Lágy héjúak lehettek a szárnyas gyík tojásai

Illusztráció: Barabási Anita

A pteroszauruszok szaporodása inkább a teknősökéhez, mint a madarakéhoz hasonlíthatott, áll az új tudományos kutatási jelentésben. A jó állapotban fennmaradt szárnyasgyík-lelet felfedezése azért is kiemelkedő, mert ez az első olyan példány, amelyről egyértelműen sikerült bizonyítani, hogy nőstény volt.
A megkövesedett maradványokra Kína Liaoning tartományában, egy ősi tó helyén bukkantak. Az első vizsgálatok arra engednek következtetni, hogy a most megtalált egyed a pteroszauruszokhoz tartozó darwinopteurusz volt, mely mintegy 160 millió évvel ezelőtt élt a Földön.
Tudósok úgy vélik, hogy a maradványok egy vemhes pteroszaurusz anyától származnak, melynek eltörhetett a bal szárnya, ezért lezuhant a tóba, és ott megfulladt. Teteme lesüllyedt a víz aljára, melyből közben előbújtak a kifejlődött tojások.
„A bomlás során gázok szabadulnak fel a tetemben és ezek nyomása nagyon erős”, mondta David Unwin őslénykutató a Leicester-i Egyetemről. A tojás „nem esett messze, csak kibújt a testből és ott maradt mellette”.
A tojáson kívül a maradványnak az eddig ismert darwinopteuruszoknál nagyobb medencecsontjából arra következtethetünk, hogy az egyed egy nőstény szárnyas gyík volt.
Klinikai vizsgálatok igazolni látszanak a tudósok azon állítását is, hogy a pteroszauruszok, a madarakkal ellentétben nem kemény héjú, hanem lágy héjú tojásokat raktak és azokat a nedves talajba ásva hagyták magukra.
Uwin szerint ez inkább a hüllők szaporodására jellemző. A megtermékenyítést, majd a tojásrakást követően a hüllők ugyanis egyszerűen továbbállnak, és nem gondozzák ivadékaikat.
Kutatók, korábban megtalált és tanulmányozott pteroszaurusz fióka maradványok vizsgálatára alapozva, úgy gondolják, hogy a madarakkal ellentétben, ezek a fiatal példányok tudtak magukról gondoskodni. „Mindegyik olyan volt, mint egy kis méretű, kifejlett egyed – tette hozzá Unwin. Miután kibújtak a tojásból, kis idő múlva, már repülni is tudtak.”

Lágy héjúak és porózusak voltak a repülő őshüllő tojásai?
A Science magazinban publikált tanulmány következtetése szerint az újonnan talált tojáslelet nem tartalmazott kálcium-karbonátot, azt az ásványi anyagot, amely a madarak tojását keménnyé teszi.
Amikor nagyításban vizsgálták a tojásokat, a kutatók ráncokat, redőket észleltek rajtuk és olyan szivacs-szerű lyukakat, amelyek valószínűleg átengedték a vizet a héjon.
A lelet darabjait egymáshoz illesztve úgy tűnik, hogy a pteroszaurusz tojásai lágyak voltak, szerkezetük pergamen-szerű, és még tágulni is tudtak.
Unwin véleménye szerint azáltal, hogy ezek az őshüllők olyan puha héjú tojásokkal szaporodtak, melyek a lerakás után még növekedni is képesek voltak, arra utal, hogy kisebb anyag és energia befektetéssel értek el evolúciós előnyöket.
„Úgy kell ezt elképzelni, mintha nyaraláshoz készülvén mindent magunkkal kellene vinnünk még az ételünket és italunkat is. A madarak, a kemény héjú tojásaikkal úgy oldják ezt meg, hogy mindent, még a vizet is a tojásokon belül tárolják.”
A pteroszauruszok azonban kisebb tojásokat rakhattak, melyek meg tudták kötni a vizet. Ez azt jelenti, hogy a környezet inkább a tojásokhoz alkalmazkodott, nem pedig a szülőkhöz.
További három megkövesedett pteroszaurusz tojásról van még a paleontológusoknak tudomása, és ezek egyike sem tartalmaz kálcium-karbonátot.
Mark Witton pteroszaurusz kutató szerint a különbség a mostani felfedezés esetén annyi, hogy a többi tojásmaradványt elkülönítetten vizsgálták.
„Be tudtuk azonosítani azokban az esetekben is, hogy melyik fajhoz tartoznak a leletek, de soha nem tudtuk egy anyaállat tetemével együtt vizsgálni azokat” – tette hozzá Witton, aki maga nem vett részt a mostani tanulmány összeállításában.
Továbbá az a tény, hogy most olyan tojásokat vizsgáltak, amelyeket még le sem rakott a szárnyas gyík, hozzásegítette a tudósokat ahhoz, hogy az egyedek és tojásaik egymáshoz viszonyított arányát elemezzék, egészítette ki a Chatham Egyetem paleontológusa, Michael Habib.
„Úgy tűnik, hogy a tojások meglehetősen kicsinyek lehettek. Ez jellemző a repülő állatokra, de azért vannak kivételek. ” – véli Habib, aki szintén nem vett részt a kutatásban.

A hímek tarajt viseltek?
Az új pteroszaurusz maradvány azért is fontos, mert végre hozzásegítheti a kutatókat ahhoz, hogy a faj egyedeinek nemét meg tudják állapítani.
A darwinopteurusz fosszíliái közül néhány tartalmazott tarajszerű képződményt az egyedek fején, néhány pedig nem. Mostanáig nem volt világos, vajon a tarajok a hím vagy a nőstény egyedeket díszítették-e.
Az új leleten, mely nyilvánvalóan nőstényé, nem volt taraj.
Erre alapozva a kutatócsoport véleménye az, hogy csak hím darwinopteuruszok viselhettek ilyen feltűnő ékességet, melyet talán a többi egyeddel való „kommunikációra” használtak.
Unwill, a tanulmány társszerzője úgy látja, egy taraj más hím egyedek számára az alábbi üzenettel szolgálhatott: „Nagyobb vagyok nálad!”, nőstények felé pedig ez lehetett az üzenet: „Itt vagyok, gyönyörű hatalmas taraj díszíti fejemet, és jobb pteroszaurusz vagyok, elhiheted, mint az a haverom a szomszédból, akinek még a taraja is kisebb.”
A Portsmouth-i Egyetem kutatója, Witton véleménye az, hogy nemcsak a darwinopteuruszokra, hanem majdnem az összes pteroszauruszra is igaz lehet a taraj ilyen jellegű használata.
„Ez nem azt jelenti, hogy a tarajok meglétére nem találhatunk más magyarázatot, mint például ez a kinövés segített a repülés során termelődött felesleges hő elvezetésében, vagy ha egy nagyon vékony csont áll ki egy példány fejéből, azon keresztül leereszthet némi hőt, mondta Witton, de ez nem fő cél, csak egy mellékhatás.”

Neg