Országúti nyomozás

Egy walesi kutatócsoport meghökkentő módszert választott arra, hogy kifürkéssze a vidrák kommunikációjának titkait. A Cardiff Unicersity vidraprogramjában résztvevő tudósok az országutakon elgázolt állatok tetemein végzett vizsgálatok révén értek el átütő sikert.
Fotó: dreamstime.com
Eleanor Kean és munkatársai több éve kutatják a vidrák társas viselkedésének titkait. A munka célja valójában ennek a veszélyeztetett fajnak a megóvása. Ha többet tudnunk meg az állatok életéről, akkor hatékonyabban védhetjük meg őket és élőhelyüket.
A Cardiff School of Biosciences (A Cardiffi Egyetem Biológiai Tanszéke) ezúttal a vidrák kémiai kommunikációjára volt kíváncsi. Kean és csoportja – dr. Carsten Müller kémiai ökológus és a témavezető, dr. Elizabeth Chadwick – a program keretében azokat az illatanyagokat kereste, amelyek segítségével a vidrák információkat adnak át egymásnak.
Ezekkel a fürge ragadozókkal azonban hírhedten nehéz a terepmunka. Szinte képtelenség megtalálni az állandóan kóborló, hatalmas területet bejáró állatokat, ám ha mégis sikerül rájuk bukkanni, a megközelítésük lesz végképp lehetetlen. Óvatosak, félénkek, messze elkerülik az embert, nehéz befogni őket, ám – veszélyeztetett fajról lévén szó – a csapdázásuk tudományos célból is kerülendő, így a kutatócsoport új módszert választott. Arra kérte a lakosságot, hogy egy zöld számon jelentsék, ha az országutakon elgázolt vidratetemeket találnak. A testeket összegyűjtötték, és azokon végezték el a laboratóriumi vizsgálatokat. A tudósok összesen 150 állat testét boncolták fel, és analizálták a kémiai összetevőit. Az eredmények a kutatókat is megdöbbentették!
Kiderült, hogy a vidrák több mint 430 különböző illatanyagot választanak ki, és ezek segítségével hihetetlenül részletes információkat közölnek egymással. Megállapították továbbá, hogy a vidrák a koruktól és a nemüktől függően eltérő szagjeleket bocsátanak ki. A rendkívül összetett illatnyelv révén felismerik az állatok, hogy az azt hátrahagyó fajtársuk éppen vadászni indult vagy párt keres, vemhes vagy szoptató anyáról van szó, miképpen azt is, hogy milyen idősek a kölykök a csapatban, de még a vidra mamák furfangosságára is fény derült. Mivel a hímek gyakran megölik a kölyköket, a nőstény – hogy elrejtse a kölykök szagát- saját ürülékét hátrahagyja a vízben, így megtéveszti az arra járó hímet.
Forrás: Cardiff University Otter Project