Kozmopoliták voltak a mezozoikum óriás repülő hüllői
A dinoszauruszok korának nagyméretű pteroszauruszai lehettek a szárnycsapás-verseny bajnokai, ami képessé tette őket arra, hogy akár 16 ezer kilométeres távolságokat is megtegyenek egyhuzamban – állítják a kérdéssel foglalkozó kutatók.
Jelenleg az őslénytani szakemberek négy olyan zsiráf-magasságú fajt ismernek az óriási pteroszauruszok közül, amelyeknek a szárnyfesztávolsága meghaladta a 10 métert.
„A hatalmas hüllők valószínűleg ráhagyták magukat a felszálló meleg légáramlatokra, hogy elérhessék rekord repülési távolságukat” – mondotta az ezzel foglalkozó tanulmány egyik szerzője, Michael Habib, a Pissburgi Chatam Egyetem paleontológus kutatója. „Ezek az állatok valószínűleg néhány percig lengették a szárnyaikat, aztán az izmaiknak pihenni kellett” – fejtette ki. „A kettő között pedig energia-befektetés nélküli repülést kellett végezniük”, azaz siklottak az égen.”
Habib szerint a szárnyas hüllőknek még így is mintegy 72 kilogramm zsírtartalékot kellett elégetniük egy-egy utazás során
Mindenünnen hatalmas pteroszauruszok röppentek fel
A pteroszauruszok repülési távolságának újonnan történő becslése az ősállatok szárnyfesztávolságának, a szárny alakjának, a testtömegnek és a zsír-kapacitásának a legutolsó modellezése alapján történt. „A legkényesebb kérdés annak meghatározása volt, hogy mennyi üzemanyagot képesek ezek az állatok magukkal vinni” – nyilatkozta Habib. Példának okáért a költöző madarak hosszú vándorlásuk során testsúlyuk 50 százalékát is elveszítik. Az ősi repülő hüllők szükséglete azonban ettől eltérő lehetett, mivel az ő testfelépítésük azt mutatja, hogy a mai madarakétól eltérő módon repülhettek. Például a kutatók a pteroszauruszok repülésének modellezéséhez korábban a legnagyobb ma élő madarat, a tengerek fölött kóborló albatroszt vették alapul. Habib szerint, aki kutatási eredményeit a múlt héten mutatta be a Gerinces Paleontológiai Társaság pittsburgi ülésén, a 16 ezer kilométeres becslés kissé konzervatívnak tűnik.
„A legalacsonyabb becsült érték 8 ezer, míg a legnagyobb 32 ezer kilométer volt” – tájékoztatott Habib. „A kettő közötti tartományban, ahol minden szám beleillett a sorba, és magas konfidencia értéket kaptam, 16 ezer kilométer jött ki eredménynek” – mondotta.
A megállapítások bizonyos fokig ellentmondásban vannak az utóbbi időszak azon kutatásaival, amelyek szerint a nagytestű pteroszauruszoknak a hatalmas testméretük miatt gondjaik lehettek a földről való elrugaszkodáskor. Például, a mai Texas területén mintegy 70 millió évvel ezelőtt élt Quetzalcoatlus northropi óriási pteroszaurusz, amelyről úgy vélik, hogy ő volt a valaha élt legnagyobb repülő élőlény, 200 kilogrammnál is többet nyomott. Számos kutató úgy véli, hogy ezek a nehézkes állatok nem tudtak úgy elrugaszkodni a földről, mint a madarak, hanem a fák tetejéről vagy sziklákról ereszkedtek alá, hogy birtokba vegyék az eget. Ezzel szemben Habib és munkatársai úgy gondolják, hogy – néhány mai denevérhez hasonlóan – a nagytestű pteroszauruszok mind a négy lábukat használták a felszálláshoz, mielőtt szárnycsapásokat végeztek volna.
„Teljesen biztos vagyok abban, hogy a pteroszauruszok semmiképpen nem úgy emelkedtek fel, mint a madarak” – jelentette ki a szakember.
A gigantikus pteroszauruszok voltak a föld „szuperfajai”?
„Összességében, az új kutatás mindannyiunk számára gondolatébresztő volt azzal kapcsolatban, hogy hogyan működhettek a pteroszauruszok” – jegyezte meg Alexander Kellner, a Rio de Janeirói Brazil Nemzeti Múzeum pteroszaurusz szakértője. Kellnernek azonban van néhány kétsége az új eredményekkel kapcsolatban. „Ez azért van, mert a pteroszauruszok testfelépítésével kapcsolatban számos olyan, a repülési távolság számítását befolyásoló dolog van, amit a kutatók még nem tudnak” – mondta Kellner. Egy különösen jól fosszilizálódott kínai pteroszaurusznak például olyan, több rétegű, fibrilláris elemekből felépített szárnylemezei vannak, amelyhez hasonlót a ma élő állatoknál sehol nem találunk.
„Nem vagyunk bizonyosak abban, hogy ezek a szálak milyen összetételűek, mindazonáltal azt leszögezhetjük, hogy óriási hatással voltak ezeknek a lényeknek a repülésére” – írta e-mailjében Kellner.
Az egész Földet bejárhatták…
Ha Habib számításai helyesek, az eredmények oda vezetnek, hogy a pteroszauruszok keresztül-kasul szelték a kontinenseket, sőt, átrepülhettek egyik földrészről a másikra is. Egy-egy speciális földrajzi régió bennszülött fajaival szemben a dinoszauruszok korának repülő óriásai olyan utazó „szuperfajok” lehettek, amelyek az egész Földet magukénak tudhatták.
„Ha a gigantikus pteroszauruszok nagy távolságokat be tudtak repülni, ez megváltoztathatja mindazt, amit a kutatók eddig az elterjedésükről gondoltak.” – fogalmazott a paleontológus.
Szöveg: Ker Than/National Geographic
Képek forrása: National Geographic
Kapcsolódó cikkek:
Inváziós poloskák gyérítése hőcsapdával
Az ELKH Agrártudományi Kutatóközpont Növényvédelmi Intézetének (ATK NÖVI) kutatói egy új, mesterséges hőforrást alkalmazó poloskacsapdát fejlesztettek ki.
Tájsebek kijavítása gyeprekonstrukcióval
Az Ökológiai Kutatóközpont kutatói kimutatták a gyeprekonstrukció alkalmasságát az emberi tevékenység nyomán létrejött tájsebek kijavítására
Hasonlóság a kutyák és az emberek agyműködése között
Az ELTE etológusainak legújabb kutatása szerint a két faj evolúciós távolsága ellenére a kutyák és az emberek agya hasonlóan dolgozza fel a környezet hangjait.
Részecskegyorsítási és nanooptikai kísérletek
Egy most lezárult 4 éves együttműködés keretében új nanooptikai áramköröket, részecskegyorsítási módszereket és optikai diagnosztikát fejlesztett az ELKH Wigner Fizikai Kutatóközpont és a szegedi ELI Lézerközpont mintegy 25 kutatója a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Alap támogatásával.
Egy 40 fényévre lévő bolygó légköre
A James Webb-űrteleszkóp alig néhány órás megfigyelés során képes volt észlelni az exobolygó légkörének dinamikus változásait.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
