Szárnyunk nő végre?

Leonardo da Vinci, a reneszánsz lángelme éveket töltött a madarak mozgásának tanulmányozásával, s utána repülő szerkezetek tervezésével. De kényünkre-kedvünkre szárnyalni, mint a madarak, annyi évszázad, annyi sok kísérlet után sem tudunk.
Írta: Nancy Shute
Nem mintha nem próbálkoztunk volna eleget. Kergettük repülésről szőtt álmainkat, s közben nagy árat fizettünk. Tömérdek emberéletet követelt, óriási vagyonokat emésztett fel a sok kísérlet.
Hogy kifürkéssze a nagy titkot, Leonardo több száz rajzot készített a madarak röptéről, seregnyi tervet vetett papírra mindenfajta repülő szerkezetről. Leginkább a mai vitorlázórepülőhöz és helikopterhez hasonló alkalmatosságokat képzelt el, de röpképes masinát nem sikerült kiötlenie. Több mint háromszáz évbe telt, mire sok elvetélt kísérlet után Sir George Cayley brit mérnök kimutatta: a repülés kulcsa a felhajtóerő, a meghajtás és az irányíthatóság. Ívelt szárnyú masinát épített, aztán a gondolába ültette kocsisát, béresei pedig nekilódultak a lejtőn, vontatni kezdték az Cayley találmányát. Amikor elérte a kellő sebességet, föl is emelkedett a furcsa alkotmány, de mert irányíthatatlan volt, pár száz méter után földre zuhant. A kocsis túlélte a balesetet; a fáma szerint nem volt elragadtatva a nyaktörő kalandtól…
Kezdőknek kitalált sárkányrepülőm alig volt bonyolultabb, mint Cayley hajdani szerkentyűje. Repülni repül, azt tudtam, de irányítani nem lesz egyszerű. Kill Devil Hills városkában rugaszkodtam neki, alig néhány kilométerre a helytől, ahol a Wright fivérek 1903-ban első motoros repülőgépükkel a levegőbe emelkedtek. A Kitty Hawk Kites szabadidősport-cég oktatói megnyugtattak: kezes szerkezet a sárkányrepülő, csak öt egyszerű mozdulatot kell hozzá tudnom. Forduláskor balra vagy jobbra dőlök, a sebességet a rúd föl-le mozgatásával szabályozom, leszálláshoz meg fölfelé tolom a rudat. Pompás, gondoltam, aztán láttam, hogy sorstársaim mind nagyot nyekkenve landolnak a homokban. Egyikük akkorát esett, hogy a szárnymerevítő alumíniumcsövet is kettétörte. Na, én nem fogom leégetni magam, döntöttem el.
Imádok repülni, még a böszme utasszállítókon is élvezem az utazást. Már Leonardo megjövendölte: „Aki megérzi a repülés ízét, örökké égnek emelt tekintettel jár majd a földön.” Megtanultam egymotoros gépet vezetni, de nem találtam benne különösebb izgalmat. A sárkányrepülés az igen, az már szabad szárnyalás, mondogattam magamnak – fantasztikus érzés lesz kipróbálni!
A teljes cikket elolvashatja a magazin 2011. szeptemberi lapszámában.