Bolygóvadászatra föl!

Superman sebességével hasít az égen a Siding Spring (vagy más néven C/2007 Q3) üstökös a WISE infravörös távcsövének fotóján. Az üstököst 2007-ben ausztrál kutatók  fedezték föl.    Fotó: NASA/JPL-Caltech/UCLA

Amióta 160 éve kiszámolták az akkor még ismeretlen Neptunusz pontos helyzetét, tudósok százai próbálták „megjósolni” a Naprendszer további bolygóit. Csakhogy ezeket máig sem sikerült fölfedezni… Még az 1930-ban megtalált Plútóról is kiderült, hogy semmi köze a korábbi számítások által előrejelzett égitestekhez – sőt, nem is bolygó, hanem egy nagyra hízott kisbolygó csupán. A 20. századi számítások bolygójelöltjeinek zöme biztosan nem létezik, mert az elmúlt évtized robottávcsövei és automata szoftverei rég megtalálták volna őket. Egyszóval ma már csak nagyon messze – a Földnél több százszor, de inkább ezerszer távolabbi pályán – keringő új bolygókra számíthatunk! Ráadásul ezek az égitestek valószínűleg nem is a Naprendszerrel együtt keletkeztek, hanem később fogta be őket a Napunk.

A WISE (Wide-field Infrared Survey Explorer) nevű amerikai műhold az elmúlt egy évben kétszer is feltérképezte a teljes égboltot, és összesen 2,6 millió infravörös fotót készített. S mivel az infravörös képeken a nagyon hideg (akár mínusz 100-150 Celsius-fokos) égitestek is nyomot hagynak, akár még távoli és rendkívül hideg felszínű bolygókat is fölfedezhetünk. Egy Jupiternél két-háromszor nehezebb bolygót 10 fényéves távolságig, egy Jupiterhez hasonló planétát egy fényévig, egy Neptunuszhoz hasonló égitestet pedig a Nap–Föld-távolság 700-szorosáig (négy fénynap) lehetne kimutatni.

Mivel a WISE első heteinek észleléseit áprilisban hozzák nyilvánosságra, a bolygók pályáit előrejelző szakemberek máris akcióba lendültek. Újraszámolták és frissítették adataikat – hiszen ha sikerül megtalálni bármelyikük bolygóját, az illető biztosan bekerül a tudománytörténet halhatatlanjai közé. John Matese és Daniel Whitmire (Louisianai Egyetem, Lafayette) sem akar lemaradni. Az általuk gyanított bolygó helyzetét arra a több mint egy évtizede ismert rendellenességre alapozzák, hogy az elmúlt száz évben egy adott irányból mintegy 20 százalékkal több üstökös érkezett, mint azt az elmélet indokolná. A Naprendszert közel gömb alakú felhőként körbevevő „üstökösraktár” (az Oort-felhő) akár 1-2 fényéves távolságig is érhet. Az ott keringő (pár kilométer és néhányszor 10 kilométer közti méretű) üstökösmagok a távoli csillagok árapálykeltő ereje miatt indulnak el a Naprendszer belső vidékei felé, ahol a „nagy melegben” párologni kezdenek, majd kedvező esetben hosszú csóvát növesztenek, hogy szabad szemmel is láthatóvá váljanak.

Mivel pedig csillagvárosunk, azaz a Tejút fő tömege egyetlen síkban koncentrálódik, a beérkező üstökösök eloszlásának is e sík irányát kellene tükröznie – ám ez mégsincs így. Az eltérést a két kutató egy ismeretlen bolygóval magyarázza, amely akár négyszer nagyobb tömegű lehet, mint a Jupiter, s 15 ezerszer messzebb keringhet a Naptól, mint a Föld. Annyira biztosak dolgukban, hogy már nevet is adtak a még ismeretlen bolygónak – Tychének neveznék, ha sikerülne rálelni a WISE képein. Más tudósok azonban kétkedve fogadják az effajta, az üstökösök mozgására alapozott számításokat. Kis tömege miatt ugyanis egy üstökösmag pályáját nemcsak a bolygók vonzása befolyásolja, hanem a magból kiáramló gázok tolóereje is. Márpedig ezek az erők nehezen számolhatók, s ráadásul minden visszatéréskor változhat az irányuk és a nagyságuk is.

A WISE képei minden bizonnyal rengeteg érdekes felfedeznivalót rejtenek – ám egy Nap körül keringő újabb bolygóra elég csekély az esély. De ha mégis, egész biztosan más nevet kell majd választani neki – merthogy a Tyche már foglalt. 1886 óta egy kisbolygó viseli.

Sárneczky Krisztián