Mire képes egy baktérium váladéka?

Fotó: Yves Brun, Indianai Egyetem

A Caulobacter crescentus bárhol megtelepszik: a vízvezetékek belsejében az orvosi katétereken, de még a fogakon is, és szinte lehetetlen eltávolítani. A kórokozó váladéka ugyanis öttonnányi adhéziós erőt kifejtve 6,45 négyzetcentiméterenként, a természetben fellelhető egyik legerősebb ragasztóanyag – olvasható a LiveScience tudományos hírportálon.

Az amerikai Nemzeti Egészségügyi Intézet (NIH) által támogatott kutatás során a tudósok azt vizsgálták, hogy a kórokozók miként alkalmazzák a szuperragasztót. A hatékony „ragasztás” ugyanis létfontosságú a Caulobacter crescentus számára a baktériális telepek létrehozásában.
Az Indianai, valamint a Brown Egyetem kutatói a „ragasztás” folyamatát tanulmányozva nagyfelbontású videomikroszkóp segítségével valós időben figyelték meg a baktérium tevékenységét. Első lépésként a Caulobacter crescentus a sejt végén található baktériumcsillók segítségével tapadt a felületre. A csillók 2-10 nanométer átmérőjű és legfeljebb néhány mikrométer hosszú fehérjefonalak, amelyek finom szőrzetre emlékeztetnek az elektronmikroszkópos képen.
Mint a vizsgálatok során megfigyelték, hozzáérve a kiszemelt felülethez, a csillók beszüntetik a mozgást a közelükben lévő kábelszerű képződmények segítségével. A mozgás blokkolása aktiválja a váladékképződést, amely a baktériumnak a felülettel érintkező részén ürül, és azonnal hozzátapasztja a kórokozót a kívánt helyre.

A kutatók két további baktériumnál is kimutatták a váladékképződés felületi érintkezéssel történő aktiválását. Mivel ez a mechanizmus más kórokozóknál is előfordulhat, az amerikai tudósok úgy vélik, hogy a folyamat általános lehet a fertőzések során. A tudósok szerint, e folyamat megértése segíthet különböző fertőzések megelőzésében és gyógyításában.

Forrás: MTI/ nfj/ ksb