Rajzfilmek és a figyelemzavar

Illusztráció: profimedia

A fergeteges tempójú „SpongyaBob Kockanadrág” sorozatból alig 9 percet végignéző gyerekeknek ugyanis mérhetően rosszabb lesz a figyelemkoncentrációjuk és az önkontrolljuk, mint a „nyugisabb” rajzfilmeket néző vagy rajzolgató társaiknak.

Nemcsak az számít, hogy a gyerek mennyit ül a tévé előtt, hanem az is, hogy mit néz. De most nem a filmek tartalmát vizsgálták, hanem az ún. formai jellemzőket. Nem minden film okoz figyelemzavart, magyarázta a LiveScience-nek Dimitri Christakis, a Washingtoni Egyetem kutatója. Ebből a szempontból a látvány tempója, „pörgési” sebessége lehet veszélyes.

Azt eddig is tudtuk, hogy ahol túl sok a tévézés, ott túl keveset beszélget egymással a szülő és a kisgyerek, s ez súlyosan gátolhatja a gyerek nyelvi és szociális fejlődését. A Virginiai Egyetem pszichológusa, Angeline Lillard által vezetett új vizsgálat a műsorok bizonyos formai jellemzői által okozott mentális következményekre volt kíváncsi.

Szülői segítséggel összetoboroztak 60, négyéves gyereket, és három csoportra osztották őket.

Az elsőben a kicsik csak rajzolgattak-színezgettek. A másodikban a tenger mélyén lakó szivacsfiú kalandjait bemutató rajzfilmet, a „SpongyaBob”-ot nézték. A harmadikban pedig egy átlagos amerikai, óvodás korú kisfiúról szóló, eléggé realisztikus rajzfilmet („Caillou”). Mindegyik „foglalkozás” 9 percig tartott.

A két filmnek nagyon eltérő a pörgési sebessége – épp ezért választották ki őket. A „SpongyaBob”-ban átlag 11 másodperces snittek követik egymást, és két snitt között is észveszejtő sebességgel zajlanak az események. Ezzel szemben a „Caillou” sokkal nyugisabb, ott átlagosan csak 34 másodpercenként változik a kép.

Manapság hihetetlenül fölgyorsult a filmek tempója. A gyerekek egyre többet tévéznek – már a csecsemők(!) és a „bölcsisek” is átlag napi két órát. Jogos tehát az aggodalom, hogy a túlpörgetett filmek által előidézett ingerözön túlterheli az agyat, aminek aztán, egyebek között, figyelemzavar lehet a következménye.

A rajzolgatás, ill. filmnézés után a gyerekek a figyelemkoncentráció és az önkontroll szintjének mérésére alkalmas feladatokat kaptak. Mozgó tárgyakat kellett figyelniük, számsorokat elismételniük, és játszották a „Fogd meg a…” (füledet, széked lábát stb.) c. játékot. 

A gyermeki önkontroll mérésére a kutatók a híres „marshmallow-tesztet” alkalmazták. Kiraktak az asztalra egy tál édességet, bejelentve, hogy aki akar, az rögtön megehet két darabot. De aki vár egy kicsit, az tízet kap – és egy kis időre kimentek a teremből. Ez a teszt megmutatja, hogy a gyerekek mennyire képesek illetve akarnak ellenállni az azonnali jutalom megszerzésének.

Az összehasonlító pontozásból kiderült, hogy  „SpongyaBob”-csoport tagjai minden téren rosszabbul teljesítettek. A rajzolgató és a „Caillou”-csoport például 0,2-es átlagot ért el a marshmallow-teszten, míg a túl pörgős rajzfilm nézőinél ez az érték mínusz 0,5 volt! A rajzolgatók és a „nyugisok” hasonló eredménye azt mutatja, hogy a figyelemzavart és az önkontroll-csökkenést nem egyszerűen a tévézés okozza, hanem az, hogy mit néz a gyerek! Akár csak 9 percig is. 

Azt még nem tudjuk, hogy az idősebb korosztályokra miképpen hatnak az „idegesítően” gyors tempójú műsorok. De a vizsgálat eredménye arra figyelmezteti a szülőket, hogy a kicsi gyerekek inkább ne nézzenek SpongyaBobokat és hasonlókat.

Forrás: livescience