Egy különleges származású hölgy
Az 1990-es évek legelején Vácott, a Fehérek Temploma alatti elfeledett pincében múmiákra és gyönyörűen festett koporsókra leltek.
Az 1731-1838 között elhunyt polgárok maradványai természetes úton mumifikálódtak, hazánkban szokatlan látványosságot szolgáltatva. Sok múmiát olyan jó állapotú koporsóban találtak meg, amelyen a név, születési és halálozási évszám is tökéletesen olvasható volt. Mások névjegyét az egykori váci anyakönyvekben találhatjuk meg, így egyedileg is nyomon követhetők, ebben is különböznek tehát a szokványos genetikai vizsgálatokra használt leletanyagtól.
Az emberi mitokondriális haplocsoportok (A, B, C, D, F, G, H, I, J, K, L, N, M, U, V, W, X) térképe és az elkülönülésük óta eltelt évek.
Az elmúlt évek hosszú és türelmet igénylő kutatómunkája során a Magyar Természettudományi Múzeum Molekuláris Antropológiai Laboratóriumában sikerült a váci múmiákból rövidebb-hosszabb DNS szakaszokat kinyernünk, amelyek mozaikjaiból összeállítottuk az egyes egyének mitokondriális DNS-ének egy-egy részét és így meghatározhattuk néhány 150-250 évvel ezelőtt élt váci polgár „genetikai névjegyét”, mivel a DNS kutatásokat pontos polgári regisztráció egészíti ki.
A megvizsgált múmiák között 8 ismert nevű van, amelyekből sikerült a fennmaradt DNS töredékeket elemezni. Meglepő módon Manakovics Anna múmiájában olyan mtDNS változatot találtunk, amelynek előfordulása csak egy, ma Európában igen ritka, ún. N9a haplocsoportra jellemző.
Mitokondrium és haplocsoport
A felmenőinktől örökölt DNS állományunknak vannak olyan szakaszai, amelyek változás nélkül kerülnek át az utódok szervezetébe. Az apák az Y-kromoszómájukat örökítik fiaikra, változatlan formában. Mitokondriumjaik teljes genetikai állományát az anyák adják át. Az energia előállításában és elraktározásában szerepet játszó, a sejt fennmaradásához szükséges mitokondriumokat tehát kizárólag a petesejttől kapjuk. Ezek a mitokondriumok, mivel saját genetikai állománnyal rendelkeznek (mtDNS), csak spontán változáson mehetnek keresztül az anyai vonalon, amely így nyomon követhető. Az egy nőtől származó valamennyi utód mitokondriális genetikai állománya azonos lesz minden részletében, sok-sok generáción keresztül. Ha pedig két ember mtDNS-e minden részletében azonos, akár tudnak róla, akár nem, nagy valószínűséggel egy „ősanyától” származnak. Ezt a jelenséget használták ki a haplocsoportok megalkotására, a mitokondriumok genetikai azonossága alapján. A mai európaiak kb. 40%-a a H haplocsoportba, 22%-uk az U haplocsoportba tartozik, ezzel meglepően egységes képet mutatnak az anyai leszármazás tekintetében.
Mit tudunk ez alapján mondani Manakovics Anna egyenes ági anyai őseiről? Szolgált-e valami közvetlen bizonyítékkal ez a vizsgálat? Hogy erre válaszolhassunk, rá kell tekintenünk a földrajzi genetikai térképre. A modern korban Ázsiában, annak is leginkább keleti részén gyakori ez a haplocsoport, de sok közép-ázsiai populációban is előfordul, bár nem gyakori. Európa mai népességében azonban eddig egyetlen cseh mintában találtak N9a haplocsoportot hordozó embert. Kutatásaink során, tehát rátaláltunk egy olyan előd nyomára, akinek az utódai Magyarországon már csak elenyészően kevesen élhetnek, mivel ilyen haplocsoportba tartozó ember nálunk nem ismert.
Manakovics Anna családneve nem magyar egyenes ági apai ősre utal. Női ágon egyik felmenője talán ázsiai eredetű lehetett (megjegyzem, hogy csontmaradványain ázsiai, mongoloid jellegeket nem találunk). Az lehetséges, hogy a cseh populációban kis számban már megtalált, N9a haplocsoportból származik az ő felmenője.
A vizsgálataink során a múmiákat nem egy-egy azonosítóval jelöljük, hanem az ismert családi és keresztnevükön nevezzük, ami szokatlan egy régészeti DNS elemzésben. Úgy gondoljuk, hogy e munkának az érdekességét éppen az adja, hogy nem csak DNS mintákról beszélünk, hanem az egykor élt emberről, akiket ismerünk az anyakönyvi feljegyzésekből. Manakovics Annának nem tudunk ma élő leszármazottjairól, ha mégis lennének, az a vizsgálatok érdekességét csak tovább növelné.
Írta: Guba Zsuzsanna
A cicaszínek sok évtizedes rejtélyét sikerült megoldani
A vörös cicák szinte mind kandúrok, a teknőctarkák és a kalikók pedig csak nőstények – végre az is kiderült, minek köszönhető ez.
Aggasztó hatást gyakorolt a gyermekekre a pandémia
Magyar szakértők mérték fel a kisgyerekek kütyühasználatát a pandémia alatt és után.
Miként készült a nebrai korong?
A világörökségi védelmet élvező lelet anyagának eredete ismert, azonban a készítés mikéntje eddig nem volt az.
Monszunra várva pusztultak el az ősi kétéltűek
A mintegy 232 millió éve élt, szalamandrához hasonló állatok földbe vájt üregeikben várták az esős időszakot, amikor a végzetük elérkezett.
Átadták a Junior Prima Díjakat
Tíz fiatal tudósnak ítélték oda 2024-ben az elismerést.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
