Indulhat a nanofutam!
Svájci és holland tudósok nemrégiben megépítették a világ első irányítható, négykerék-meghajtású nanoautóját. A járgány egy átlagos szabadidőautó milliárdod részénél is parányibb, hossza mindössze 1 nm. A rézlapon közlekedő eszközt elektronok hajtják, és remekül alkalmazható a nano-robotikában, például molekulák szállítására.
A molekulajármű illusztrációja a rézlapon.
Illusztráció: Nature
A természetben egyébként meglehetősen gyakoriak az ilyen jellegű molekuláris gépek. A motor-proteinek például képesek molekuláris méretű rakományuk szállítására, adott felületen, és igen fontos szerepet töltenek be az élő sejtek szerkezetének felépítésében. A tudósok évekkel ezelőtt létre is hozták a saját céljaiknak megfelelő motor-proteineket, ezek azonban többnyire passzívak voltak: ahhoz, hogy a megfelelő irányba mozogjanak, húzni vagy lökni kellett őket.
Ben Feringának és kollégáinak (Groningeni Egyetem) sikerült először valódi, aktív molekulajárművet létrehozni. A szerves, szén-alapú vázhoz négy “kerék” csatlakozik, mindegyikük szén-szén kettős kötéssel. A kötéseket pásztázó alagútmikroszkóp tűjéből származó elektronokkal bombázva azok felszakadnak, a molekula szerkezete átrendeződik (izomerizáció), és a kerekek elfordulnak.
A nanoautó mozgásának irányát alapvetően a forgórészek szimmetriája (“kiralitása”) határozza meg. A jármű ettől függően kétféle módon tud haladni: az egyik esetben véletlenszerű útvonalat jár be, amire már a korábbi aktív molekuláris gépek is képesek voltak. A másik esetben ezzel szemben a nanoautó közel egyenes vonal mentén mozgatható, melyre eddig még nem volt példa.
„A legfontosabb eredmény, véleményem szerint az, hogy megmutattuk: képesek vagyunk egyetlen molekulát mozgásba hozni, mégpedig a kívánt irányba.” – mondta Feringa. „Pontosan ez történik akkor is, amikor a protein nanomotorok körbejárják a filamentumokat.”
Ludwig Bartels (Kaliforniai Egyetem) egyetért abban, hogy az irányíthatóság rendkívül fontos előrelépés a nano-robotikában. Ugyanakkor rengeteg munka van még hátra, melyek közül legfontosabb a pásztázó alagútmikroszkóp tűjének alkalmasabb energiaforrásra cserélése. Egy azonban biztos: az eredmények közelebb hozták a kutatókat ahhoz, hogy olyan szintetikus molekuláris gépeket hozzanak létre, melyek képesek különböző szerkezetek építésére, és így hasznos munka végzésére.
Forrás: physicsworld