Szoba belátással

Írta: Tom O’Neill
Fényképezte: Abelardo Morell

Amikor egészen parányi nyíláson hatol be a fény a sötét térbe, különös, sőt csodálatos dolog történik. Arisztotelész már az i.e. 4. században leírta, Leonardo da Vinci le is rajzolta a jelenséget. Ha pedig ugrunk egy nagyot, egészen 1988-ig, következik Abelardo Morell, a kubai származású fotográfus. Boston város egyik művészeti főiskolájának tanára fogta magát egy verőfényes napon, és fekete műanyag fóliával vonta be az egyik tanterem ablakait. Addig ügyeskedett, amíg koromsötétbe borult a helyiség. Most pedig tessék nagyon figyelni, szólította fel a bámuló diákokat Morell, és egy alkalmas helyen kis lyukat vágott a takarófólián.

Mintha mozivászon lenne, a következő pillanatban szó szerint életre kelt a terem átellenes fala: a Huntington Avenue látképe, siető gyalogosok és nyüzsgő autók sok-sok elmosódott foltja jelent meg rajta. Ráadásul tótágast állt a képen minden: az égbolt volt alul, az úttest pedig odafönt – mintha valami okból hirtelen csődöt mondtak volna a gravitáció megszokott szabályai.

Mi történt? Abelardo Morell fényképezőgéppé alakította a termet. A sötétkamra, latin nevén a camera obscura a legrégebbi képalkotó eszköz – minden fotómasina őse. Tulajdonképpen nagyon egyszerű találmány, a működését indokló optikai jelenséget már nehezebb elmagyarázni.

Mindenesetre a sötétkamrába ugyanúgy jut be a fény, mint a szemünkbe – kis nyíláson keresztül. A beérkező pászmák különféle szögben haladnak át a nyíláson (lyukon vagy pupillán): a kép felső részéről, esetünkben a fák lombjától induló sugarak lefelé; a kép alsóbb tartományaiból, az ágyás virágai felől érkezők fölfelé tartanak. Azután, hogy áthaladnak a nyíláson, keresztezik egymást a sötétkamra terében, majd a szemközti sík felületre érkezve fordított állású képet rajzolnak. Mágia? Vásári trükk? Egyik sem: egyszerű, mindennapi fizika. A szemünkben kialakuló fordított képet végül is agyunk állítja talpra, a fényképezőgépben tükör gondoskodik ugyanerről.

A 17. századra már kifejezetten népszerű holmi lett a sötétkamra kicsinyített, hordozható változata, a nyílásán immár üveglencsével fölszerelt egyszerű fadoboz. Vermeer, Canaletto és sok más festő vette hasznát segédeszközként, vázlatkészítéshez. De tudósemberek is használtak camera obscurát, egyebek mellett a napfogyatkozás megfigyelésére. A sötétkamrában előállított kép rögzítésével először a 19. század elején próbálkoztak, oly módon, hogy fényérzékeny vegyszerrel kezelt papírt, fémlemezt erősítettek a kamrabelső hátfalára. Így született a fényképezés művészete.

A teljes cikket elolvashatja a magazin 2011. májusi lapszámában.