Talpraesett gyíkok

Fotó: damngeeky.com

Míg a macskák zuhanás közben testük elülső részével 180 fokos fordulatot tesznek, majd hátsó lábaikkal korrigálnak, addig a gyíkok hosszú farkukat használják a megforduláshoz – derül ki az Experimental Biology című folyóirat 2012. június 29-i konferenciáján Salzburgban, Ausztriában.
A kaliforniai Berkeley Egyetem munkatársai köztük Ardian Jusufi és Robert Full eredményeiknek köszönhetően fény derült arra, hogyan képesek a hosszú farokkal rendelkező állatok esés közben helyes irányba forgatni testüket. A folyamat pontos megismerése segítheti  a mérnököket a légi és földi közlekedésre szánt stabilabb robotok tervezésében.
„Nem egyértelmű elsőre, milyen mechanizmust használ egy állat a korrekció megvalósítására. A test méretétől, morfológiájától és tömegeloszlásától függően, különböző stratégiák szerint hajtják végre ezt a mutatványt” – magyarázza Ardian Jusufi, a tanulmány vezető szerzője.
A gyíkok természetes környezetükben akár pár- és élelemkeresés vagy területi harcok közben is kerülhetnek olyan helyzetbe, aminek zuhanás a vége. A sérülések elkerülése érdekében fontos kidolgozniuk egy stratégiát, amellyel biztonságosan tudnak a talpukon landolni.
A macskák és egyéb emlősök korrekciós reflexét már hosszú ideje vizsgálják a szakemberek, de a más felépítéssel rendelkező és valószínűleg más módszert alkalmazó állatokat, mint a gyíkokat, a kutatások eddig elhanyagolták.

A szakemberek nagy sebességű kamerával vizsgálták a laposfarkú házigekkó (Hemidactylus platyurus) és a vöröstorkú anolisz (Anolis carolinensis) mozgását felfordított testhelyzetből az esés kezdetén és közben. A kísérleti alanyok a levegőben farkukat az egyik irányba lendítették, emiatt testük a másik irányba fordult el, így végül kinyújtott lábbal, a talpukon landoltak.
A kutatócsoport össze is hasonlította a két gyík korrekciós mozgását. A két fajta testének hasonló a mérete, de farkuk hossza és tehetetlenségi jellemzőik eltérnek. A rövidebb farkú gekkónak messzebbre kell lendítenie a farkát, hogy beforgassa magát a megfelelő testhelyzetbe, vagyis mozgása testéhez képest nagyobb szöget ír le. Ezzel szemben az anolisz kétszer hosszabb farkának kisebb mozdulatával is a helyes irányba tudja forgatni testét.
„Ez az összehasonlítás hasznos adalékot ad a korrekciós reflex vizsgálatához, és segíti az egyenetlen talajon, mozgó robotok robotok tervezését” – mondja Ardian Jusufi.

A kutatás során Jusufi és kollégái készítettek egy háromdimenziós matematikai modellt, amellyel tesztelni tudták a gyíkok korrekciós mozgásáról alkotott elképzelésüket.
A modell előrejelzéseinek további vizsgálatára a csapat épített egy egyszerű robotot. Az önigazító robot, a „RightingBot” mindössze két részből áll: a testből és a hozzá csatlakozó farokból. Egyszerű felépítése ellenére a szerkezet a gyíkokhoz hasonlóan képes a levegőben megforgatni a testet a farok lendítésével – ezzel is igazolva, milyen hasznos lehet ez a testrész az ilyen mutatványokhoz.

Forrás: sciencedaily