Tenger alatti barlangok rejtik a legrégebbi amerikai emberi csontvázakat

Visszatérve arra az időszakra, amikor a jelenlegi dús növényzettel borított területek csaknem teljesen sivatagosak voltak, a „Chan Hol-i Fiatalember” segíthet feltárni, mikor érkeztek az első amerikaiak erre a területre – és kik is lehettek ők.

A mintegy 130 kilométerre délre Cancúntól található Chan Hol, vagy az egyik maja nyelvjárás szerint „kicsi mélyedés” olyan, mint egy mély bevágás a karibi tengerparton. 2006-ban német barlangkutató búvárok, miután behatoltak egy barlang nyílásán, úgy 30 méternyire a vízszint alatt, 550 métert úsztak sötét, kősziklákkal tűzdelt alagútszerű képződményekben. Aztán egyszer csak véletlenszerűen felfedeztek egy jégkorszaki emberi maradványt, amit aztán jelentettek a szomszédos állam, Quintana Roo archeológusainak.

Az elmúlt három év során a régészek, Arturo Gonzáleznek, a mexikói Saltillo Sivatagi Múzeumja igazgatójának a vezetésével a helyszínen tanulmányozták és dokumentálták a csontokat, ugyanis nem akartak semmit elveszíteni a helyzet adta lehetőségekből. Augusztus végén aztán az oxigénpalackokkal alábukó kutatók, miután a barlang vizét tartalmazó műanyagzsákokba, majd műanyagládákba rakták a maradványokat, a laboratóriumi vizsgálatok céljából felszínre hozták azokat.

Aztán négyen lettek
Több mint tíz ezer évvel ezelőtt a Chan Hall tengervízzel telt meg, ugyanis a Jégkorszak jégsapkái olvadni kezdtek – mondják a kutatók. Arra a következtetésre jutottak, hogy ettől fogva nem volt olyan ember, aki a barlangrendszerbe kerülhetett volna – ezért gondolták, hogy az ifjú ember legalább 10 ezer éves. „A csontok korát radiokarbon-kormeghatározási tesztek segítségével kell pontosan merghatározni, ami két-három hónapot vesz igénybe” – mondotta Gonzáles.

Az újonnan kiemelt csontváz a negyedik azoknak a sorában, amelyet a Tulum körüli barlangokban találtak. A többi csontváz egyikéről – akit „Naharon Asszonyának” vagy „Naharon Évájának” kereszteltek el – úgy vélik, hogy még régebbi lehet, mintegy 12 ezer évesnek becsülik

Egy 60 %-os készültségi állapot alapján – monják a kutatók – a Chan Hall-i Fiatalember csontváza teljes egészében megfelel egy 10 ezer éves egyed csontvázának. Különösen kifejezők a fogai – a használat következtében való kopás hiánya alapján ez az egyed nagyon fiatalon halhatott meg.

Mostanára a csontokat egy speciális edénybe zárták a következő hat hónap–egyéves időtartamra, hogy azok kiszáradjanak, és elegendő idejük legyen az ásványi anyagoknak a megszilárdulásra, és így a maradványok kevésbé legyenek törékenyek. „Ezt követően a csontokat beszkennelik, és egy 3D-s számítógépes modellt készítenek róluk, amelyeket aztán összehasonlíthatnak a többi ősi nativ-amerikai (érintetlen amerikaki) maradvánnyal” – fejtette ki a projektvezető Gonzáles.

Amerikai ősök
„A Quintana Roo barlangjaiban talált csontvázak arra sarkallják a kutatókat, hogy gondolják át újra az amerikai kontinens korai lakosságának eredetét” – vélekedett González. Például, mind a Chan Hall-i Fiatalember, mind a Naharon Asszonyának a koponyája olyan anatómiai tulajdonságokkal bír, amelyek arra engednek következtetni, hogy azok tulajdonosai dél-ázsiai és indonéziai népek leszármazottai lehettek, nem pedig észak ázsiaiak, mint amilyeneknek Észak-Amerika más, korai bevándorlóit tartják. „A felfedezés alátámasztja azt az elképzelést, mely szerint a történelem során a különböző számos népcsoportok más-más időben vándorolhattak be Észak-Amerikába a Szibériát Alaszkával valaha összekötő, mára már alámerült szárazföldi híd, a Beringia segítségével” – mondta Gonzáles.

Egy másfajta Yucatán
„Manapság a Yucatán-félszigetet esőerdők borítják, azonban a Chan Hall-i Fiatalember korában a terület félszáraz szavanna volt” – nyilatkozta Wolfgang Stinnesbeck, a Németország béli Heidelbergi Egyetem geológus szakembere, aki nem vett részt a kutatásban. „A Yucatán felszíne száraz volt, nem voltak rajta sem folyók, sem tavak” – írta Stinnesbeck e-mailjében.„Vizet és árnyékot találni problematikus lehetett, és ennek eredményeképpen az emberek a felszín alatti barlangokban jutottak menedékhez és leltek vizet” – tette hozzá.

Gonzáles szerint a barlangok spirituális helyként is szolgálhattak. „A csontvázat” –jegyezte meg a kutató – „szokatlan helyzetben találtuk: az oldalán feküdt behajlított lábakkal, a karok pedig kinyújtva a test mellett – mindez azt sejteti, hogy a férfit szándékosan helyezték el a barlangban, talán egy temetkezési folyamat részeként. Pillanatnyilag nem ismerjük a halál okát, de figyelembe véve azt a határozottan kialakított testhelyzetet, amelyben megtaláltuk, úgy véljük, ebben a helyzetben tették őt oda

A kutatócsoport a tűz használatára is talált bizonyítékot a barlang belsejében, ami arra enged következtetni, hogy a barlang megvilágítása is a temetkezési szertartás része lehetett. Lehet, hogy a gazdag cseppkőleletekkel, a plafonról lefüggő sztalaktitokkal és az aljzatról növekvő sztalagmitokkal telt barlangot, ahol a testet találták, a fiatalember végső nyughelyéül szemelték ki

„Közvetlenül a feje mögött egy olyan sztalagmit -csoport volt, amely akár egy speciális nyughelyet is jelezhet, vagy lehetséges, hogy egy, a halál utáni utazás kiindulópontjául szolgálhatott” – mondta Gonzáles.

Szöveg: Ker Than/National Geographic

Kapcsolódó cikk:
Hogyan népesült be az Újvilág?