A CERN egy turista szemével

Az Európai Nukleáris Kutatási Szervezet egyik kiemelt missziója, hogy nyitott legyen, bárki megnézhesse, milyen kutatások zajlanak ott. Bár a honlapon csak angol és francia vezetést kínálnak, az ott dolgozó lelkes fizikusoknak köszönhetően valójában mindenki talál anyanyelvén dolgozó munkatársat, aki segít a kalauzolásban. Amikor én bejelentkeztem, már alig volt egy két hely, nem is fűztem hozzá sok reményt, hogy eljutok a CERN-hez, ám két nap múlva csörgött a telefonom, és egy kedves magyar hölgy tájékoztatott, hogy ha szeretnék, már azon a héten részt vehetek egy egész napos magyar vezetésen.

Egyik péntek reggel kilenc óra, irány a CERN!
Minden vezetés a központi recepciótól indul. Itt van két kiállítás, melyek azt a misztikus világot mutatják meg, amit az emberiség nagy részének jelent a részecskefizika. A „Részecskék világa” kiállításban mintha egy sci-fibe csöppennénk. Sötét terem, fehér gömbök, pislákoló fények….Szerintem szuperül meg van csinálva, bár mások szerint túlzás. A fehér gömbök vitrinek, az egyikben például megnézhetjük az első web szervert. Bizony, a www a CERN-ből ered, ott fejlesztették ki (1989-1991), hogy a világ különböző pontjain dolgozó kutatók egyszerűbben tudjanak kommunikálni. Az érintőképernyőkön a részecskefizika alapjairól kaphatunk magyarázatot. A terem közepén egy hatalmas korongon részecskeütközések képeit látjuk. Amikor pedig filmet vetítenek, minden elsötétül, és a falak, illetve a hatalmas korong mozivászonná változnak, és körbevesz minket a részecskefizika világa.
A másik kiállítás nagyon szemléletesen, érthetően magyarázza el a legszükségesebb fizikai alapokat, köztük a CERN gyorsítóinak működését, a detektorok felépítését. Sok apró, interaktív ötlettel segít, hogy megértsük, mit is fogunk látni odabent.

LEIR gyorsító

Maga a laboratórium olyan, mint egy hatalmas ipari létesítmény, nagy csarnokokkal, gépekkel, és óriási távolságokkal. A túra a svájci kampuszról indult (itt vannak az irodák, étterem, hostel, boltok stb.), és ahhoz, hogy eljussunk a 27 kilométer hosszú LHC gyorsító legtávolabbi detektoráig, mintegy 20 percet autóztunk. És az már Franciaország! Az itt dolgozók naponta többször is átlépnek a határon, bár leggyakrabban a felgyorsított protonok teszik ezt meg, 11 000-szer másodpercenként.Még jó, hogy nekik nem kell útlevél! Azt amúgy a látogatóktól se kértek, de előre felhívták a figyelmet, hogy mindenki hozza magával úti okmányait.
Egy bevezető kisfilm után indult a túra. Kisbuszra szálltunk, ami elvitt az egyik kisebb gyorsítóhoz, a LEIR-hez. Itt láthattunk teljes egészében egy gyorsítót, mert ez befért egy kisebb csarnokba is. Utunk a központi vezérlőben folytatódott, ahonnan az egész CERN-t irányítani tudják. Ez egy nagy számítógépes központ, ahol különböző nemzetiségű szakemberek dolgoznak együtt. A kedvenceim itt a szekrény tetején összegyűjtött pezsgősüvegek voltak, amiket egy-egy sikeres eredmény után bontottak ki az ünneplő kutatók.

A központi vezérlő

A CERN legnagyobb gyorsítója az LHC. Ez a föld alatt fut, fölötte falvak és mezőgazdasági területek vannak, és gyönyörű táj körös-körül. A CMS detektortól például látni a Mont Blanc-t is. A minket vezető magyar fizikus itt dolgozik, így túránkat a CMS-nél fejeztük be, 80 méterrel a föld alatt, a detektorhoz vezető biztonsági ajtónál. Oda sajnos most nem mehettünk, mert épp üzemelt, de ígéretet kaptunk, hogy ha jövőre visszamegyünk, azt is láthatjuk.

Valójában a CERN egy külön kis világ két ország határán. Sokféle nemzet, sokféle nyelv, sokféle szakember közös munkája, ahol rengeteg új dolog születik. Ahogy a minket vezető fizikus mondta, olyan ez, mint a Forma-1. Senki nem akar egy versenyautót vezetni a városban, de elvárjuk, hogy a fejlesztések előbb-utóbb a mindennapi autózásunkat is megkönnyítsék. Így van ez itt is, először csak belső célokra történnek a fejlesztések, de aztán szép lassan átveszi őket az energetika, a számítástechnika, az orvostudomány, és a CERN így válik mindannyiunk életének fontos részévé.

Írta és fényképezte: Péntek Csilla