Legális dopping futballistáknak
Teljesítményfokozás dopping nélkül? Van megoldás: a placebo. A legújabb kutatások szerint a futballisták eredményességét is lehet javítani hatóanyagot nem tartalmazó pirulákkal – ám még hatásosabb a szép szó…
Illusztráció: dreamstime.com
Emlékeznek a Harry Potter és a félvér herceg című regénynek arra a jelenetére, amikor Harry az önbizalomhiánnyal küzdő barátját megitatja a „szerencsehozó csodaszerrel”? Ron pedig ezt követően fényes győzelmet arat a Quidditch-mérkőzésen. Az üvegcsében természetesen nem varázsital volt, ám Ron erről nem tudott – így hát a szer hatott! Ez a placebo-hatás klasszikus példája, amikor a teljesítmény a saját hitünk, a beszedett szerrel szembeni elvárásaink miatt javul, nem pedig annak biológiai hatásának eredményeként. Ezt a jelenséget gyakran kihasználják az orvostudományban, most azonban olyan kutatásokat is végeztek, hogy vajon sportolók teljesítményét lehet-e javítani általa. A legújabb eredmények szerint a válasz: igen!
Antonella Pollo, Elisa Carlino és Fabrizio Benedetti a Philosophical Transactions of Royal Society tudományos kiadványában tették közzé a tanulmányukat arról a kísérletről, amelyben futballisták esetén vizsgálták, hogy miként hat a placebo a krónikus fájdalomra. A kutatáshoz olyan sportolókat választottak ki, akik valamilyen régebbi sérülés miatt állandó fájdalommal küszködtek. Egy részüknek valóban hatásos fájdalomcsillapítót adtak, a másik csoportnak pedig hatóanyagot nem tartalmazó placebo tablettákat. A kísérletben résztvevők közül többen is voltak, akik a placebo bevétele után jobban érezték magukat.
Klinikusok között ma is folyik a vita, hogy vajon etikus-e az ilyen kísérlet, hiszen ez valójában a beteg megtévesztésével ér el eredményt. Ráadásul a placebo-hatás sokkal összetettebb, mint azt eddig gondoltuk, a legújabb kutatások szerint messze túlmutat az egyszerű pszichológiai jelenségen.
A hagyományos fájdalomcsillapításos placebo mellett azonban a közelmúltban olyan kísérleteket is végeztek, amelyek során doppinglistás szereket helyettesítettek placebóval. Atlétáknál például Antonella Pollo és társai elérték, hogy azok a sportolók, akik azt hitték, koffein-készítményt kaptak, a placebo hatására is magasabb teljesítményre voltak képesek. Hasonló eredményre jutottak akkor is, amikor kerékpárosok állóképességét javították hatóanyagot nem tartalmazó pasztillákkal.
A placebo alkalmazásának etikai vonatkozásairól tovább folyik a vita, ám mindeközben a futballedzők évtizedek óta komoly eredménnyel használják a „verbális placebót”, azaz pszichológiai eszközökkel, szóban motiválják a csapatot. A módszer egyszerű, de roppant hatásos: a csapattal el kell hitetni, hogy a felkészülés megfelelő volt, rendelkeznek a szükséges készségekkel és képességekkel, s így a jó edző el tudja érni, hogy a játékosok erőn felül teljesítsenek. Az elmúlt csaknem két évtized erre irányuló kutatásai szerint tehát végső soron a futball terén is van helye a placebónak, ám a leghatásosabb az, ha nem pirulák, hanem az edző jó pszichológiai érzéke révén alkalmazzák azt. A valódi csúcsteljesítmény eléréséhez azonban továbbra is nélkülözhetetlen az erőnlét, a csapatjáték és a technikai tudás – a többiről gondoskodik az emberi elme.
Forrás: Science of Soccer Online