Az agykutató emlékéve

Fotó: epresso.hu

Apai ágon erdélyi szász, anyai ágon székely származású, orvosdinasztia második gyermekeként, Schimert János néven látta meg a napvilágot, Budapesten.
1931-ben került be a Lenhossék Mihály vezette budapesti I. számú Anatómiai Intézetbe mint bejáró hallgató, majd demonstrátor. A Budapesti Orvostudományi Egyetemen 1936-ban avatták orvosdoktorrá, 1942-ben magántanári képesítést szerzett az Idegrendszer anatómiája és finomabb szerkezete című tárgykörből.
1940-ben régi, erdélyi szász családnevét egyik őse után Szentágothaira magyarosította, mint mondta tiltakozásként, mert nem akart német névvel élni. A második világháború végén, 1944-ben orvos-őrvezetőként rövid időre amerikai hadifogságba került, Németországból 1946-ban tért haza. Hívták dolgozni az Egyesült Államokba is, de ő úgy érezte, hogy itthon kell helytállnia.

1946-tól a Pécsi Orvostudományi Egyetem anatómia tanáraként és az Anatómiai Intézet igazgatójaként dolgozott (1956-ban a pécsi Értelmiségi Forradalmi Bizottság elnöke volt). Olyan neuroanatómiai, neuroendokrinológiai és neuroembriológiai iskolát épített föl Pécsett, amelyet a világ valamennyi jelentős neurobiológiai intézetében ismertek és nagyra becsültek.
1950-ben Kossuth-díjat, 1970-ben Állami Díjat kapott az idegrendszer funkcionális struktúrakutatásában elért eredményeiért. 1963-tól a budapesti Semmelweis Orvostudományi Egyetem I. számú Anatómiai Intézetét vezette.

Kísérleti agykutatással, főleg a szemmozgások, egyensúlyi működések, gerincvelő- és agytörzsi reflexek idegmechanizmusának tanulmányozásával, a magasabb idegközpontok szerkezetével foglalkozott. Új kutatási irányokat jelölt ki, fiatal tudósok tucatjait látta el feladatokkal, akiknek a neurológiai tudományokban utat mutatott. Az egyetemen tartott nyilvános anatómiai előadásai szenzációszámba mentek, a legnagyobb előadótermek is csordultig megteltek.
Maga tervezte a Kiss Ferenccel társszerzőként jegyzett anatómiai atlaszt, amelyet harminc nyelvre fordították le, és több mint száz kiadást ért meg.
1948-ban az MTA levelező, 1967-ben rendes tagja lett. 1977 és 1985 között ő töltötte be a Magyar Tudományos Akadémia elnöki tisztét.

Az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete (UNESCO) az ő emlékének ajánlotta az idei évet.

A Pécsi Tudományegyetem közelmúltban felépült természettudományi kutatóközpontjának vezetői, az 1994-ben elhunyt tudós családjának hozzájárulásával a létesítményt Szentágothai János Kossuth-díjas agykutatóról nevezte el. 

Az új kutatóközpont a természettudományi, orvostudományi, műszaki oktatás és kutatás számos területének fejlesztését célozta meg. A projekt révén olyan laboratóriumok, kutatóműhelyek jöttek létre, amelyek felszereltségüket tekintve az európai élvonalba tartoznak.

Forrás: MTVA