Az azték titok

Írta: Robert Draper
Fényképezte: Kenneth Garrett, Jesús López

Mexikóváros nevezetes főtere, a Zócalo peremén, az aztékok szent piramisa, a Templo Mayor romjai mellett kutya vagy talán farkas maradványaira bukkantak a régészek. Félezer éve hevert már a titokzatos jószág két és fél méter mélyen, a kövekkel bélelt aknában. Aligha volt házi kedvenc, de nagyon fontos lehetett: jáde nyaklánccal, türkizből faragott fülkoronggal, színarany csengettyűkkel díszített bokapereccel ékesítették annak idején. Leonardo López Luján és kollégái 2008 nyarán tárták fel az „arisztokrata kutya” csontjait.

Az ásatás két évvel azelőtt kezdődött: egy épület alapozása közben döbbenetes tárgyra bukkantak: 12 tonna súlyú, téglalap alakú, négy részre tört rózsaszín andezit kőtábla került elő a föld alól. Dombormű díszítette a kőlapot, alighanem Tlaltecuhtli ábrázolása. A földistennő az élet és a halál körforgását jelképezi az azték hiedelemvilágban. Guggoló helyzetben mutatja a dombormű: láthatólag szül, saját vérét issza, s közben önnön ivadékát falja a vad istennő. Ez már a harmadik azték monolit, egy tömbből faragott kőtábla, amelyre jószerével a véletlen jóvoltából leltek a régészek a Templo Mayor közelében. Az első, az úgynevezett Napkő 24 tonnás fekete bazalt korongja 1790-ben, a Coyolxauhqui holdistennőt ábrázoló nyolctonnás korong pedig 1978-ban került elő. López Luján és csapata a kőlap mellől, egy mély aknából azóta minden idők legkülönösebb áldozati ajándékait hozta a felszínre. A tér mészstukkó borítása alatt először vörösre festett, fehér kovakő áldozati késeket találtak – szám szerint huszonegyet. A Föld istennőjének fogait és ínyét jelképezik ezek a kések: Tlaltecuhtli tátott szájjal várja, hogy befogadhassa a holtakat.

Még mélyebbre ásva agávélevélbe bugyolált csomagot, annak belsejében jaguárcsontból faragott tűkre bukkantak Lujánék. Az azték papok ilyen csonttűkkel szúrták meg magukat, amikor vérükkel áldoztak az isteneknek. A tűk mellett lelt kopálgyantadarabok lélektisztító füstölőül szolgáltak annak idején. A tűket és a füstölőket nagy gonddal eligazgatták, és tollakat meg jáde- szemeket is elhelyeztek mellettük a csomagban.

Néhány méterrel lejjebb kőládát, abban pedig további áldozati ajándékokat találtak López Lujánék: a Nap jelképeit, a szirti sas két csontvázát nagy műgonddal nyugati irányba rendezték az aztékok. A csontok körül újabb huszonhét áldozati kés feküdt. Huszonnégyet, mintha játék babák lennének, prémekbe és ruhadarabokba „öltöztettek” – ekképpen ábrázolták a nyugvó Nap képzetével társított isteneket. A régészek tavaly januárig összesen hat áldozati leletegyüttest tártak föl az aknában. Az utolsó, egy agyagkorsó – 310 nefrit gyöngyszemmel, fülkorongokkal és szobrocskákkal tele – az utcaszint alatt 7 méterrel rejtőzött. A tárgyak elrendezése, az aztékok birodalmának világfelfogását tükrözve, szigorú logikát követett.

A második áldozati láda alján talált rá López Luján a pazarul díszített „arisztokrata kutyá”-ra. A tetemre annak idején mexikói-öbölbeli, valamint atlanti- és csendes-óceáni kagylók, rákok, csigák darabjait halmozták. Luján tisztában volt vele, hogy az aztékok világképében az alvilág első szintjét jeleníti meg ez a tárgyegyüttes, a kutyaféle állat feladata pedig az, hogy gazdája lelkét átvezesse a veszélyes folyón.

De ki volt az állat gazdája? Amióta a spanyol Hernán Cortés 1521-ben meghódította Mexikót, egyetlen azték uralkodó földi maradványai sem kerültek elő. Jóllehet a források három azték uralkodót is említenek, akiket elhamvasztottak, majd poraikat a Templo Mayor lábánál elhantolták. López Luján észrevette a Tlaltecuhtlit ábrázoló kőtáblán, hogy az istennő karmos jobb lábával egy nyulat tart fogva, fölötte pedig tíz apró pont látszik. Az azték írásban a „tíz nyúl” 1502-re utal; a fennmaradt kódexek tanúsága szerint ebben az esztendőben, nagyszabású gyászszertartás keretében helyezték örök nyugalomra a birodalom legrettegettebb uralkodóját: Ahuitzotl királyt.

López Luján bizonyos benne, hogy Ahuitzotl temetkezési helyének valahol a templom közelében kell lennie. Hőn reméli, hogy az „arisztokrata kutya” majd elkalauzolja a régészeket, segítségükre lesz az aztékok egyik legmakacsabb titkának földerítésében. Az immár 32 esztendeje zajló ásatások betetőzése lehetne, ha López Luján és csapata megtalálná Ahuitzotl sírját. Mi azték népként ismerjük őket, ők mexikának hívták magukat. Hátrahagyott kultúrájuktól eredezteti magát a mexikói nép. Az Azték Birodalomról, a nyugati félteke leginkább mitizált és igencsak félreértett kultúrájáról keveset tudunk. Kegyetlen, ellentmondásos világ lehetett, rövid ideig tartott, de így is csodálatos eredményeket, nagyszerű vívmányokat vonultatott föl.

A teljes cikket elolvashatja a magazin 2010. decemberi lapszámában.