A hosszú távú memória kialakulása

Amikor az emlékezet neurológiája kerül szóba, elsőként a hippocampusra gondolunk. Habár az agynak ezen a részén főleg az újonnan érkező információk tárolódnak, mint például valakinek a neve, aki épp bemutatkozott.

Ennek ellenére a sérült hippocampussal rendelkező emberek is képesek régi dolgokra emlékezni. Sok neurológus úgy véli, hogy a hosszú távú memória nem a hippocampusban tárolódik, hanem az agykéregben. Kevéssé ismertek ennek a folyamatnak a részletei.

A Science tanulmányában a tucsoni Arizona Egyetem két neurológusa Kaori Takehara-Nishiuchi és Bruce McNaughton egy korábi, 2003-ban írt munkájukat gondolják tovább.

A tudósnő és kollégái a szemhéjat ért enyhe áramütéssel tanítottak be patkányokat arra, hogy hang hatására pislogjanak. Amikor a kutatók egy nappal a kísérlet után eltávolították a hippocampust, a patkányok elfelejtették, hogy pislogniuk kell a hang hallatán, viszont amikor négy héttel a kísérlet után távolították el a hippocampust: ennek semmi hatása nem volt a patkányok memóriájára.

Fordítva, amikor az agykéreg középső prefrontális részét távolították el (mPFC) a kísérletet követő napon ez nem okozott emlékezet-kiesést, azonban amikor négy héttel később megismételték a kísérletet: a patkányok mindent elfelejtettek. Az eredmények arra mutattak, hogy a hippocampus a rövid távú memóriára, az mPFC, pedig a hosszú távú memóriára van hatással.

Takehara-Nishiuchi tovább kutatva hajszálvékony elektródák segítségével vizsgálta a patkányok mPFC-jében az egyes idegsejtek működését. A patkányok mPFC- idegsejtjeinek 25%-a hevesen reagált a a hallható hangra. Ez a reakció a kísérlet első két hete alatt fokozatosan alakult ki, és a kísérlet alatt végig megmaradt.

Bruno Bontempi a francia „Université de Bordeaux in Talence” neurológusa szerint ezek az eredmények azt látszanak igazolni, hogy a hosszú távú memória miként alakul ki. A tanulmány elektrofiziológiai bizonyítékokkal igazolja, hogy „az emlékezet fokozatosan alakul ki az agykéregben és függetlenedik a hippocampustól”.

Régi kérdés a memória bevésődésének pontos folyamata az mPFC-ben – Bontempi szerint. A rágcsálókkal és az emberekkel folytatott kísérletek egyaránt arra engednek következtetni, hogy a friss emlékek alvás közben reaktiválódnak. Bontempi úgy gondolja, hogy ennek a memória reaktivizációnak van szerepe az emlékek agykéregben való rögzülésben.