Lucy, a hentes? Az eddigi legkorábbi eszközhasználat nyomai

A felfedezés – legalább is egy kutató számára – azt sejteti, hogy az eszközhasználatot legalább öt millió évvel korábbra kell datálni a csimpánzok és az emberek közös ősének idejére.

A Kelet Afrikában talált két 3, 4 millió éves állati csontlelet áll a mögött a tanulmány mögött, amely szerint úgy tűnik, hogy az Australopithecus afarensis nevű majomszerű emberős a kezében tartott kőeszközöket használt a vágáshoz és a zúzáshoz.

„Azokat a képeket a múzeumokban és bárhol másutt megtalálhatják, amelyek azt ábrázolják, hogy Lucy táplálékot keresve járkál a Kelet-afrikai tájban. Mi most egy kőeszközt adtunk Lucy kezébe” – mondta a tanulmány egyik szerzője, Shannon McPherron a Lipcsei Max Planck Evoluciós Antropológiai Intézet archeológus munkatársa.

A Nature c. tekintélyes természettudományos szaklapban publikált tanulmány szerint a felfedezés arra ösztönözheti a tudósokat, hogy újragondolják azt a kérdést, amely arra vonatkozik, hogy a húsevés hogyan befolyásolhatta korai őseink agyméretének alakulását.

Az A. Afarensis csak egy valószínűsíthető jelölt
Az etiópiai Afar-medencében kiásott két levágott csontdarab egy meghatározatlan tehén-méretű állat oldalbordája, valamint egy kecske-nagyságú antilopféle combcsontja lehetett. A vágási nyomok szerint a húsnak a csontról való leszedéséhez valamint a csontvelő kiszedéséhez kőeszközöket használtak. Az nem valószínű, hogy a nyomokat az A. afarensisen kívűl más olyan hominidák hagyták volna hátra, akik közvetlen őseink lehettek.

„A világnak ezen a részén, abban az időszakban az egyedüli (hominida) faj, amely megtalálható volt, az az afarensis” – mondotta McPherron.

Az A. afarensis valószínűleg nem vadászáshoz használta az eszközeit. Sokkal valószínűbb, hogy a korai emberősök olyan elhullott állatokkal (is) táplálkozó lények voltak, akik a köveket az útjukba került állati tetemek feldarabolására használták

Az előző „legkorábbi” emberi eszközök
Az új felfedezés előtt a hominidák kőeszköz-készítésének és -használatának legkorábbi bizonyítékát mintegy 2, 5 millió évvel ezelőttre tették. Ez egy nyomokkal ellátott, csontokból és kőeszközökből álló bizonyíték, amelyről számos paleontológus úgy véli, hogy azt a Homo habilis, vagy más néven az „ügyes ember” hagyta hátra, aki a Homo nemzetség legkorábbi képviselőinek egyike.

Számos olyan tudós van, aki szerint a H. habilisnak tulajdonított eszközök igen jól vannak megmunkálva ahhoz, hogy őt tehessük meg olyan evolúciós ősünknek, aki elsőként használhatott eszközöket

„A tudósok ki tudták mutatni, hogy a 2, 5–2, 6 millió évvel ezelőtt élt hominidák nem mehettek véletlenszerűen oda egy kavicságyhoz és válogattak a kövek között” – fejtette ki David Braun paleontológus, a Dél-afrikai Fokvárosi Egyetem munkatársa. „Ők bizonyos, olyan típusú köveket gyűjtöttek, amelyek különösen jónak bizonyultak a kőeszközök készítéséhez” – tette hozzá Braun, aki a kutatásban nem vett részt, viszont írt róla egy kommentárt a Nature-be.

Mivel hogy a korábban használatos „legrégebbi eszköz” kifejezés valamelyest félrevezető, lehet, sok tudós célzott már arra, hogy annak valamelyest idősebbnek kell lennie. Nos, ez most nyilvánvalóan így igaz.

Miután azonban az új felfedezés szerint jóllehet, a kőeszközök használója az A. afarensis volt, egyáltalán nincs arra bizonyíték, hogy ez a faj készítette volna őket. Valószínű, hogy a mai csimpánzokhoz hasonlóan Lucy és társai a köveket változtatás nélkül használták eszközként.

„Lehetséges, hogy nem találtuk még meg a bizonyítékot az A. afarensis eszközkészítésére vonatkozóan. A zsigereimben érzem viszont, hogy meg kell, találjuk a bizonyítékot” – nyilatkozta McPherron.

Agy–eszköz viszacsatolási kapocs a korai humán ősöknél?
Az új leletetek teóriákra adnak lehetőséget arra vonatkozóan, hogy hogyan hathatott a húsevés az emberszabásúak agyának méretére. Néhány kutató azt következtette ki, hogy a húsevés, a kőeszköz-készítés és a nagytestű hominidák agya egy visszacsatolási mechanizmus szerint egymással kapcsolatban van.

„Az elképzelés az, hogy „a megnövekedett húsfogyasztás lehetőséget biztosít egy nagyobb agyméret kialakulására, amely olyan új helyzeteket tehet lehetővé, amelyekben jobb kőeszközöket lehet előállítani, ez viszont több húsfogyasztást tesz lehetővé” – magyarázta McPherron. „Figyelembe kell azonban venni a húsfogyasztás időtartamát, mielőtt az agy méretének növekedését vizsgálnánk”.

Az eszközök visszadatálják a humán evolúciót?
Az új leletekről John Shea paleontológus, a New York állambeli Stoony Brook Egyetem munkatársa, aki szintén nem vett részt a kutatásban, azt állítja, hogy „azok nagyon fontos tudományos felfedezések”. A szakember szerint azon túlmenően, hogy az emberi eszközhasználat kezdetének idejét csaknem egymillió évvel visszatolja, a tanulmány megnyitja számunkra annak a feltételezésnek a lehetőségét, amely szerint a humán-elődök eszközhasználata arra az időszakra datálódik vissza, amikor az emberek elődei és a csimpánzok úgy 5 millió évvel ezelőtt szétváltak egymástól.

Az eszközhasználat Lucy koráig datálódik vissza. (Forrás: Tim Boyle/Getty Images/National Geographic)

„Az emberek és a csimpánzok habituálisan egyaránt használnak eszközöket, így megalapozott lehet az a feltételezés, hogy a legrégebbi közös ős is eszközhasználó lény lehetett” – fogalmazott.

Az eszközhasználat öröklődhet az evolúciós láncban?
Az új felfedezés egy másik lehetséges következtetése az, hogy az eszközök használata tanult viselkedés, amely az emberszabásúakon belül átadódott a különböző fajokon, sőt nemzetségeken keresztül, az Australopithecustól a Homóig.

„Ha további bizonyítékot találunk erre vonatkozóan, akkor elkezdhetjük tanulmányozni ennek a tanult viselkedésnek a milyenségét, amely aztán egyrészt megmaradt, másrészt tovább adódott e csoportok között” – fejtette ki McPherron

Egy alternatív magyarázat Shea szerint: a különböző hominida csoportok egymástól függetlenül fedezték fel a kőeszköz-használatot, majd később az eszközkészítést. „Ez nem igazán egy komplex viselkedésforma” – mondta Shea. – „Az eszközhasználat valószínűleg csak úgy jött újra és újra, mindaddig, amíg a későbbi hominidáknál már stabil komponensként be nem épült.”

Szöveg: Ker Than/National Geographic

Kapcsolódó cikkek: