Élelmiszer-bevonatok új korszaka
Naponta szembesülünk a roskadásig pakolt polcokon sorjázó, ragadós tapintású gyümölcsökkel, majd otthon bosszankodunk, hogy a termények védelmében alkalmazott ragacsos bevonatot, szinte lehetetlen lemosni.
A csapat ifjú kutatói: bal oldalon Mehdi Maqbool és Nurul Alyaa Alwi; jobb oldalon: Yee Zi Wei, Cheong Chen Khan, Maysoun A. Mustafa az eltarthatóság meghosszabbításán dolzoznak.
Fotó Centre of Excellence for Postharvest Biotechnology (CEPB)
Jelenleg is dolgoznak kutatók egy új terményállagot megvédő megoldáson, mely egészségkockázat nélkül lesz alkalmazható.
A piacra dobás szükséges feltétele az eltarthatóság meghosszabbítása, ám ehhez különféle kezelések szükségesek, melyek ellenállnak például, a hőmérsékletváltozásnak.
Eleinte a viaszos alapú bevonatokat alkalmazták. A ma használatosak struktúrája alapvetően poliszacharidokra épül, vagy lipid-, esetleg fehérjealapúak, mind más-más tulajdonságokkal, de kivált oxidálódást gátló minőségükben mindegyik jelentős befolyással van a poshadás megindulására.
Egy ENSZ tanulmány szerint a védőrétegek ellenére is a világ éves gyümölcs- és zöldségtermésének harmada megy veszendőbe. Malajzia banán s mangó-exportjának 40 százaléka megromlik a piacra kerülés előtt, így kezdtek elgondolkodni, mint lehetne e mutatókon változtatni. Biológiailag lebomló, környezetbarát, a fogyasztók egészségére veszélytelen megoldáson munkálkodnak a kutatók. Az új bevonat megálmodói szerint akkor sem esne bajunk, ha mosatlanul fogyasztanánk ezeket a termékeket.
Posztgraduális hallgatók: balról Ong Mei Kying, Noosheen Zahid és Asgar Ali a gyümölcsminőséget tesztelik.
Fotó CEPB
Ehető bevonat van születőben! Íz s illatmentes, természetes eredetű, alapja a Szudánban kitermelt gumiarábikum (neve a benne rejlő monoszacharid L-arabinózból ered). Az új bevonat vízben oldódó, így könnyen lemosható. A kutatócsoport vezetője, az élelmiszertudós, Ali Asgar (Nottinghami Egyetem, Malajziai Kollégium) szerint nem toxikus. E féligáteresztő tulajdonságú gumiarábikum-bevonatot eddig papayán és banánon tesztelték. Az eredményekből kiderült, hogy mindenben megfelel az élelmiszerekre vonatkozó jogszabályoknak. Mint mondani szokták lényeg a lényeg, egy sor pozitív tulajdonsággal bír: a létfontosságú anyagok, antioxidánsok megőrzésében kedvezőleg hat, a vízvesztést csökkentve késlelteti a túlérést, hosszabban marad kemény, tovább megőrződik a savasság.
A Föld egészére árnyékot vető élelmezési gondok mellett nem elhanyagolható, hogy meghosszabodik az az idő, amíg esztétikailag gusztusunkra valók maradnak a termények.
Asgar kutatási asszisztense, Maysoun A. Mustafa, a Nottinghami Egyetem Malajziai Kollégium Biológiatudományok Karának PhD hallgatója így nyilatkozott az ng.24.hu kérdésére: „Egy olyan korban, amikor a világon mindenütt s állandón címlapokon van az élelmiszerbiztonság kiterjesztése, akkor a vonatkozó kutatásoknak, a mezőgazdasági kutatóknak feladata az élelmiszerkészletek megóvása, a kínálatbőség fenntartása. Az ehető bevonatok technológiája a mezőgazdasági gyakorlathoz alkalmazkodva biztosítja a kertgazdasági árucikkek mennyiségi és minőségi szinten tartását amíg azok megérkeznek a fogyasztókhoz. Mivel a termények élő szervezetek, így e bevonatok egyszerűen úgy működnek, hogy körülöttük dúsabb szén-dioxid szintet tartanak fenn, miközben az oxigénszintet alacsonyabban tartják, ilyformán késleltetik a termény respirációját, ekképp biztosítva a lassabb ütemű beérést, valójában növelve az élettartamot.”
Valljuk be, ki ne harapna bele szívesebben egy ilyképp hosszan frissé tett, ráadásul ragadás-mentes gyümölcsbe. Úgy tűnik, az ehető bevonattípus beváltani látszik a hozzá fűzött reményeket; Asgar már cégekkel tárgyal, hogy „élesben” vizsgálhassák a természetes bevonó anyagokat.
Írta: Csibrányi Zoltán