Minden a háziasítással kezdődött!

Számos korábbi vizsgálat – többek között az ELTE Etológia Tanszék kutatásai – is megmutatták, hogy a kutyák meglepően fejlett, már-már „emberszerű” szociális és kommunikatív képességekről tesznek tanúbizonyságot.
Fotó: dreamstime
Több kísérlet is azt bizonyította, hogy egyes feladatokban, például az emberi mutatás követésében, a kutyák nem csak vadon élő rokonaikat – a farkasokat – múlják felül, de az ember közeli rokonainál – a csimpánzoknál – is jobban teljesítenek. Mindezek ellenére többen a mai napig vitatják azt az elképzelést, hogy ezen fejlett szociális képességek megjelenése a háziasításnak köszönhető.
Annak érdekében, hogy a háziasítás szerepét közelebbről is tanulmányozhassuk a kutya mellett egy másik házikedvenc – a görény –, emberrel szemben tanúsított viselkedését is megvizsgáltuk, és ezt hasonlítottuk vadgörény hibridekhez.
Eredményeink megmutatták, hogy mind a házi görények, mind a kutyák jobban tolerálták a szemkontaktust a gazdájukkal szemben, mint egy idegennel. A vad hibridek nem tettek különbséget a két ember között. A házi görények és a kutyák akkor is hajlamosabbak voltak a gazdájukat választani, amikor arról kellett dönteniük, hogy két ember közül kitől vesznek el egy jutalomfalatot; a vad hibrideknél ez a különbségtétel nem volt megfigyelhető. A házi görények a kutyákhoz hasonlóan arra is képesek voltak, hogy az ember különböző mutató jelzései alapján kiválasszanak egy jutalomfalatot rejtő cserepet, míg a vad hibridek az emberi jelzésektől függetlenül, véletlenszerűen választottak.
Összességében tehát azt tapasztaltuk, hogy a házi görények inkább a kutyához, nem a vad görényekhez hasonlóan viselkedtek. Mindezen eredmények arra utalnak, hogy a háziasítás során kedvenceink alkalmazkodtak az emberi környezethez, és számos olyan szociális képességre tettek szert, amely megkönnyíti az emberrel történő hatékony együttműködést.
Forrás: Hernádi Anna, Kis Anna, Turcsán Borbála és Topál József/ ELTE Etológia Tanszék