Tengeri szörnyek
Egy forradásokkal teli, megkövült koponya új ismeretekkel szolgál a dinoszauruszok korában élő harcias tengeri szörnyek viselkedéséről. Az Ausztráliában talált, közel 6 méter hosszú ragadozó koponyájának karcsú orrán mély bevágások és karcolások láthatók.
Woolungasaurust harap ketté a 10 méter hosszú, tíztonnás Kronosaurus Illusztráció: Matte FX és NGM Art
„Igen erőszakos összecsapás volt, mi több, a sérülésnyomok a tengeri küzdelmek során máig bevetett, ismert taktikáról tanúskodnak. A mai tengeri állatok is ellenfelük pofájára összpontosítják harapásaikat, ahol vetélytársuk legveszélyesebb fegyverei találhatók” – magyarázza Benjamin Kear, a svédországi Uppsalai Egyetem paleontológus kutatója, aki tanítványával, Maria Zammittal vizsgálta a Mixosaurus-fosszíliát.
A támadás nem volt halálos: begyógyult sebek nyomai láthatók a Mixosaurus megkövült arcorráról készült közelképen. Fotó: Jo Bain, Dél-Ausztráliai Múzeum
Szörnyektől nyüzsgő tengerek
A halgyíkok (Ichthyosauria) delfinszerű hüllők voltak; mintegy 120 millió évvel ezelőtt, a kréta időszakban éltek. Megnyúlt, jó egy méter hosszú arcorrukban közel száz fog meredezett, ezzel kapták el a déli óceánokban úszkáló halakat és lábasfejűeket.
Kear szerint: „Az óceánokat ma benépesítő állatvilág zöme már abban az időben is létezett. Voltak cápák, rákok, lábasfejűek (tintahalak, kalmárok, polipok), tengericsillagok, és így tovább, csupán a cetek és a fókák nem jelentek még meg. Helyettük halgyíkok, hatalmas testű, úszókkal rendelkező krokodilszerű lények, a Loch Ness-i szörnyhöz hasonló bizarr állatok és más vízi szörnyek nyüzsögtek a tengerekben.”
E hatalmas krokodilszerű lények egyike a Kronosaurus, hossza 10 métert is meghaladhatta, feje akkora volt, mint egy kisebb autó, és banán méretű fogakkal büszkélkedett.
Bár a Kronosaurusok feltehetően halgyíkokkal is táplálkoztak, a vizsgált kövületen talált keskeny harapásnyomok mégis arra utalnak, hogy a támadó egy másik halgyík lehetett – ami sokatmondó részlet a kutatók számára.
„A halgyíkoknak nincsenek ma élő rokonaik, így életmódjukat vagy viselkedésüket tekintve szinte semmi támpontunk sincs – fejtegeti Kear. – Ezért ezek a harapásnyomok felbecsülhetetlen értékű információval szolgálnak: arra utalnak, hogy a halgyíkok nemcsak a zsákmányért vagy a területért versengtek, de akár egymásért is ölre mentek.”
Erre a következtetésre a kutatók csak az utóbbi időben jutottak, bár a kövület első töredékét ausztrál bányászok egy csővezeték lefektetése közben már az 1970-es években megtalálták. A lelet csak azt követően vált teljessé, hogy egy ausztráliai őslakos 2001-ben véletlenül rábukkant a koponya többi darabjára.
Most, hogy a koponya összeillesztése és a harapásnyomok tanulmányozása befejeződött, Kear és Zammit a kövületek alapján arra keresi a választ, hogyan úszhattak a halgyíkok a déli szuperkontinens, Gondwana sekély beltengereiben. (Az őskontinens később kisebb földrészekre: Afrikára, Dél-Amerikára, Antarktikára és Ausztráliára töredezett szét.)
Forrás: National Geographic Daily News
Kapcsolódó cikk:
Rég letűnk korok víziszörnyei
National Geographic Magyarország magazin 2005. december
Veszélyes lehet a géllakk használata
A SOTE szakembere szerint az allergia gyakorlatilag bármikor kialakulhat.
Öt másodpercre van szükség a békésebb vitákhoz
A hétköznapi viták gyakran agresszív veszekedéssé fajulhatnak, azonban van olyan módszer, amellyel ez a stádium megelőzhető.
Ez a borostyán igazi kincs
A 40 millió éve megkövült gyanta olyan ritkaságot rejt, amely Európa egykori biológiai sokféleségéről is árulkodik.
Megviselte a jégkori klíma Európa népességét
Drámai népességcsökkenést okozott Európa vadászó-gyűjtögető lakói körében a jégkori klíma.
A sókrízis gyökeresen átalakította a Földközi-tenger élővilágát
A kb. 5-6 millió évvel ezelőtti időszakban a Földközi-tenger és az Atlanti-óceán közti összeköttetés megszakadt, a tenger pedig közel jutott a teljes kiszáradáshoz.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
