Ferenc, Olívia2020. december 03., csütörtök
Tudomány

Karmos lábú szauropoda írhatja át a dinoszauruszok történetét

National Geographic Magyarország

Felülírhatja eddigi tudásunkat egy újonnan megtalált dinoszaurusz-lelet. Vajon a szelíd, növényevő óriás szauropodák környezetükhöz alkalmazkodó dögevők is voltak egyben? Egy erős mellső végtagokkal rendelkező, érdekes új dinoszauruszfaj maradványainak felfedezésétől a tudósok azt remélik, hogy sikerül többet megtudni ezekről az eddig nyugodtnak és növényevőnek hitt óriásokról.

Az Észak-Amerikába mintegy 190 millió évvel ezelőtt vándorolt Sarahsaurus aurifontanalis felfedezése új erőt és lendületet adott annak az elméletnek, amely szerint néhány dinoszaurusz nem ereje, hanem a megalkuvó életmódja és egy kis jószerencse segítségével lett az általa lakott terület ura.

Az Arizonában megtalált majdnem teljes Sarahsaurus csontvázból kiderül, hogy a korai júra időszak növényevő lakója mintegy 4, 3 méter hosszú és kb. 110–120 kg súlyú lehetett, tehát kisebb méretekkel rendelkezett, mint unokatestvére, az óriási szauropodák közé tartozó, kicsit később élt Apatosaurus.

Mint a szauropodáknak – a Földön valaha járt legnagyobb méretű állatoknak – általában, a Sarahsaurusnak is hosszú nyaka és kis feje volt. De az újonnan azonosított egyed erős fogakkal és szokatlanul nagy karmos mellső végtaggal büszkélkedhetett. Ez a mellső végtag, bár csak akkora volt, mint egy emberi kéz, a paleontológusok szerint egyértelmű, hogy eszközként szolgálta gazdáját.

„Elméletileg ezek az állatok növényevők voltak, de ezekkel a mellső végtagokkal és erős karmokkal, valószínűleg nem csak zöldet ettek” – vélekedett Tim Rowe, a kutatás vezetője, a Texasi Egyetem őslénykutatója. Fogaik alapján nagyobb a valószínűsége annak, hogy az állatok dögöket is ettek.

A kihalási események vándorlásra kényszerítették a dinszauruszokat?
Furcsa külseje ellenére az új faj hozzájárul ahhoz, hogy máshogy tekintsünk az észak-amerikai dinoszauruszokra. Úgy, hogy ők nem úgy terjedtek el, hogy legyőzték a többi fajt, hanem úgy, hogy előnyt kovácsoltak abból a természeti katasztrófából, amely elsöpörte versenytársaikat.

A dinoszauruszokról – a Sarahsaurusról is – általában úgy vélik, hogy a földtörténeti óidő végén létrejött őskontintensből (Pangeából) kialakult nagy déli kontinensről (Gondwana), az ősi Dél-Amerika területéről származnak.

A Sarahsaurus és két másik, korábban felfedezett faj csontjainak kormeghatározása során nyert adatokra hivatkozva azonban a kutatók úgy vélik, hogy a szauropoda ősök a késő triász–korai júra időszak tömeges kihalási eseménysorozatait követően, mintegy 200 millió évvel ezelőtt, külön hullámokban vándoroltak Észak-Amerikába.

„Általában úgy gondolunk a dinoszauruszokra, mint vad élőlényekre, amelyek egyszerűen mindenkit legyőztek a versengésben” – mondta Rowe. „Most viszont kezdjük észlelni, hogy nem ez a helyzet állt fenn. Azt állatok szerényebbek, és sokkal opportunistábbak voltak. Nem szállták meg a szomszédos területeket. Megvárták, míg a lakók távoznak, és amikor senki sem figyelt, beköltöztek.”

Rowe szerint a Sarahsaurus csontváza arra sarkallja a kutatókat, hogy újraelemezzék a korábban megtalált fajok maradványait. Ennek során most azt állítják, hogy a szauropodák a triász végi és a kora júrai időszakban, a bolygón élő állatok több mint felét elsöprő kihalási események miatt nem is voltak jelen Észak-Amerikában.

Hiányzó láncszem?
Mark Loewen, a Utah-i Természettudományi múzeum paleontológusa, aki személy szerint nem vett részt a mostani kutatásban, egyetért a tanulmány azon kijelentésével, amely szerint bizonyítékokat találtak arra nézve, hogy a késői Sauropodomorphák vándoroltak szét Észak-Amerikában.

„Az elmélet nem minden részében új, de mostani bizonyítékok megegyeznek azzal, amit a tudósok korábban már állítottak” – tette hozzá Loewen.

A Sarahsaurus nagyon fontos fajnak számít, mert pontosan beleillik a dinoszauruszok nagy családfájának eddig még hiányzó helyeire. Ugyanis ebből a korból és területről még nem került elő Sauropodmorpha maradvány. Ezek után máshogy tekintünk majd ezen ősök
megjelenésére és túlélésére.

Sikeres megmenekülés?
A tanulmány társszerzője, Hans-Dieter Sues szerint: „furcsa, hogy több szauropoda őst találtunk korábban már Európában, Dél-Afrikában, Dél-Amerikában, sőt még Grönlandon is, de az Észak-Amerikai triászból nemhogy egy fantasztikusan jól megtartott maradvány, hanem még egy csont vagy egy fogrészlet sem került elő”.

„Valaminek lennie kellett, ami miatt eddig nem kerültek a kutatók látómezőjébe ezek a leletek” – mondta Sues, a Washingtoni Természettudományi Múzeum gerinces őslénykutató kurátora. „A múltban sokszor vitáztunk arról, hogy a dinoszauruszok más hüllők életmódjához alkalmazkodtak volna, de úgy látszik, hogy inkább a megalkuvást, a vetélytársak kihalásának kivárását választották.”

Ha a triász–júra kihalási események jól jött a dinoszaurszoknak, a bestiák135 millió évvel később azért megkapták büntetésüket.

„Azt nem értjük, hogy ezek a dinoszauruszok hogyan vészelték át egy karcolás nélkül a triász–júra kori kihalási eseményeket, míg más csoportokat teljesen elsöpört ez a folyamat a Föld felszínéről” – fogalmazott Sues. Ez azért is érdekes, mert ezt a kihalási időszakot az eddigi elméletek szerint egyetlen dinoszaurusz-csoport élte csak túl.

Hozzászólások

Laboratóriumban előállított csirkehús

Laboratóriumban előállított csirkehús

Szingapúr a világon elsőként engedélyezte laboratóriumi körülmények között előállított csirkehús értékesítését - írja az MTI a BBC News cikke alapján.

Sikeresen landolt a kínai mintagyűjtő holdszonda

Sikeresen landolt a kínai mintagyűjtő holdszonda

A Csang'e 5 szonda hamarosan kőzetmintákkal térhet vissza a Holdról.

Elkészült az univerzum atlasza

Elkészült az univerzum atlasza

Egy ausztráliai teleszkóp 300 órán át vizsgálta az éjszakai égboltot.

Az élményajándékot jobban értékelik a gyerekek

Az élményajándékot jobban értékelik a gyerekek

Ahogy a gyerekek nőnek, egyre jobban örülnek az élményajándéknak a tárgyak helyett - ezt állapította meg az Illinois Egyetem chicagói intézményének kutatása.

Miként lehet a holdporból oxigént előállítani?

Miként lehet a holdporból oxigént előállítani?

Már csak a folyamat apróbb részleteit kell finomítaniuk a mérnököknek, és nemcsak oxigént lehet majd kinyerni a holdporból, de építőanyag is keletkezik.

National Geographic 2020. novemberi címlap

Előfizetés

A nyomtatott magazinra,
12 hónapra

11 160 Ft

Korábbi számok

National Geographic 2010. januári címlapNational Geographic 2010. februári címlapNational Geographic 2010. márciusi címlapNational Geographic 2010. áprilisi címlapNational Geographic 2010. májusi címlapNational Geographic 2010. júniusi címlapNational Geographic 2010. júliusi címlapNational Geographic 2010. augusztusi címlapNational Geographic 2010. szeptemberi címlapNational Geographic 2010. októberi címlapNational Geographic 2010. novemberi címlapNational Geographic 2010. decemberi címlapNational Geographic 2011. januári címlapNational Geographic 2011. februári címlapNational Geographic 2011. márciusi címlapNational Geographic 2011. áprilisi címlapNational Geographic 2011. májusi címlapNational Geographic 2011. júniusi címlapNational Geographic 2011. júliusi címlapNational Geographic 2011. augusztusi címlapNational Geographic 2011. szeptemberi címlapNational Geographic 2011. októberi címlapNational Geographic 2011. novemberi címlapNational Geographic 2011. decemberi címlapNational Geographic 2012. januári címlapNational Geographic 2012. februári címlapNational Geographic 2012. márciusi címlapNational Geographic 2012. áprilisi címlapNational Geographic 2012. májusi címlapNational Geographic 2012. júniusi címlapNational Geographic 2012. júliusi címlapNational Geographic 2012. augusztusi címlapNational Geographic 2012. szeptemberi címlapNational Geographic 2012. októberi címlapNational Geographic 2012. novemberi címlapNational Geographic 2012. decemberi címlapNational Geographic 2013. januári címlapNational Geographic 2013. februári címlapNational Geographic 2013. márciusi címlapNational Geographic 2013. áprilisi címlapNational Geographic 2013. májusi címlapNational Geographic 2013. júniusi címlapNational Geographic 2013. júliusi címlapNational Geographic 2013. augusztusi címlapNational Geographic 2013. szeptemberi címlapNational Geographic 2013. októberi címlapNational Geographic 2013. novemberi címlapNational Geographic 2013. decemberi címlapNational Geographic 2014. januári címlapNational Geographic 2014. februári címlapNational Geographic 2014. márciusi címlapNational Geographic 2014. áprilisi címlapNational Geographic 2014. májusi címlapNational Geographic 2014. júniusi címlapNational Geographic 2014. júliusi címlapNational Geographic 2014. augusztusi címlapNational Geographic 2014. szeptemberi címlapNational Geographic 2014. októberi címlapNational Geographic 2014. novemberi címlapNational Geographic 2014. decemberi címlapNational Geographic 2015. januári címlapNational Geographic 2015. februári címlapNational Geographic 2015. márciusi címlapNational Geographic 2015. áprilisi címlapNational Geographic 2015. májusi címlapNational Geographic 2015. júniusi címlapNational Geographic 2015. júliusi címlapNational Geographic 2015. augusztusi címlapNational Geographic 2015. szeptemberi címlapNational Geographic 2015. októberi címlapNational Geographic 2015. novemberi címlapNational Geographic 2015. decemberi címlapNational Geographic 2016. januári címlapNational Geographic 2016. februári címlapNational Geographic 2016. márciusi címlapNational Geographic 2016. áprilisi címlapNational Geographic 2016. májusi címlapNational Geographic 2016. júniusi címlapNational Geographic 2016. júliusi címlapNational Geographic 2016. augusztusi címlapNational Geographic 2016. szeptemberi címlapNational Geographic 2016. októberi címlapNational Geographic 2016. novemberi címlapNational Geographic 2016. decemberi címlapNational Geographic 2017. januári címlapNational Geographic 2017. februári címlapNational Geographic 2017. márciusi címlapNational Geographic 2017. áprilisi címlapNational Geographic 2017. májusi címlapNational Geographic 2017. júniusi címlapNational Geographic 2017. júliusi címlapNational Geographic 2017. augusztusi címlapNational Geographic 2017. szeptemberi címlapNational Geographic 2017. októberi címlapNational Geographic 2017. novemberi címlapNational Geographic 2017. decemberi címlapNational Geographic 2018. januári címlapNational Geographic 2018. februári címlapNational Geographic 2018. márciusi címlapNational Geographic 2018. áprilisi címlapNational Geographic 2018. májusi címlapNational Geographic 2018. júniusi címlapNational Geographic 2018. júliusi címlapNational Geographic 2018. augusztusi címlapNational Geographic 2018. szeptemberi címlapNational Geographic 2018. októberi címlapNational Geographic 2018. novemberi címlapNational Geographic 2018. decemberi címlapNational Geographic 2019. januári címlapNational Geographic 2019. februári címlapNational Geographic 2019. márciusi címlapNational Geographic 2019. áprilisi címlapNational Geographic 2019. májusi címlapNational Geographic 2019. júniusi címlapNational Geographic 2019. júliusi címlapNational Geographic 2019. augusztusi címlapNational Geographic 2019. szeptemberi címlapNational Geographic 2019. októberi címlapNational Geographic 2019. novemberi címlapNational Geographic 2019. decemberi címlapNational Geographic 2020. januári címlapNational Geographic 2020. februári címlapNational Geographic 2020. márciusi címlapNational Geographic 2020. áprilisi címlapNational Geographic 2020. májusi címlapNational Geographic 2020. júniusi címlapNational Geographic 2020. júliusi címlapNational Geographic 2020. augusztusi címlapNational Geographic 2020. szeptemberi címlapNational Geographic 2020. októberi címlapNational Geographic 2020. novemberi címlap

Hírlevél feliratkozás

Kérjük, erősítsd meg a feliratkozásod az e-mailben kapott linkre kattintva!

Kövess minket