Ő, a robot

Eljött a jövő: gondolkodó, beszélő, emberforma gépezetek serénykednek körülöttünk hamarosan. De felkészültünk-e már?
Írta: Chris Carroll
Fényképezte: Max Aguilera-Hellweg
Amint megkapja az utasítást a számítógéptől, megrázza magát, kiegyenesedik, sivító hangot hallat. Szilikonbőre alatt sűrített levegő szisszen, működésbe lép mozgatórendszere. Karja fölemelkedik, szája mosolyra húzódik. Életre kel, tekintete végigsiklik a szobán. Dobogón áll, lábában csövek-vezetékek futnak. Felém fordul, kacsint egyet. Farkasszemet nézünk. Csak állok döbbenten, és hallgatom a hangját: „Meglep, ugye, hogy robot vagyok?”
„Már nagyon hasonlítok az emberre, nem gondolod?” – folytatja Actroid-der, s közben bámul rám üveges tekintettel. Meg kell vallanom, beprogramozott mondókája bennem nem a kívánatos hatást váltja ki: amikor megszólal, akkor érzékelem csak igazán, mennyire más, mint mi, emberek.
Actroid-der mindenestül gépember, a japán Kokoro cég terméke. Vállalati rendezvényekre, összejövetelekre adják bérbe, afféle jövőelőlegező szóvivőként. Robot volta senkinek sem gond – végtére is a bebiflázott szöveget fölmondó ceremóniamesternek minek saját egyéniség?!
Eléggé darabosan mozog ahhoz képest, hogy negyedmillió dollárt költöttek rá, állapítom meg magamban. Bár plasztikarcát kedvesre szabták, mimikája még természetellenes, merev – és ettől valahogy értelmi fogyatékosnak tűnik. Ráadásul amikor nem beszél, lekókad a feje, mintha nem is elektromos áram működtetné, hanem valami jó ütős tudatmódosító anyag befolyása alatt állna.
Az Actroid sorozat frissebb modelljeit robottechnikai kiállításokra hordozzák, Actroid-der-t pedig itt, a pittsburghi Carnegie Mellon Egyetemen igyekeznek emberszabásúbbá formálni. Az egyetemi szórakoztatóipar-technikai központ (etc) öt végzős hallgatója tizenöt hetet kapott rá, hogy a robotból félembert faragjon. A fiatalok azzal kezdték, hogy átkeresztelték. Jume lett a robotbakfis új neve – japánul: remény.
„Külsőre aránylag emberforma robotot hozott össze a Kokoro, de ez önmagában még nem elég. Mi arra törekszünk, hogy a laikus észre se vegye: robottal van dolga, nem emberrel” – magyarázza a kis fejlesztőcsapat vezetője, Christine Barnes.
A teljes cikket elolvashatja a magazin 2011. augusztusi lapszámában.