Kiszagolja kannibál hajlamú párját a hím

Fotó: dreamstime.com

Úgy tűnik, a hímek ezzel a taktikával kerülik el az éhes nőstényeket, amelyek párosodás után nagyobb valószínűséggel falják fel őket. A nőstényeknek ez a szokása adta a faj nevét.
Az Animal Behaviour című folyóiratban megjelent írás szerint ez az első kutatás, amely kimutatta: a pókok képesek kémiai jelzéseket felvenni fajtársaik selyemfonalából.

A kutatásvezető James Chadwick Johnson az Arizonai Egyetemről számos nőstényt kézzel etetett, hogy egy jól táplált nőstényekből álló csoporttal kezdhesse meg a kísérletet.

„Valójában megtömtük őket. Egy csipesszel tücsköt ültettünk a nőstény hálójára. Kis idő múlva a pók odarohant és behálózta” – mondta Johnson. A kutatók hetente egy tücsköt adtak a pókoknak. „A negyedik héten már nehezen lehetett rávenni a nőstényt, hogy egyen. De mi a lehető legtöbb tücsköt akartuk belé tömni” – folytatja Johnson.

A nőstények másik csoportját több héten keresztül éheztették. Ez nem veszélyeztette az életüket, de „láthatóan kisebbek” lettek.

A kísérlet során hím pókokat helyeztek a különböző csoportba tartozó nőstények hálójára, hogy lássák, miként viselkednek.

Hogy biztosak legyenek benne, hogy a hímek kizárólag a nőstények hálójának kémiai sajátságait érzékelik, a hímeket a jól és az alultáplált nőstények hálójából vett kupacnyi tiszta pókhálóselyemre is ráhelyezték. Ezeken semmiféle ételmaradék nem volt a korábban elfogyasztott zsákmányból.

„A nőstényeket néha kicseréltük, így akartuk becsapni a hímeket, hogy azt higgyék: kiéheztetett nősténnyel van dolguk, holott egy jóllakott társukkal voltak együtt” – mondja Johnson.

A hímek a lábukon keresztül veszik fel a szagokat, így a hálón sétálva érzékelni tudták a különbséget. Amikor egy jóllakott nőstény hálójára helyezték őket, sokkal aktívabban járták el jellegzetes násztáncukat.

„Olyan ez, mint a tajcsi; a pók a lábával integetve és a háló selyemfonalát pengetve felismerhető rezgéseket küld a nősténynek, mintha azt mondaná: »nem zsákmány vagyok«. Ez így megy egészen addig, amíg a hím a nőstény potrohára nem mászik, és belé nem fecskendezi a spermáját. Ezután a lehető leggyorsabban távozik.”

A kutatás során az is kiderült, hogy a szűkös városi élőhelyek nagy egyedszámú populációinál gyakoribb a kannibalizmus, mint a sivatagban élőknél. Ennek további vizsgálata irányadó lehet arra nézve, hogy egy populáció egyedszáma várhatóan nőni fog-e vagy sem.

Forrás: BBC Nature