7 hónaposan már figyelembe vesszük mások vélekedéseit

2010. december 24-i számában CEU-s kutatók áttörő vizsgálati eredményeit publikálta a Science magazin.
A Közép-európai Egyetem (CEU) Kognitív Tudományi Tanszék (Department of Cognitive Science) kutatói Kovács Ágnes Melinda (Kognitív Tudományi Tanszék, CEU/Magyar Tudományos Akadémia/SISSA) és Téglás Ernő (Kognitív Tudományi Tanszék, CEU/Magyar Tudományos Akadémia/SISSA) munkatársukkal, Ansgar D. Endressel (MIT/SISSA) a közelmúltban azt vizsgálták, hogy a csecsemők követik-e mások tudását. A projekt célja annak a mechanizmusnak a vizsgálata volt, amely lehetővé teszi hogy más emberek gondolatait, érzelmeit, céljait figyelembe vegyük, valamint hogy viselkedésüket ezek alapján előre megjósoljuk, illetve a saját viselkedésünket ennek függvényében módosítsuk. Ezt a képességet a szakirodalom „tudatelméletnek” nevezi. Ilyen helyzetekben elsősorban azt kell megérteni, hogy a viselkedést nem csak konkrét környezeti tényezők vezérlik, hanem az egyén belső mentális állapotai, céljai és szándékai, illetve az, amit a környezetéről gondol.
Az egyik legérdekesebb kérdés ezen a területen az, hogy hogyan és mikor fejlődik ki ez a képesség: Hogyan jön rá egy kisgyermek, hogy az embertársait láthatlan belső állapotaik vezérlik?
Két nagyobb elmélet született ebben a témában. Az egyik szerint a tudatelmélet viszonylag későn, négy éves kor után alakul ki, és akaratlagos erőfeszítést igényel. A másik elmélet szerint ez egy veleszületett-, automatikus képesség, amely a társas viselkedés alapját képezi. Embertársaink tudattartalmairól hozott gyors és spontán következtetések hiányában a társas interakció és kollaboráció szinte elképzelhetetlen. Ennek a képességnek a korai kifejlődése pedig kiemelt evolúciós jeletőségére is utal. A CEU kutatói az utóbbi elméletet tartják valószínűbbnek, és kutatásaikkal a tudatelmélet korai megjelenésének és automatikus jellegének dokumentálását célozták meg.
A vizsgálat újszerűsége, hogy a kutatók egy olyan feladatot dolgoztak ki, ami implicit módon méri ezt a képességet. Ez a módszer felnőttekkel és kisbabákkal egyaránt alkalmazható, hiszen a vizsgálati személyeknek nem kell verbális válaszokat adniuk, valamint a felnőttek sem kapnak külön felszólítást arra, hogy a mások vélekedéseire figyeljenek, vagy viselkedésüket előre jelezzék. A kutatók arra voltak kíváncsiak, hogy a felnőttek és a 7 hónapos kisbabák rendelkeznek-e olyan kognitiv mechanismusokkal, melyek automatikusan feldolgozzák mások tudattartalmait (vélekedéseit).
A vizsgálati eredmények igazolják, hogy mind a felnőttek, mind a babák automatikusan figyelembe veszik mások vélekedését; mitöbb, a nekik tulajdonított tudás saját tudásukhoz hasonlóan befolyásolja viselkedésüket. Az eredmények továbbá azonban arra is rámutatnak, hogy mások tudásának automatikus figyelembevétele akár paradoxális szituációkat is eredményezhet. Úgy tűnik, hogy gyors döntési helyzetben másokról való tudásunk még akkor is hatással lehet a viselkedésünkre, ha ez ellentmond saját tudásuknak. Míg a másik tudásának gyors, automatikus feldolgozása interferálhat az egyéni döntésekkel, ugyanakkor nagyban segítheti a szociális csopotok koordinációját, és így evolúciós szempontból különös értékkel bírhat.
A kutatás menete
A vizsgálatban a felnőttek például egy egyszerű tárgydetekciós feladatban vettek részt, ahol rövid animációs filmeket néztek. A filmekben egy labda, egy paraván és egy rajzfilmkarakter volt jelen. A feladat az volt, hogy amikor a film végén ledőlt a paraván, meg kellet nyomniuk egy gombot ha mögötte ott volt a labda. A vizsgálat során a kutatók azt mérték, hogy a vizsgált személyek milyen gyorsan veszik észre a labda jelenlétét és nyomják le a gombot. Ha a paraván ledőlése előtt a labda begurult a paraván mögé, a vizsgálati személyek gyorsabban reagáltak a labda jelenlétére, hiszen elvárták, hogy ott legyen a labda. Ellenkezőleg, ha azt láttak, hogy a labda nem gurult be a paraván mögé, viszont amikor ledőlt a paraván az mégis ott volt, a személyek reakciói lassúbbak voltak, hiszen nem várták, hogy a labda ott legyen.
A legfontosabb vizsgálati helyzet hasonló volt ez utóbbihoz, kivéve hogy a rajzfilmkarakter gondolta azt, hogy a labda a paraván mögött van. Ha a személyek automatikusan következtetnek a rajzfilmkarakter vélekedésére, akkor ebben a helyzetben is gyorsabban reagálhatnak a labda jelenlétére (habár ők maguk nem gondolják hogy ott a labda). A vizsgálati eredmények azt mutatják, hogy a felnőttek és a babák is automatikusan kiszámolták a rajzfilmkarakter vélekedését és mitöbb, a rajzfilmkarakternek tulajdonított tudás saját tudásukhoz hasonlóan befolyásolta viselkedésüket. Fontos kiemelni, hogy a felnőttek feladata független volt a rajzfilm-karakter jelenlététől, sőt a vizsgálat készítői nem is hívták fel a figyelmüket a szereplőre, így bizonyos, hogy ha mégis figyeltek rá, az spontán módon történt. A felnőtt vizsgálati személyek nem csak akkor produkáltak gyors reakcóidőket amikor ők maguk úgy vélték, hogy a labda a paraván mögött van, hanem akkor is, amikor csak a rajzfilm-karakter vélhette úgy. A vizsgálati személyek tehát nemcsak a saját tudásuk alapján oldották meg a feladatot, hanem arra is figyeltek, hogy másoknak milyen tudásuk lehet az eseményekről.
A héthónapos csecsemők ugyanazokat a filmeket látták mint a felnőttek, igaz őket nem lehetett arra kérni, hogy gombokat nyomogassanak. Ehelyett a kutatók azt vizsgálták, mennyi ideig néznek egy-egy jelenetet. A csecsemők fenntartott figyelme elárulja hogy melyek voltak azok a helyzetek, melyek ellentmondanak elvárásaiknak. Az eredmények szerint a csecsemők nézési ideje ugyanolyan jól differenciált a bemutatott esemény-sorozatok között mint a felnőttek reakcióideje, arra utalva hogy ők is figyelembe vették mások tudását.
CEU