Fosszilis „macskakrokodil” emlősszerű fogazattal
A dinoszauruszok kortársai között számos krokodilfajta fordult elő, olyanok például, amelyek a mai hüllők közül (is) ismeretesek, de volt köztük egy újonnan felfedezett fosszilis krokodil is, amelynek hosszú lábai és kutyaszerű orra volt, a legkülönösebb azonban az, hogy az emlősökhöz hasonlóan képes volt a rágásra.
A vizsgálatok szerint a macskaméretű Pakasuchus kapilimai nevű állatkának viszonylag hosszú lábai voltak, az orra pedig a kutyákéhoz volt hasonlatos. Ennek a nagy valószínűség szerint kísérteties megjelenésű kis állatnak, a Pakasuchusnak – irodalmibb megnevezéssel macska-krokodilnak – az emlősökére emlékeztető fogazata volt, ami ennek az állatnak egy, a hüllőknél eleddig ismeretlen lehetőséget biztosított: a rágás képességét.
Ennek eredményeképpen a 105 millió éves krokodil a kutatók szerint valamelyest az emlősöket helyettesíthette az akkori, emlősökben szegény déli szuperkontinensen, a Gondwanán, amely magába foglalja a Pakasuchus fosszíliát rejtő, a mai Tanzániában lévő lelőhelyet is.
Patrick Connor vezető paleontológus szerint a Pakasuchus lábai hosszabbak voltak, mint ahogyan azt a mai krokodilok alapján elképzelnénk. „… és volt egy kisebb, függőlegesen tartott szakasza is a lábnak” – mondotta az Ohiói Egyetem őslénykutatója.
A dinoszauruszok között élő új fosszilis krokodil – ill. gyakorlatilag krokodilszerű állatka – magas, szikár testfelépítésű volt, és a mai krokodilok páncélzatához viszonyítva kevesebb csontpikkellyel rendelkezettt. Ezen túlmenően, a mai krokodiloktól eltérően – amelyek az orrlyukaikat a fejük tetején viselik, hogy úszás közben is tudjanak lélegezni – a Pakasuchus orrlikai, mint a kutyáknál, az orr végén voltak.
„Ma úgy gondoljuk, hogy ez az állat nem volt krokodil-szerű, amelyek életük nagy részét a vízben alámerülve töltik. Ő a felszínen tartózkodott, a földön mozogva élt” – fejtette ki Connor.
A ma élő krokodiloknak – mint a képen látható nílusi krokodilnak is – a fejük tetején vannak az orrnyílásai; állkapcsuk pedig kizárólag vertikális mozgásokra képes. (Fotó: Beverly Joubert/National Geographic)
Az emlősszerű fogazat rágási erőt kölcsönzött a krokodilnak A ma élő krokodiloknak differenciálatlan, kúp alakú fogai vannak, amelyek képessé teszik őket a „harapd-meg-és-nyeld-el” táplálkozási stílusra. A Pakasuchus viszont az emlősökére emlékeztető fogazattal rendelkezett, kis zápfogakkal illetve a velük érintkező nagy zápfogakkal – írják a kutatók a napokban a Nature-ben publikálásra kerülő tanulmányukban.
Ezen túlmenően, a Pakasuchus alsó álkapcsa képes volt hátra, majd előre csúszni. „A ma élő krokodilok nem képesek arra, hogy állkapcsaikat jelentős mértékben előre-hátra mozgassák” – magyarázta Connor. „Nekik csak egy olyan csuklós felfüggesztésű álkapcsuk van, ami fel-le mozgást teszi lehetővé” – tette hozzá.
Mindent összevetve, az, hogy a krokodilnak egyedi fogazata van, és az, hogy a Pakasuchus mozgatható állkapcsai következtében a táplálékot meg tudta rágni és fel tudta aprítani, azt mutatja, hogy ez utóbbi olyan tulajdonságokkal rendelkezett, amit korábban csak az emlősöknek tulajdonítottak.
„A rágás emlős sajátság, legalább is a definíció szerint” – fogalmazott Connor. „A legtöbb ember, aki funkcionális anatómiával, vagy őslénytannal foglalkozik, ezt a terminust kizárólag az emlősállatokra tartja fenn. A többi állatcsoportnál – legalábbis általában úgy hitték – hiányoznak a szükséges anatómiai feltételek, sajátságok, az izmok megfelelő koordinációja a rágáshoz szükséges komplex mozgások megtételéhez.”
„A Pakasuchus minden bizonnyal tudott rágni” – fejezte ki egyetértését Zhe-Xi Luo, a pittsburghi Pennsylvaniai Carnegie Múzeum paleontológusa, a korai-emlős-kutatás szakértője.
„Valaha úgy hittük, hogy a krokodiloknak igazán nem volt lehetőségük arra, hogy táplálékukat megrágják. Ez a tanulmány azonban megmutatta, hogy igen, képesek lehettek rá” – mondotta Lu, aki nem vett részt a kutatásokban
A krokodil az emlősöket helyettesítette?
A Pakasuchus valószínűleg apró gyíkokkal, rovarokkal, és azokkal a kezdetleges kisemlősökkel táplálkozott, amelyek akkortájt a Gondwanán éltek. Az állat egyedi fogazta lehetővé tette, hogy ez a fosszilis krokodil elfoglalhassa azt az ökológiai rést, tudományos kifejezéssel niche-t, amelyet a Föld más részein az emlősök töltöttek be – állítja a tanulmány.
„Ez a kistestű állat a mai krokodilokhoz képest elképzelhetetlenül változatosabb ökológiai, táplálkozási niche-t foglalt el” – jelentette ki Nancy Stevens a tanulmány társszerzője, aki szintén az Ohiói Egyetem munkatársa.
A krokodilok rendjéhez több állatcsoport tartozik, ilyenek a krokodilok, az alligátorok, a kajmánok, a gaviálok és más, mára már kihalt formák. A Pakasuchus az ún. déli-krokodilok nevű hüllőcsoporthoz tartozott. „E csoport számára valószínűleg a differenciálódott fogazat jelentette a sikert” – mondta el Steve Salisbury, az ausztráliai Queenslandi Egyetem paleontológus szakértője. „Egyre inkább kiderül, hogy a Gondwana korábbi területein felfedezett fosszilis Notosuchian– félék igen széles fajspektrummal dicsekedhettek” – tette hozzá a szakember, aki szintén nem vett részt a Pakasuchus-fosszília kutatásában.
Salisbury azt is megjegyezte, hogy a Pakasuchus felfedezése több tudóst azonnal arra késztethet majd, hogy vizsgálja felül a saját foszilis-fog-gyűjteményét.
„Azok az izolált fogak, amelyeket az emberek korábban emlősfognak vélve gyűjtöttek be, valójában krokodiloké is lehettek” – fogalmazott.
Szöveg: Ker Than/National Geographic
Kapcsolódó cikkek:
Megviselte a jégkori klíma Európa népességét
Drámai népességcsökkenést okozott Európa vadászó-gyűjtögető lakói körében a jégkori klíma.
A sókrízis gyökeresen átalakította a Földközi-tenger élővilágát
A kb. 5-6 millió évvel ezelőtti időszakban a Földközi-tenger és az Atlanti-óceán közti összeköttetés megszakadt, a tenger pedig közel jutott a teljes kiszáradáshoz.
Agyunk legemberibb részét fenyegeti az öregedés
Az emberi agy és a csimpánzagy öregedésének folyamatait összehasonlítva derült ki, hogy a prefrontális kérgünket sújtja leginkább a kor.
Milliókat érő kincset használt ajtótámaszként az idős nő
Az asszony halála után derült ki, hogy az ajtótámasz egy igen értékes lelet.
Magyar kutatók fedeztek fel új geometriai alakzatokat
Az újonnan leírt formaosztály a természetben számos helyen megtalálható.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
