Kicsi zebradániók trükkös szex-stratégiája

Fotó: profimedia

A hím zebradániók az ikrákat azután termékenyítik meg, hogy a nőstény lerakta azokat. A halaknál ezt külső megtermékenyítést ívásnak hívják.

A Sheffieldi Egyetem kutatói megállapították, hogy a legparányibb hímek képesek befurakodni nagyobb méretű vetélytársaik közé, és taktika segítségével elsőként férkőztek az ikrák közelébe, és így ők termékenyítik meg azokat. A kutatás eredményeit az Ethology című folyóiratban publikálták.

A zebradániók széles körben használt kísérleti állatok. E halak különösen a genetikai kutatásokban játszanak fontos szerepet. Az utóbbi időben azonban a halak viselkedését is vizsgálják, abban a reményben, hogy az ilyen irányú kutatás rávilágít távoli vízi őseink fejlődésére. A tanulmányt készítő kutatókat egyetlen kérdés foglakoztatta: a zebradániók közösségén belül fennálló rangsor.

„A domináns hímek könnyen azonosíthatók. Fel-alá járőröznek az akváriumban és elkergetik a kisebb halakat” – magyarázza a kutatásvezető Penelope Watt, biológus.

A biológusnő és kollégái arra voltak kíváncsiak, hogy a hímek dominanciája miképpen érvényesül a szaporodásban. Hogy kiderüljön, vajon a domináns hímek több utódot nemzenek-e fajtársaiknál, a zebradániók embrióit apasági vizsgálatnak vetették alá.

A kutatók egy nőstényt és két hímet helyeztek el egy tartályban. A hímek közül az egyik domináns, a másik alárendelt helyzetet foglalt el a rangsorban. A nőstényt egy műanyag hengerbe terelték, amit vékony háló választott el a hímektől, oly módon, hogy érzékelje a hímek szagát, de ne tudjon kapcsolatba kerülni velük.

24 óra elteltével a tudósok kiengedték a nőstényt, hogy a halak ívhassanak. A hímek és a nőstények egyaránt nagy mennyiségű ikrát és spermát bocsátottak ki a tartály aljába. Amikor a nőstény befejezte az ikrák lerakását, a hímek pozícióharcba kezdtek a közelében. Minél közelebb kerül ugyanis egy hím a nőstényhez, annál nagyobb eséllyel termékenyíti meg az ikráit, magyarázza Watt.

Az utódok DNS-vizsgálata megerősítette a kutatók várakozását, hogy a domináns hímeknek több az utóda, mint alárendelt fajtársaik. Azonban az alárendelt egyedek közül a legnagyobb esélye az utódlásban a legkisebb halaknak volt.

„Valószínű, hogy a kisebb hímek fürgébbek, fordulékonyabbak és orvul az ikrák közelébe surrannak. Ezzel a taktikával képesek a nőstények és a nagyobb hímek közé furakodni” – mondta a tudós.

Hasonlóan trükkös párzási stratégiát más halfajoknál is megfigyeltek. A kutatás eredménye megerősíti az elképzelést, hogy egyes fajoknál a hímek – apró termetük ellensúlyozására – szexuális taktikát fejlesztettek ki.

„Izgalmas, hogy valami olyat találtunk a halak viselkedésében, amire nem számítottunk. Bonyolultabb fajról van szó, mint ahogy eddig feltételeztük” – mondta Watt. 

Forrás: bbc