Orvosi Nobel-díj őssejtkutatásért

Sir John B. Gurdon és Jamanaka Sinja
Fotó: Creative Commons Attr. 2.0 Generic license

John B. Gurdon 1933-ban született Nagy-Britanniában, doktorátusát Oxfordban szerezte 1960-ban, utána az amerikai Caltech-en (Kaliforniai Műszaki Egyetem) kutatott, majd a Cambridge-i Egyetemre tért vissza. Jelenleg a cambridge-i Gurdon Intézetnél tevékenykedik.

Jamanaka Sinja 1962-ben született Oszakában, orvosi diplomáját a Kobei Egyetemen 1987-ben szerezte meg, doktorátusát pedig 1993-ban az Oszakai Egyetemen. Jelenleg a Kiotói Egyetem professzora. 1987 óta ő az első japán, aki elnyerte a Nobel-díjat ebben a kategóriában, alig néhány évvel korszakalkotó, 2006-os felfedezését követően.

2009-ben a két kutató együtt kapott Lasker-díjat az őssejtkutatás területén elért eredményeiért, Jamanaka 2011-ben elnyerte az amerikai Albany Orvosi Egyetem díját, majd idén ő kapta a rangos finn elismerést, a Millenniumi Technológiai Díjat is.

Az illetékes bizottság indoklása szerint a két tudós azzal a felfedezésével érdemelte ki a díjat, hogy az érett sejteket vissza lehet programozni pluripotens sejtekké, melyekből a test valamennyi szövete kialakítható. Eredményeik forradalmasították a sejtek és szervezetek fejlődéséről szóló ismereteket.
Valamennyien a megtermékenyített petesejtből fejlődünk ki. A fogamzást követő első napokban az embrió éretlen sejtekből áll, ezek az embrionális őssejtek  még mindegyike képes  a felnőtt szervezet bármilyen sejttípusává fejlődni. Az embrió továbbfejlődésekor ezek a sejtek arra specializálódnak, hogy a felnőtt testben különböző feladatok ellátására legyenek képesek. Így lesz belőlük idegsejt, izomsejt, bőrsejt vagy májsejt. Az éretlen sejtből érett sejtté válás folyamatát korábban véglegesnek, visszafordíthatatlannak gondolták.

Gurdon és Jamanaka felfedezései megmutatták, hogy bizonyos körülmények között a specializálódott sejtekben visszafordatható a „fejlődési óra”, bár kialakulásuk közben genomjuk változásokon esik át, ezek a változások visszaállíthatóak.   

John B. Gurdon már 1962-ben rájött, hogy a sejtek specializálódása visszafordítható. Klasszikus kísérletében egy békapetesejt éretlen sejtmagját egy érett testi sejt magjával helyettesítette. Ebből a módosított petesejtből normális ebihal fejlődött ki, az érett sejt DNS-e minden olyan információval rendelkezett, amelyre a béka valamennyi sejtjének kifejlődéséhez szükség volt.

A sejtek visszaprogramozása óriási jelentőségű felfedezés volt. A brit fejlődésbiológus bebizonyította, hogy a sejtmaggal át lehet vinni a tulajdonságokat egy másik sejtbe , a kulcsfelfedezést azonban Jamanaka Sinja tette meg – mondta az MTI-nek Sarkadi Balázs akadémikus.

Jamanaka 2006-ban fedezte fel, hogy az egér érett sejtjeit miként lehet visszaprogramozni éretlen őssejtekké. Meglepő módon csupán néhány gén bejuttatásával sikerült érett sejtekből, úgynevezett indukált pluripotens őssejteket (iPS sejteket) létrehoznia, olyan éretlen sejteket, amelyek képesek a test valamennyi sejttípusává fejlődni. A Jamanaka által vezetett japán kutatócsoport meghatározta azokat a nagyhatású, úgynevezett transzkripciós faktor géneket, amelyeket ma már Jamanaka-faktorként is emlegetnek.Az emlőssejtek átprogramozása áttörést jelentett a biológiában. Jamanaka Sinja az egérsejtek után emberi sejteket programozott vissza. Kutatásainak köszönhetően részben lehetővé válik betegségmodellek létrehozása, a jövőben ez lehet majd az alapja a gyógyító munkának is” – emelte ki Sarkadi Balázs.

Gurdon eljárása sejtmagátültetéses klónozásként, röviden klónozásként vált híressé. A közvélemény akkor figyelt fel igazán erre a területre, amikor a klónozás emlősökben is sikerült, méghozzá felnőtt sejtből visszaalakítva, Dolly báránynál. Ez egy Sir Ian Wilmut által vezetett kutatócsoportnak az eredménye volt a skóciai Roslin Intézetben – tudjuk meg Dinnyés Andrástól, a Szent István Egyetem egyetemi tanárától.

Az idei díjazottak „nagyon fontos, új eszközrendszert kínálnak a gyógyszerfejlesztéshez, illetve a gyógyításhoz, módszerüknek a személyre szabott orvoslásban lehet szerepe” – magyarázta Dinnyés András, majd példaként kiemeli, hogy egy betegcsoportból, például Alzheimer-betegekből kinyert sejtekkel így létre lehet hozni olyan kísérleti eszközrendszert, mellyel a kóros folyamatra jellemző elváltozásokat tudják az őssejtekből előállított idegsejteken modellezni.

Forrás: MTI