Van visszaút?

Fotó: dreamstime

Normál esetben az agy idegsejtjei vérellátás nélkül öt-tíz percen belül jóvátehetetlenül károsodnak. 1999-ben egy  rendkívüli eset történt. Egy svéd orvostanhallgató, Anna Bagenholm síelés közben balesetet szenvedett, és fejjel előre beleesett egy hegyi folyóba. Mire társai odaértek, már csak a bokája és a síléce állt ki a jégből. A barátoknak nem sikerült kiszabadítani a lányt, csak a mentőcsapat tudta kivágni őt a jég alól. Anna szíve ekkor már negyven perce leállt. A mentők helyszíni újraélesztéssel próbálkoztak, ám sikertelenül, majd helikopteren kórházba szállították, és három óra ötvenöt perc klinikai halál után sikerült újra megindítani a szívműködését. Azóta szinte teljesen felépült.

Bagenholm állapota a klinikai halál minden kritériumának megfelelt. De vajon mi játszódott le ez alatt a testében sejt szinten? Szövetei is haldokoltak miközben nem volt eszméletnél? És meddig lehet bírni vérkeringés nélkül? Mit tanulhatnak az esetből azok a kutatók, akik életjelt már nem mutató embereket próbálnak újraéleszteni?

Minden sejtet jól záródó külső hártya (membrán) zár körül, amely kiszűri azokat a molekulákat, amelyek nem szükségesek a működéséhez vagy a túléléshez. A sejt életének vége felé meggyengül ez a védőgát, és a sejthalál körülményeitől függően háromféle dolog egyike következik be. A sejt „egyél meg” jelet küld a specializált karbantartó sejtnek, amely ezután elnyeli, és a felhasználható sejttartalmat visszajuttatja a szervezetbe. A sejt „karanténba” zárja és elfogyasztja önmagát, egyfajta programozott önzetlen öngyilkosságot elkövetve. Végül az is lehetséges, hogy hirtelen kipukkad és tartalma a környező szövetek közé ömlik, ami súlyos gyulladást és további szövetkárosodást okoz.

Minden esetben, amikor a külső sejthártya épsége veszélybe kerül, a sejt sorsa megpecsételődik. „Amikor a membrán áteresztő képessége annyira megnő, hogy a sejttartalom szivárogni kezd, onnantól már nincs visszaút” – mondja dr. Honglin Zhou, a Pennsylvaniai Egyetem sürgősségi orvoslással foglalkozó docense.

Amikor az emberi sejteket hirtelen elvágják a véráram által biztosított állandó oxigén- és tápanyagellátástól, valamint tisztító szolgáltatástól, meglepően hosszú ideig képesek kitartani membránburkukban. Testünk túlélő rekorderei valójában csak sok nappal azután pusztulnak el, miután megszűnt a keringés, a tudat és a legtöbb olyan dolog, amit az élet elengedhetetlen részének tartunk. Ha az orvosok még az előtt kezelésbe tudják venni a beteget, mielőtt ezek a sejtek felmondanák a szolgálatot, nem zárható ki az újraélesztés lehetősége.

A tápanyag- és az oxigénhiányra legérzékenyebb sejtek az agysejtek, és a szívleállást követően tíz percen belül az idegsejtek membránjai kezdenek szétszakadni, és javíthatatlan agykárosodás következik be. Tovább nehezíti a helyzetet, hogy az oxigéntől és tápanyagtól hosszabb ideig megfosztott sejtek szinte azonnal elpusztulnak, ha oxigént és tápanyagot adunk nekik. A reperfúziós károsodásnak nevezett jelenség folyamán azok a véráramlástól elzárt sejtek, amelyek hirtelen újra táplálékhoz jutnak, gyorsan elpusztítják önmagukat. A folyamat pontos mechanizmusa még alig ismert, de Zhou úgy gondolja, hogy amikor a sejtek elvesztik a vérutánpótlást, egyfajta metabolikus hibernációba kerülnek, amelynek célja az önmegőrzés. Amikor a sejteket felriasztja ebből az állapotból, a hirtelen rájuk zúduló oxigén és a pánikba esett fehérvérsejtek egy olyan környezetben, ahol mérgek halmozódtak fel, gyulladási jelekkel árasztják el a sejteket, amire azok saját maguk elpusztításával válaszolnak.

Noha a kutatók nem ismerik pontosan a reperfúziós károsodás okait, azt tapasztalatból tudják, a páciens testhőmérsékletének csökkentése meggátolja a folyamatot. Ezért volt képes felépülni Bagenholm, aki 13 Celsius-fokos testmag-hőmérséklettel érkezett a kórházba.

Ha a szívleállás után a beteg testhőmérsékletét a lehető leggyorsabban 33 Celsius-fokra csökkentik intravénás hűtőfolyadékkal vagy speciális hűtőruhával, akkor csökken a reperfúziós károsodás kockázata a beteg újraélesztése során. Ez az eljárás akár több tíz perccel is kitolhatja az újraélesztés időtartamát, ami bíztató kilátásokkal kecsegtet a jövőre nézve.

Forrás: LiveScience