépítésű volt, és a mai krokodilok páncélzatához viszonyítva kevesebb csontpikkellyel rendelkezettt. Ezen túlmenően, a mai krokodiloktól eltérően – amelyek az orrlyukaikat a fejük tetején viselik, hogy úszás közben is tudjanak lélegezni – a Pakasuchus orrlikai, mint a kutyáknál, az orr végén voltak.

„Ma úgy gondoljuk, hogy ez az állat nem volt krokodil-szerű, amelyek életük nagy részét a vízben alámerülve töltik. Ő a felszínen tartózkodott, a földön mozogva élt” – fejtette ki Connor.

 A ma élő krokodiloknak – mint a képen látható nílusi krokodilnak is – a fejük tetején vannak az orrnyílásai; állkapcsuk pedig kizárólag vertikális mozgásokra képes. (Fotó: Beverly Joubert/National Geographic)

A ma élő krokodiloknak – mint a képen látható nílusi krokodilnak is – a fejük tetején vannak az orrnyílásai; állkapcsuk pedig kizárólag vertikális mozgásokra képes. (Fotó: Beverly Joubert/National Geographic)

Az emlősszerű fogazat rágási erőt kölcsönzött a krokodilnak A ma élő krokodiloknak differenciálatlan, kúp alakú fogai vannak, amelyek képessé teszik őket a „harapd-meg-és-nyeld-el” táplálkozási stílusra. A Pakasuchus viszont az emlősökére emlékeztető fogazattal rendelkezett, kis zápfogakkal illetve a velük érintkező nagy zápfogakkal – írják a kutatók a napokban a Nature-ben publikálásra kerülő tanulmányukban.

Ezen túlmenően, a Pakasuchus alsó álkapcsa képes volt hátra, majd előre csúszni. „A ma élő krokodilok nem képesek arra, hogy állkapcsaikat jelentős mértékben előre-hátra mozgassák” – magyarázta Connor. „Nekik csak egy olyan csuklós felfüggesztésű álkapcsuk van, ami fel-le mozgást teszi lehetővé” – tette hozzá.

Mindent összevetve, az, hogy a krokodilnak egyedi fogazata van, és az, hogy a Pakasuchus mozgatható állkapcsai következtében a táplálékot meg tudta rágni és fel tudta aprítani, azt mutatja, hogy ez utóbbi olyan tulajdonságokkal rendelkezett, amit korábban csak az emlősöknek tulajdonítottak.

„A rágás emlős sajátság, legalább is a definíció szerint” – fogalmazott Connor. „A legtöbb ember, aki funkcionális anatómiával, vagy őslénytannal foglalkozik, ezt a terminust kizárólag az emlősállatokra tartja fenn. A többi állatcsoportnál – legalábbis általában úgy hitték – hiányoznak a szükséges anatómiai feltételek, sajátságok, az izmok megfelelő koordinációja a rágáshoz szükséges komplex mozgások megtételéhez.”

„A Pakasuchus minden bizonnyal tudott rágni” – fejezte ki egyetértését Zhe-Xi Luo, a pittsburghi Pennsylvaniai Carnegie Múzeum paleontológusa, a korai-emlős-kutatás szakértője.

 A differenciált fogazat illetve az állkapocs előre-hátra mozgatásának képessége lehetővé tette a <i>Pakasuchus</i> számára a rágást. (Kép forrása: Zina Deretsky/National Science Foundation/National Geographic)” /></p><p class= A differenciált fogazat illetve az állkapocs előre-hátra mozgatásának képessége lehetővé tette a Pakasuchus számára a rágást. (Kép forrása: Zina Deretsky/National Science Foundation/National Geographic)

„Valaha úgy hittük, hogy a krokodiloknak igazán nem volt lehetőségük arra, hogy táplálékukat megrágják. Ez a tanulmány azonban megmutatta, hogy igen, képesek lehettek rá” – mondotta Lu, aki nem vett részt a kutatásokban

A krokodil az emlősöket helyettesítette?
A Pakasuchus valószínűleg apró gyíkokkal, rovarokkal, és azokkal a kezdetleges kisemlősökkel táplálkozott, amelyek akkortájt a Gondwanán éltek. Az állat egyedi fogazta lehetővé tette, hogy ez a fosszilis krokodil elfoglalhassa azt az ökológiai rést, tudományos kifejezéssel niche-t, amelyet a Föld más részein az emlősök töltöttek be – állítja a tanulmány.

„Ez a kistestű állat a mai krokodilokhoz képest elképzelhetetlenül változatosabb ökológiai, táplálkozási niche-t foglalt el” – jelentette ki Nancy Stevens a tanulmány társszerzője, aki szintén az Ohiói Egyetem munkatársa.

 <i>Pakasuchus kapilimai</i> rekonstrukciója. A macskaméretű állat ősi szitakötőkre vadászik – ahogy a művész elképzelte. A háttérben nagy termetű szauropoda dinoszauruszok láthatók. (Kép forrása: National Geographic)” /></p><p class= Pakasuchus kapilimai rekonstrukciója. A macskaméretű állat ősi szitakötőkre vadászik – ahogy a művész elképzelte. A háttérben nagy termetű szauropoda dinoszauruszok láthatók. (Kép forrása: National Geographic)

A krokodilok rendjéhez több állatcsoport tartozik, ilyenek a krokodilok, az alligátorok, a kajmánok, a gaviálok és más, mára már kihalt formák. A Pakasuchus az ún. déli-krokodilok nevű hüllőcsoporthoz tartozott. „E csoport számára valószínűleg a differenciálódott fogazat jelentette a sikert” – mondta el Steve Salisbury, az ausztráliai Queenslandi Egyetem paleontológus szakértője. „Egyre inkább kiderül, hogy a Gondwana korábbi területein felfedezett fosszilis Notosuchian– félék igen széles fajspektrummal dicsekedhettek” – tette hozzá a szakember, aki szintén nem vett részt a Pakasuchus-fosszília kutatásában.

Salisbury azt is megjegyezte, hogy a Pakasuchus felfedezése több tudóst azonnal arra késztethet majd, hogy vizsgálja felül a saját foszilis-fog-gyűjteményét.

„Azok az izolált fogak, amelyeket az emberek korábban emlősfognak vélve gyűjtöttek be, valójában krokodiloké is lehettek” – fogalmazott.

Szöveg: Ker Than/National Geographic

Kapcsolódó cikkek:

  • Három új őskrokodilfaj lelete került elő Afrikából
  • Új, meglepően kis méretű őskrokodil maradványai Kolumbiából

  • Hozzászólások

    Orrszarvúak éltek egykor a Tibeti-fennsíkon

    Orrszarvúak éltek egykor a Tibeti-fennsíkon

    A térség klimatikus átalakulása, illetve az emberek együttesen járultak hozzá az állatok eltűnéséhez.

    Négy év múlva indulhat először a SpaceX a Marsra

    Négy év múlva indulhat először a SpaceX a Marsra

    A SpaceX alapítója és vezérigazgatója, Elon Musk hajlamos túlzásokba esni, a Starship nevű űrhajórendszer fejlesztése ugyanakkor valóban jól halad.

    Egyre kevesebb teknőst látnak a Brit-szigeteknél

    Egyre kevesebb teknőst látnak a Brit-szigeteknél

    Az észlelések számának csökkenése nem feltétlenül negatívum, hiszen a halászhajók kiszorulásának következménye is lehet.

    Így változik a kutyák személyisége az életük során

    Így változik a kutyák személyisége az életük során

    A kutyák személyisége változik a korral, de a különböző személyiségvonások nem azonos ütemben.

    Egy kardfogú macska genetikai elemzése

    Egy kardfogú macska genetikai elemzése

    A mamutok és az óriáslajhárok mellett a kardfogú macskák a pleisztocén legismertebb állatai.

    National Geographic 2020. szeptemberi címlap

    Előfizetés

    A nyomtatott magazinra,
    12 hónapra

    9 960 Ft

    Korábbi számok

    National Geographic 2010. januári címlapNational Geographic 2010. februári címlapNational Geographic 2010. márciusi címlapNational Geographic 2010. áprilisi címlapNational Geographic 2010. májusi címlapNational Geographic 2010. júniusi címlapNational Geographic 2010. júliusi címlapNational Geographic 2010. augusztusi címlapNational Geographic 2010. szeptemberi címlapNational Geographic 2010. októberi címlapNational Geographic 2010. novemberi címlapNational Geographic 2010. decemberi címlapNational Geographic 2011. januári címlapNational Geographic 2011. februári címlapNational Geographic 2011. márciusi címlapNational Geographic 2011. áprilisi címlapNational Geographic 2011. májusi címlapNational Geographic 2011. júniusi címlapNational Geographic 2011. júliusi címlapNational Geographic 2011. augusztusi címlapNational Geographic 2011. szeptemberi címlapNational Geographic 2011. októberi címlapNational Geographic 2011. novemberi címlapNational Geographic 2011. decemberi címlapNational Geographic 2012. januári címlapNational Geographic 2012. februári címlapNational Geographic 2012. márciusi címlapNational Geographic 2012. áprilisi címlapNational Geographic 2012. májusi címlapNational Geographic 2012. júniusi címlapNational Geographic 2012. júliusi címlapNational Geographic 2012. augusztusi címlapNational Geographic 2012. szeptemberi címlapNational Geographic 2012. októberi címlapNational Geographic 2012. novemberi címlapNational Geographic 2012. decemberi címlapNational Geographic 2013. januári címlapNational Geographic 2013. februári címlapNational Geographic 2013. márciusi címlapNational Geographic 2013. áprilisi címlapNational Geographic 2013. májusi címlapNational Geographic 2013. júniusi címlapNational Geographic 2013. júliusi címlapNational Geographic 2013. augusztusi címlapNational Geographic 2013. szeptemberi címlapNational Geographic 2013. októberi címlapNational Geographic 2013. novemberi címlapNational Geographic 2013. decemberi címlapNational Geographic 2014. januári címlapNational Geographic 2014. februári címlapNational Geographic 2014. márciusi címlapNational Geographic 2014. áprilisi címlapNational Geographic 2014. májusi címlapNational Geographic 2014. júniusi címlapNational Geographic 2014. júliusi címlapNational Geographic 2014. augusztusi címlapNational Geographic 2014. szeptemberi címlapNational Geographic 2014. októberi címlapNational Geographic 2014. novemberi címlapNational Geographic 2014. decemberi címlapNational Geographic 2015. januári címlapNational Geographic 2015. februári címlapNational Geographic 2015. márciusi címlapNational Geographic 2015. áprilisi címlapNational Geographic 2015. májusi címlapNational Geographic 2015. júniusi címlapNational Geographic 2015. júliusi címlapNational Geographic 2015. augusztusi címlapNational Geographic 2015. szeptemberi címlapNational Geographic 2015. októberi címlapNational Geographic 2015. novemberi címlapNational Geographic 2015. decemberi címlapNational Geographic 2016. januári címlapNational Geographic 2016. februári címlapNational Geographic 2016. márciusi címlapNational Geographic 2016. áprilisi címlapNational Geographic 2016. májusi címlapNational Geographic 2016. júniusi címlapNational Geographic 2016. júliusi címlapNational Geographic 2016. augusztusi címlapNational Geographic 2016. szeptemberi címlapNational Geographic 2016. októberi címlapNational Geographic 2016. novemberi címlapNational Geographic 2016. decemberi címlapNational Geographic 2017. januári címlapNational Geographic 2017. februári címlapNational Geographic 2017. márciusi címlapNational Geographic 2017. áprilisi címlapNational Geographic 2017. májusi címlapNational Geographic 2017. júniusi címlapNational Geographic 2017. júliusi címlapNational Geographic 2017. augusztusi címlapNational Geographic 2017. szeptemberi címlapNational Geographic 2017. októberi címlapNational Geographic 2017. novemberi címlapNational Geographic 2017. decemberi címlapNational Geographic 2018. januári címlapNational Geographic 2018. februári címlapNational Geographic 2018. márciusi címlapNational Geographic 2018. áprilisi címlapNational Geographic 2018. májusi címlapNational Geographic 2018. júniusi címlapNational Geographic 2018. júliusi címlapNational Geographic 2018. augusztusi címlapNational Geographic 2018. szeptemberi címlapNational Geographic 2018. októberi címlapNational Geographic 2018. novemberi címlapNational Geographic 2018. decemberi címlapNational Geographic 2019. januári címlapNational Geographic 2019. februári címlapNational Geographic 2019. márciusi címlapNational Geographic 2019. áprilisi címlapNational Geographic 2019. májusi címlapNational Geographic 2019. júniusi címlapNational Geographic 2019. júliusi címlapNational Geographic 2019. augusztusi címlapNational Geographic 2019. szeptemberi címlapNational Geographic 2019. októberi címlapNational Geographic 2019. novemberi címlapNational Geographic 2019. decemberi címlapNational Geographic 2020. januári címlapNational Geographic 2020. februári címlapNational Geographic 2020. márciusi címlapNational Geographic 2020. áprilisi címlapNational Geographic 2020. májusi címlapNational Geographic 2020. júniusi címlapNational Geographic 2020. júliusi címlapNational Geographic 2020. augusztusi címlapNational Geographic 2020. szeptemberi címlap

    Hírlevél feliratkozás

    Kérjük, erősítsd meg a feliratkozásod az e-mailben kapott linkre kattintva!

    Kövess minket