Lágymányosról egyenesen az Univerzumba

Fotó: MTI/Mohai Balázs

Lebilincselő előadás keretében mutatták be 2011. szeptember 28-án az Eötvös Loránd Tudományegyetem Duna-parti épületének tetején épült digitális planetáriumot. Dobos Vera, az ELTE Csillagászati Tanszékének doktorandusz hallgatója a saját maga által készített számítógépes program segítségével illusztrálta a meghívott újságíróknak, mi mindenre képes ez a korszerű berendezés. Amint kiderült, nagyon sokra. A hagyományos, optikai-mechanikus planetáriumokkal ellentétben akár úgy is láthatjuk az univerzumot, mintha egy fénysebességgel száguldó űrhajóban utaznánk, rá tudunk zoomolni távoli objektumokra, körbe tudjuk utazni a távoli bolygókat, sőt, akár le is szállhatunk a felszínükre.

A tanszék vezetője, Petrovay Kristóf egyetemi tanár elmondta, hogy valójában már az új elméleti tömb beruházási terveiben is szerepelt az oktató planetárium, habár eredetileg azt az épület belsejében képzelték el, és csak később került fel a szárny tetejére. Maga a planetárium azonban azóta üresen állt, mert csak most sikerült előteremtenie a karnak a műszerre való pénzt. Időközben azonban a technika hatalmasat fejlődött, így végül az eredetileg tervezett optikai-mechanikus eszköz helyett a jelenleg legfejlettebbek közé tartozó amerikai Digitarium Epsilon berendezést vásárolhatták meg.

A planetáriumban 34 ülőhely van, ami első hallásra nem tűnik soknak, ám ennek a létesítménynek a célja nem a tömegek szórakoztatása, hanem az oktatás. „Órákat tartunk, csillagászatot tanítunk nemcsak csillagász hallgatóknak, hanem a legkülönbözőbb szakokon tanuló diákoknak, hiszen például, a földrajztanároknak és a geológusoknak is szükségük van csillagászati alapismeretekre” – magyarázza Petrovay professzor. Tőle tudjuk, hogy évtizedek, sőt évszázadok óta az oktatás úgy történt, hogy a tanároknak a hallgatók képzeletére kellett hagyatkozniuk: megkérték őket, hogy képzeljék maguk fölé az északi pólust, a koordináta-vonalakat és a többi égi jelzést. „A planetárium birtokában erre többé nincs szükség, mert meg tudjuk nekik mutatni az éggömböt” – mondja a csillagász, hozzátéve, hogy az ismeretterjesztésről sem feledkeznek meg, mert kisebb, például iskolai csoportokat, szakköröket előzetes egyeztetés után tudnak majd fogadni.

Petrovay Kristóf szerint a planetárium nemcsak az egyetemi oktatásban tehet jó szolgálatot. Persze nem minden intézmény engedheti meg magának, hogy több tízmillió forintért építsen egyet magának, ám erre nincs is szükség! „Ehhez nem kell más, mint egy számítógép és az internetről ingyenesen letölthető planetárium-szoftverek egyike, egy nagy fényerejű projektor, valamint egy domború gömbtükör, no és egy viszonylag olcsón beszerezhető felfújható planetárium-kupola. A projektort a gömbtükörre kell irányítani, ami a kupola felületére vetíti a képet. A látvány így természetesen torzul, de a program ezt kompenzálni tudja azzal, hogy előre eltorzítja a képet oly módon, hogy az lényegében »visszatorzul« a valóságnak megfelelően. Így nagyon szerény befektetéssel akár egy kisebb általános iskolának is lehet saját planetáriuma” – világosít fel a tanszékvezető.

A lágymányosi Magyarországon az első digitális planetárium, de Petrovay Kristóf szerint várható, hogy nagyon rövid időn belül robbanásszerűen el fognak terjedni az országban ezek az eszközök. „Tudomásunk van arról, hogy hamarosan üzembe helyeznek ilyet Bakonybélben, Mosonmagyaróváron, Szombathelyen és Debrecenben is” – fejezte be a csillagász professzor.

Horváth Árpád