„Karmester molekulák” kutatója

Jermendy Ágnes                                                      Fotó: Semmelweis Egyetem   

Biokémiával, molekuláris biológiával foglalkozik, miközben gyakorló orvosként a legkisebbek körében látja el feladatát az I. számú Gyermekgyógyászati Klinikán. Nem véletlen, hogy kutatási témája a diabétesz, pontosabban a cukorbetegség kialakulásában szerepet játszó genetikai tényezők. Mind az 1-es, mind pedig a 2-es típusú cukorbetegség rendkívül sok gondot okoz az orvostudománynak, és mivel mindkettő növekvő, terjedő tendenciát mutat. Sokan, sokféle szempontból kutatják a diabétesz okait. Jermendy doktornő is e máig feltáratlan területet vizsgálta.

”Gyermekklinikán dolgozom, a gyermekkori, 1-es típusú cukorbetegséggel itt gyakran találkozunk. Ez a második leggyakoribb krónikus kór a fiatal korosztály körében. A kutatásom során azt vizsgáltam, hogy milyen genetikai hajlamosító tényezők játszanak szerepet kialakulásában, ami leggyakrabban a 10-14 éves korosztályt érinti, de egyre inkább fellelhető a 0-4 évesek közt is. A kutatás rendkívül izgalmas volt, még akkor is, ha a problémának csak kis részére terjedt ki, nevezetesen a bétasejtekre, melyek az inzulint termelik. A sejtközi folyamatok feltérképezése érdekes a betegség eredete, háttere szempontjából. Abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy kijutottam Bostonba, a Harvard Egyetem Joslin Diabetes Centrumába vendégkutatóként. Itt kezdtem foglalkozni az inzulintermelő bétasejtek élettanával. Az itthoni munkahelyemen, a Gyermekklinikán pedig kiváló alkalom nyílik a vírusinfekcióra való genetikai hajlamosító tényezők anulmányozására, mert ezek éppúgy szerepet játszanak a gyermekkori cukorbetegség kialakulásában, mint a környezeti tényezők” vázolta kutatási területét a doktornő.

A diabétesz terüeletén végzett kutatások nagy áttörést eddig nem hoztak. Ez igaz – folytatja a kutató -, de ezen nem lehet csodálkozni, hiszen egy sejt rendkívül komplex összetételű, bonyolult szerkezet, amelyet a világ kutatói sokféle szempontból vizsgálnak. “Még nincs rá meggyőző válasz, miért nem termel inzulint az 1-es típusú diabéteszes szervezete. Arra sincs, hogy miként romlik el a bétasejt olyan módon, hogy nincs megfelelő inzulinválasza a vércukorszint kóros emelkedésére. Kis mozaikokból építkezünk. Mindenki hozzátesz valamit a már meglévő ismeretekhez, és bízunk benne, hogy sikerül előbb-utóbb összerakni a teljes képet. Előrelépés mindenképpen van ezen a területen, mert bár ma is krónikus betegségként kezeljük és tartjuk számon a gyermekkori 1-es típusú diabéteszt, de 1921 előtt ebben a betegségben meghaltak a gyermekek, most pedig kellő terápiával, gondos kezeléssel élik a mindennapi életüket. Izgalmas kutatási terület a 2-es típusú, az időskori diabétesz is, amely már szinte népbetegségnek számít. A csökkent inzulintermelés következtében jelentkező panaszokat sok esetben csak későn veszik észre. Míg az 1-es típusnál inzulint kell adagolni a beteg számára, a 2-esnél sok esetben a gyógyszeres kezelés is elegendő, végső esetben pedig itt is az inzulin adagolás jöhet számításba. A 2-es diabétesz esetében azt a molekulát vizsgálom kutatásaimban, amelynek hivatása a sejtek összerendezése, “karmester molekuláknak” nevezzük ezeket. Ha működésükben valahol hiba csúszik be, nem történik meg az inzulin- elválasztás.”

Most lezárult egy kutatási szakasz. Az eredmény az elnyert díj. További terveiről így beszél Jermendy Ágnes: „Aki elkötelezte magát a kutatás mellett, az nem hagyja abba. Természetesen én is folytatom. A kapott ösztöndíjat már “befektettem”, egy mesterképzésre járok, biostatisztikát és epidemiológiát tanulok a Harvardon három nyári kurzuson. Bízom benne, hogy a tanultak a mindennapi orvosi gyakorlatomhoz is sok segítséget adnak.
Az alapkutatás után a jövőben inkább a klinikai kutatás felé fordulok, ezt a munkát jobban össze tudom egyeztetni gyermekorvosi feladataimmal. Terveim szerint a szakvizsga letétele után neonatológus leszek, vagyis az éppen megszületett, világra jött apróságokkal fogok foglalkozni. Ez a profil rendkívül erős itt a klinikán, és nagy szükség is van rá, hogy a koraszülött, kis súllyal született újszülöttek minél előbb egészségesen hagyhassák el az egészségügyi intézményt.

Forrás: MÍTI/ Leopold György