Állatok és az eszközhasználat

Fotó: dreamstime

Ez csak néhány példa az állati eszközhasználatra Robert W. Shumaker, Kristina R. Walkup és Benjamin B. Beck Animal Tool Use (Az állatok eszközhasználata)című könyvéből, amelynek szerzői igyekeznek eloszlatni néhány, az állatokkal és eszközeikkel kapcsolatos tévhitet.

Robert Shumaker az indianapolisi állatkertben mesél tapasztalatairól. Jól ismeri a helyszínt, hiszen ő az egyik alelnöke az intézménynek.
A Tundra nevű nőstény jegesmedvéhez közeledve Shumaker éppen azt mondja, hogy nem csak a majmok képesek eszközöket használni. Ezt remekül cáfolják például a jegesmedvék, akik az állatkertekben gyakran célzottan dobálnak különféle tárgyakat.
Egy másik gyakori téveszme szerint az eszközhasználathoz ujjak vagy legalább mancsok kellenek, de a jelek szerint erről nem szóltak a delfineknek, akik sokféle módon használnak eszközöket. „Egy delfin például, talált egy csempedarabot, amit levitt a medence fenekére, és azzal kaparta fel a moszatokat, hogy megehesse. Ausztráliában pedig a vadon élő delfinek olykor a szájukba fogott szivaccsal kavarják fel a homokot, hogy felzavarják a fenéklakó halakat” – mondja az állatkert alelnöke.
Nagyon sokan hiszik, hogy az eszközhasználat az intelligencia jele. Tény persze, hogy egyes okos állatok valóban használnak eszközöket. De így tesz például egy dél-amerikai pók is, amely pókselyem „lasszóval” kapja el a zsákmányát.
„Rádobja az arra repülő rovarra, és mivel a lasszó ragacsos megtapad a zsákmányon, és a póknak már csak be kell húznia. Nagyon bonyolult, nagyon látványos, és minden jel szerint, teljes egészében ösztönös viselkedés” – magyarázza Shumaker.

A tudósok még 10-15 éve is vitatkoztak azon, hogy készítenek-e szerszámokat a vadon élő orángutánok. Ma már tudjuk, hogy igen – erre a könyvben is több példát sorolnak fel, más fajok, például a kaledóniai varjú vagy a csimpánz eszközkészítési szokásaival együtt.
Az új könyv talán legmeglepőbb és legvitatottabb részei a tudósok által szimbolikus eszközhasználatnak nevezett viselkedésre vonatkoznak. Shumaker szerint ilyen esetekben az eszközöket arra használják, hogy valami mást jelképezzenek velük, vagy kiváltsák a lelkiállapot megváltozását.
Szimbolikus eszközhasználat például az, amikor pénzzel fizetünk a dolgokért. Ezt egyes fogságban tartott majmok is megtanulták, hogy valamiféle „pénzt” adjanak cserébe a különféle ételekért.

Shumakert azonban jobban izgatják az érzelmekre ható szimbolikus eszközök. Az embernél rengeteg példa van a használatukra. A kisgyerekek például sokszor igen erősen kötődnek egy plüssállathoz vagy takaróhoz. Az a tárgy megnyugtatja őket, vele biztonságban érzik magukat.
A tudós szerint az állatoknál is előfordul ilyen viselkedés. Ha például egy emberszabású majom elveszíti az újszülött kölykét, olykor „babát” készít magának, és pontosan úgy kezeli, mintha élő kölyök lenne.

„A tudósok még vitatkoznak az ilyen esetek jelentőségén, de már a vita ténye is jól jelzi, mennyit változott a helyzet az 1960-as évek óta, amikor először jöttünk rá, hogy nem csak az ember használ eszközöket” – összegzi Shumaker.

Forrás: npr