3D az öntudatlan agyról
Brit kutatók elsőként figyelték meg, mi történik az agyban, amikor öntudatlan állapotba kerülünk. Egy új képalkotó eszközzel háromdimenziós felvételt készítettek az agyban altatáskor végbemenő változásokról.
Fotó: Dreamstime.com
Brian Pollard, a Manchesteri Egyetem professzora az Európai Aneszteziológiai Kongresszuson, Amszterdamban elmondta, hogy a valós idejű háromdimenziós felvételek az agy elektromos tevékenységének azon változásait mutatják, amelyek kihatnak bizonyos idegsejt-csoportok aktivitására és gátolják az agyterületek közötti kommunikációt.
Ez igazolni látszik Susan Greenfield oxfordi professzor hipotézisét, mely szerint a tudatos állapot különböző agysejt-csoportokon múlik, amelyek hatékony együttműködése érzékszervi ingerektől függ. Az agy nem egyfajta „igen-nem” rendszer, inkább egy szabályzóhoz hasonlít, amelynek működése változik a felnőtté válás során, hangulatváltozáskor vagy kémiai szerek hatására.
Altatáskor ezek az agysejt-csoportok vagy rosszabbul működnek együtt, vagy gátolják a más csoportokkal való kommunikációt.
„A megfigyeléseink szerint az öntudatlan állapotot az agykéregben megszaporodott gátló sejtcsoportok okozhatják, ami alátámasztja Greenfield hipotézisét” – mondja Pollard professzor.
Az új módszer neve „kiváltott válasz általi elektromos impedancia tomográfia” (functional Electrical Impedance Tomography by Evoked Response, fEITER). Eszköze – amelyet a Manchesteri Egyetem orvosai számára, villamos- és elektronikai mérnökök fejlesztettek ki Hugh McCann professzor vezetésével –gyors képalkotással teszi lehetővé az elektromos aktivitás megfigyelését és az agyműködés mérését.
A műszer hordozható monitorjához 32 elektróda csatlakozik, amelyeket a páciens fejére helyeznek. Két elektróda között olyan gyenge nagyfrekvenciás áramot bocsátanak át, amely ártalmatlan és nem is érezhető. A többi elektródapár közötti feszültség mérése 1 ezredmásodpercig sem tart.
Ezt az „elektronikus letapogatást” a műszer másodpercenként 100-szor végzi el. Az egyes agyterületek elektromos aktivitását jelző impedancia mérésével keresztmetszeti képet alkot az agy vezetőképességének változásáról. Az egyes területektől külső hatásokra (pl. altatószerre) érkező válaszokat gyors egymásutánban jelzi, így nyomon követhető az agy feldolgozó tevékenysége.
„Húsz egészséges önkéntes után most húsz műtéthez elaltatott beteget vizsgálunk” – mondja Pollard professzor, akit az altató hatása érdekel a legjobban. – Először tudtuk megfigyelni a különböző agyterületeken tudatvesztéskor bekövetkező változásokat. Most ezek értelmezésén dolgozunk.” Úgy véli, egy lépéssel közelebb jutottak az agyműködés megértéséhez.
Sokan foglalkoznak elektromos impedancia tomográfiával (EIT), de altatásnál a manchesteriek alkalmazták először. „Általa jobban megérthetjük az altatók, nyugtatók hatását és az öntudatlan állapotot, bár inkább a fejsérülések, a stroke és az elbutulás okozta agyi változások felismerésében lesz szerepe” – mondja a professzor.
Forrás: ScienceDaily