Borbála, Barbara, János2020. december 04., péntek
Tudomány

Kozmopoliták voltak a mezozoikum óriás repülő hüllői

National Geographic Magyarország

A dinoszauruszok korának nagyméretű pteroszauruszai lehettek a szárnycsapás-verseny bajnokai, ami képessé tette őket arra, hogy akár 16 ezer kilométeres távolságokat is megtegyenek egyhuzamban – állítják a kérdéssel foglalkozó kutatók.

Jelenleg az őslénytani szakemberek négy olyan zsiráf-magasságú fajt ismernek az óriási pteroszauruszok közül, amelyeknek a szárnyfesztávolsága meghaladta a 10 métert.

„A hatalmas hüllők valószínűleg ráhagyták magukat a felszálló meleg légáramlatokra, hogy elérhessék rekord repülési távolságukat” – mondotta az ezzel foglalkozó tanulmány egyik szerzője, Michael Habib, a Pissburgi Chatam Egyetem paleontológus kutatója. „Ezek az állatok valószínűleg néhány percig lengették a szárnyaikat, aztán az izmaiknak pihenni kellett” – fejtette ki. „A kettő között pedig energia-befektetés nélküli repülést kellett végezniük”, azaz siklottak az égen.”

Habib szerint a szárnyas hüllőknek még így is mintegy 72 kilogramm zsírtartalékot kellett elégetniük egy-egy utazás során

Mindenünnen hatalmas pteroszauruszok röppentek fel
A pteroszauruszok repülési távolságának újonnan történő becslése az ősállatok szárnyfesztávolságának, a szárny alakjának, a testtömegnek és a zsír-kapacitásának a legutolsó modellezése alapján történt. „A legkényesebb kérdés annak meghatározása volt, hogy mennyi üzemanyagot képesek ezek az állatok magukkal vinni” – nyilatkozta Habib. Példának okáért a költöző madarak hosszú vándorlásuk során testsúlyuk 50 százalékát is elveszítik. Az ősi repülő hüllők szükséglete azonban ettől eltérő lehetett, mivel az ő testfelépítésük azt mutatja, hogy a mai madarakétól eltérő módon repülhettek. Például a kutatók a pteroszauruszok repülésének modellezéséhez korábban a legnagyobb ma élő madarat, a tengerek fölött kóborló albatroszt vették alapul. Habib szerint, aki kutatási eredményeit a múlt héten mutatta be a Gerinces Paleontológiai Társaság pittsburgi ülésén, a 16 ezer kilométeres becslés kissé konzervatívnak tűnik.

„A legalacsonyabb becsült érték 8 ezer, míg a legnagyobb 32 ezer kilométer volt” – tájékoztatott Habib. „A kettő közötti tartományban, ahol minden szám beleillett a sorba, és magas konfidencia értéket kaptam, 16 ezer kilométer jött ki eredménynek” – mondotta.

A megállapítások bizonyos fokig ellentmondásban vannak az utóbbi időszak azon kutatásaival, amelyek szerint a nagytestű pteroszauruszoknak a hatalmas testméretük miatt gondjaik lehettek a földről való elrugaszkodáskor. Például, a mai Texas területén mintegy 70 millió évvel ezelőtt élt Quetzalcoatlus northropi óriási pteroszaurusz, amelyről úgy vélik, hogy ő volt a valaha élt legnagyobb repülő élőlény, 200 kilogrammnál is többet nyomott. Számos kutató úgy véli, hogy ezek a nehézkes állatok nem tudtak úgy elrugaszkodni a földről, mint a madarak, hanem a fák tetejéről vagy sziklákról ereszkedtek alá, hogy birtokba vegyék az eget. Ezzel szemben Habib és munkatársai úgy gondolják, hogy – néhány mai denevérhez hasonlóan – a nagytestű pteroszauruszok mind a négy lábukat használták a felszálláshoz, mielőtt szárnycsapásokat végeztek volna.

 Az új elgondolás szerint a nagytestű repülő hüllők – például a <i>Quetzalcoatlus</i>ok – felszálláskor mind a négy lábukat használták.” /></p><p class= Az új elgondolás szerint a nagytestű repülő hüllők – például a Quetzalcoatlusok – felszálláskor mind a négy lábukat használták.

„Teljesen biztos vagyok abban, hogy a pteroszauruszok semmiképpen nem úgy emelkedtek fel, mint a madarak” – jelentette ki a szakember.

A gigantikus pteroszauruszok voltak a föld „szuperfajai”?
„Összességében, az új kutatás mindannyiunk számára gondolatébresztő volt azzal kapcsolatban, hogy hogyan működhettek a pteroszauruszok” – jegyezte meg Alexander Kellner, a Rio de Janeirói Brazil Nemzeti Múzeum pteroszaurusz szakértője. Kellnernek azonban van néhány kétsége az új eredményekkel kapcsolatban. „Ez azért van, mert a pteroszauruszok testfelépítésével kapcsolatban számos olyan, a repülési távolság számítását befolyásoló dolog van, amit a kutatók még nem tudnak” – mondta Kellner. Egy különösen jól fosszilizálódott kínai pteroszaurusznak például olyan, több rétegű, fibrilláris elemekből felépített szárnylemezei vannak, amelyhez hasonlót a ma élő állatoknál sehol nem találunk.

„Nem vagyunk bizonyosak abban, hogy ezek a szálak milyen összetételűek, mindazonáltal azt leszögezhetjük, hogy óriási hatással voltak ezeknek a lényeknek a repülésére” – írta e-mailjében Kellner.

 Az egész Földet bejárhatták...

Az egész Földet bejárhatták…

Ha Habib számításai helyesek, az eredmények oda vezetnek, hogy a pteroszauruszok keresztül-kasul szelték a kontinenseket, sőt, átrepülhettek egyik földrészről a másikra is. Egy-egy speciális földrajzi régió bennszülött fajaival szemben a dinoszauruszok korának repülő óriásai olyan utazó „szuperfajok” lehettek, amelyek az egész Földet magukénak tudhatták.

„Ha a gigantikus pteroszauruszok nagy távolságokat be tudtak repülni, ez megváltoztathatja mindazt, amit a kutatók eddig az elterjedésükről gondoltak.” – fogalmazott a paleontológus.

Szöveg: Ker Than/National Geographic
Képek forrása: National Geographic

Kapcsolódó cikkek:

  • Repülő szörnyek
  • Új óriás repülőgyík maradványaira bukkantak

  • Hozzászólások

    Rég elpusztult csillagokra bukkantak

    Rég elpusztult csillagokra bukkantak

    Nagyon ősi szupernóvák maradványait észlelték, a szakértők szerint a ritka környezet segíthette az objektumok fennmaradását.

    Az egyik legfontosabb idegtudományi díj 2020-as kitüntetettje: Buzsáki György

    Az egyik legfontosabb idegtudományi díj 2020-as kitüntetettje: Buzsáki György

    Buzsáki György agykutatót, a New York-i Egyetem Biggs-

    Épül az ország legnagyobb közösségi asztrofotós távcsöve

    Épül az ország legnagyobb közösségi asztrofotós távcsöve

    A Pest megyei Sülysápon épül az ország első, nagy teljesítményű, asztrofotós célokat kiszolgáló csillagászati távcsöve.

    Laboratóriumban előállított csirkehús

    Laboratóriumban előállított csirkehús

    Szingapúr a világon elsőként engedélyezte laboratóriumi körülmények között előállított csirkehús értékesítését - írja az MTI a BBC News cikke alapján.

    Sikeresen landolt a kínai mintagyűjtő holdszonda

    Sikeresen landolt a kínai mintagyűjtő holdszonda

    A Csang'e 5 szonda hamarosan kőzetmintákkal térhet vissza a Holdról.

    National Geographic 2020. novemberi címlap

    Előfizetés

    A nyomtatott magazinra,
    12 hónapra

    11 160 Ft

    Korábbi számok

    National Geographic 2010. januári címlapNational Geographic 2010. februári címlapNational Geographic 2010. márciusi címlapNational Geographic 2010. áprilisi címlapNational Geographic 2010. májusi címlapNational Geographic 2010. júniusi címlapNational Geographic 2010. júliusi címlapNational Geographic 2010. augusztusi címlapNational Geographic 2010. szeptemberi címlapNational Geographic 2010. októberi címlapNational Geographic 2010. novemberi címlapNational Geographic 2010. decemberi címlapNational Geographic 2011. januári címlapNational Geographic 2011. februári címlapNational Geographic 2011. márciusi címlapNational Geographic 2011. áprilisi címlapNational Geographic 2011. májusi címlapNational Geographic 2011. júniusi címlapNational Geographic 2011. júliusi címlapNational Geographic 2011. augusztusi címlapNational Geographic 2011. szeptemberi címlapNational Geographic 2011. októberi címlapNational Geographic 2011. novemberi címlapNational Geographic 2011. decemberi címlapNational Geographic 2012. januári címlapNational Geographic 2012. februári címlapNational Geographic 2012. márciusi címlapNational Geographic 2012. áprilisi címlapNational Geographic 2012. májusi címlapNational Geographic 2012. júniusi címlapNational Geographic 2012. júliusi címlapNational Geographic 2012. augusztusi címlapNational Geographic 2012. szeptemberi címlapNational Geographic 2012. októberi címlapNational Geographic 2012. novemberi címlapNational Geographic 2012. decemberi címlapNational Geographic 2013. januári címlapNational Geographic 2013. februári címlapNational Geographic 2013. márciusi címlapNational Geographic 2013. áprilisi címlapNational Geographic 2013. májusi címlapNational Geographic 2013. júniusi címlapNational Geographic 2013. júliusi címlapNational Geographic 2013. augusztusi címlapNational Geographic 2013. szeptemberi címlapNational Geographic 2013. októberi címlapNational Geographic 2013. novemberi címlapNational Geographic 2013. decemberi címlapNational Geographic 2014. januári címlapNational Geographic 2014. februári címlapNational Geographic 2014. márciusi címlapNational Geographic 2014. áprilisi címlapNational Geographic 2014. májusi címlapNational Geographic 2014. júniusi címlapNational Geographic 2014. júliusi címlapNational Geographic 2014. augusztusi címlapNational Geographic 2014. szeptemberi címlapNational Geographic 2014. októberi címlapNational Geographic 2014. novemberi címlapNational Geographic 2014. decemberi címlapNational Geographic 2015. januári címlapNational Geographic 2015. februári címlapNational Geographic 2015. márciusi címlapNational Geographic 2015. áprilisi címlapNational Geographic 2015. májusi címlapNational Geographic 2015. júniusi címlapNational Geographic 2015. júliusi címlapNational Geographic 2015. augusztusi címlapNational Geographic 2015. szeptemberi címlapNational Geographic 2015. októberi címlapNational Geographic 2015. novemberi címlapNational Geographic 2015. decemberi címlapNational Geographic 2016. januári címlapNational Geographic 2016. februári címlapNational Geographic 2016. márciusi címlapNational Geographic 2016. áprilisi címlapNational Geographic 2016. májusi címlapNational Geographic 2016. júniusi címlapNational Geographic 2016. júliusi címlapNational Geographic 2016. augusztusi címlapNational Geographic 2016. szeptemberi címlapNational Geographic 2016. októberi címlapNational Geographic 2016. novemberi címlapNational Geographic 2016. decemberi címlapNational Geographic 2017. januári címlapNational Geographic 2017. februári címlapNational Geographic 2017. márciusi címlapNational Geographic 2017. áprilisi címlapNational Geographic 2017. májusi címlapNational Geographic 2017. júniusi címlapNational Geographic 2017. júliusi címlapNational Geographic 2017. augusztusi címlapNational Geographic 2017. szeptemberi címlapNational Geographic 2017. októberi címlapNational Geographic 2017. novemberi címlapNational Geographic 2017. decemberi címlapNational Geographic 2018. januári címlapNational Geographic 2018. februári címlapNational Geographic 2018. márciusi címlapNational Geographic 2018. áprilisi címlapNational Geographic 2018. májusi címlapNational Geographic 2018. júniusi címlapNational Geographic 2018. júliusi címlapNational Geographic 2018. augusztusi címlapNational Geographic 2018. szeptemberi címlapNational Geographic 2018. októberi címlapNational Geographic 2018. novemberi címlapNational Geographic 2018. decemberi címlapNational Geographic 2019. januári címlapNational Geographic 2019. februári címlapNational Geographic 2019. márciusi címlapNational Geographic 2019. áprilisi címlapNational Geographic 2019. májusi címlapNational Geographic 2019. júniusi címlapNational Geographic 2019. júliusi címlapNational Geographic 2019. augusztusi címlapNational Geographic 2019. szeptemberi címlapNational Geographic 2019. októberi címlapNational Geographic 2019. novemberi címlapNational Geographic 2019. decemberi címlapNational Geographic 2020. januári címlapNational Geographic 2020. februári címlapNational Geographic 2020. márciusi címlapNational Geographic 2020. áprilisi címlapNational Geographic 2020. májusi címlapNational Geographic 2020. júniusi címlapNational Geographic 2020. júliusi címlapNational Geographic 2020. augusztusi címlapNational Geographic 2020. szeptemberi címlapNational Geographic 2020. októberi címlapNational Geographic 2020. novemberi címlap

    Hírlevél feliratkozás

    Kérjük, erősítsd meg a feliratkozásod az e-mailben kapott linkre kattintva!

    Kövess minket