Elég tiszta?

Új baktériumérzékelő eszközt fejlesztettek ki a Princetoni Egyetem mérnökei. Az érzékelővel új módon tesztelhető, hogy a gyógyszerek és orvosi eszközök nem fertőződtek-e kórokozóval. A módszer egyúttal két veszélyeztetett állatfaj fennmaradását is lehetővé teszi.
Princetoni Egyetem mérnökei által kifejlesztett elektronikus csippel ellenőrizhető, hogy a gyógyszerek és orvosi műszerek nem fertőződtek-e meg baktériumokkal.
Fotó: Frank Wojciechowski
Igazság szerint az elismerés részben az afrikai karmosbékát (Xenopus laevis) illeti. Ez a kétéltű úgy védekezik a fertőzések ellen, hogy a bőrén rövid baktériumölő aminosavláncokat, antibakteriális peptideket termel. A kutatóknak most sikerült e peptidek mesterségesen előállított változatait egy apró csiphez rögzíteni. Ártalmas baktériummal, például kólival vagy szalmonellával érintkezve a csip elektromos jelet bocsát ki.
„Úgy gondoljuk, ezek a csipek helyettesíthetik az orvosi műszerek és gyógyszerek tesztelésekor alkalmazott jelenlegi módszert” – mondta Michael McAlpine kutatásvezető. A csapat többi tagja: James Link kémikus-biológus mérnök, Siyan Zhang és Manu Mannoor doktoranduszok.
A jelenlegi módszer legnagyobb hátránya, hogy a tesztanyaga nem más, mint az atlanti tőrfarkú (Limulus polyphemus) lecsapolt testfolyadéka. A mintegy 450 millió éves múltra visszatekintő faj immunrendszere képes kivédeni a környezetében lévő számtalan baktérium támadását. A testfolyadékában lévő sejtek elpusztítják a mikrobákat, hasonlóan az afrikai karmosbéka bőrét védő peptidekhez.
Az elmúlt negyven évben az atlanti tőrfarkú testfolyadékának sejtjeiből kivont tesztanyagot (LAL) használták a gyógyszerek és orvosi műszerek sterilitásának ellenőrzésére. Ha a gyógyszerminta vagy műszer fertőzött, akkor a vele érintkező LAL-oldattal kocsonyásan megszilárdul.
A LAL-tesztek alkalmazását megelőző időkben a betegek sokszor magas lázzal reagáltak a fertőtlenített gyógyszerekre vagy orvosi műszerekre. Az immunrendszerük válaszolt így az endotoxinokra, vagyis a fertőtlenítés során elpusztult baktériumok maradványaira.
A LAL előállításához az atlanti tőrfarkút kifogják, testfolyadékának mintegy 30 százalékát lecsapolják, majd visszaengedik a tengerbe. Máig vitatott, hány százalékuk pusztul el az eljárás során, de az Egyesült Államok Geológiai Felmérése (USGS) szerint a halálozási arány a 30 százalékot is elérheti.
Az atlanti tőrfarkú állományai jelentősen megfogyatkoztak. Szintén vészesen visszaesett a tőrfarkú tojásaival táplálkozó egyik vándormadár-faj, a sarki partfutó (Calidris canutus) egyedszáma. Míg két évtizeddel ezelőtt április-májusban 100–150 ezer madár látogatta az Atlanti-óceán partszakaszát New Jersey és Virginia között, addig 2009-ben mindössze 24 ezer egyed vonult át a térségen.
A kutatók remélik, hogy az elektronikus csipre épülő technológia idővel kiváltja a fertőzések kiszűrésére jelenleg alkalmazott LAL-tesztet, és többé nem lesz szükség az atlanti tőrfarkú testfolyadékára. Ez hozzájárulhat mind a tőrfarkú, mind a sarki partfutó felszaporodásához.
Ugyanakkor az új érzékelő nem ró terhet az afrikai karmosbékára sem, hiszen a bőrén termelődő peptidek laboratóriumban is előállíthatók. „Egyetlen békát sem ért bántódás a műszer kifejlesztése során” – mondja McAlpine.
Forrás: princeton.edu
A tőrfarkú kék vérének lecsapolásáról még többet megtudhat a magazin
2011. októberi számában megjelent, képekkel illusztrált cikkből.