A „Proust-jelenség” bizonyítása

Fotó: dreamstime

Az Utrechti Egyetem tudóscsapata 70 önkéntes nővel kísérletezve vizsgálta, hogy mennyire van igaza Marcel Proust írónak Az eltűnt idő nyomában című regény híres részletében, amelyben egy sütemény íze, illata idéz fel a feledés lepte emléket.
„A tea mellé anyám egy kis madeleine-nek nevezett süteményt hozatott, amelynek kicsi, dundi formája mintha csak egy rovátkás kagylóhéjba lenne kisütve. S mindjárt, szinte gépiesen, fáradtan az egyhangú naptól s egy szomorú holnap távlatától, ajkamhoz emeltem egy kanál teát, amelybe előtte már beáztattam egy darabka süteményt. De abban a pillanatban, amikor ez a korty tea, a sütemény elázott morzsáival keverve, odaért az ínyemhez, megremegtem, mert úgy éreztem, hogy rendkívüli dolog történik bennem. Bűvös öröm áradt el rajtam, elszigetelt mindentől, és még csak az okát sem tudtam. Azonnal közömbössé tett az élet minden fordulata iránt, a sorscsapásokat hatástalanná, az életnek rövidségét egyszerű káprázattá változtatta…”

A kutatók az alanyokkal sokkoló filmeket nézettek – autóbaleseteket, afrikai népirtást -, miközben feketeribiszkéből készült likőr illatát permetezték a helyiségbe, melyben színes fények égtek és semleges háttérzene szólt.
Egy hét múlva megkérték a nőket, hogy idézzék fel filmemléküket, miközben ugyanannak az illat-, fény- vagy hanghatásnak tették ki egyes csoportjaikat, mint a vetítéskor. Akik a likőrillatot kapták, jobban emlékeztek filmrészletekre, emlékeiket felkavaróbbnak érezték, mint azok, akiket csak a háttérzene segített a felidézésben. A fények ugyanakkor hasonlóan hatásos emlékelőhívóknak bizonyultak, mint a szag.
Ezek az eredmények még nem elég bizonyítékok a “Proust-jelenség” igazolására, viszont további átfogó kísérletek kiindulási pontja lehet, sőt a traumák utáni stressz oldásában is hasznosnak bizonyulhatnak – adta hírül a The Daily Telegraph című brit lap.

MTI/ kwr / ifgg