Juhászkutyák tulajdonságainak tesztelése

Fotó: dreamstime

A terelőversenyek nagyon fontos szerepet játszanak a tenyészkutyák kiválasztásában, azonban nem magától értetődő, hogy a sikeresen versenyző kutyák lesznek-e a legjobbak a farmmunkában. 

A szükséges készségeknek kell, hogy legyen valamilyen genetikai alapja. A sikeres tenyésztés megkívánja, hogy a legmegfelelőbb egyedeket azonosítani és szelektálni tudjuk. A Svéd Juhászkutya Társaság (Swedish Sheepdog Society; SSS), a border collie fajta svéd tenyésztői klubja az 1980-as évek végén elkezdte kifejleszteni az úgynevezett terelési tulajdonságok jellemzése (Herding Trait Characterization; HTC) nevű módszert.
A hagyományos terelőversenyekkel ellentétben, a HTC egy nem verseny-szempontú módszer annak jellemzésére, hogy az egyes kutyáknál hogyan nyilvánul meg, jól felismerhetően egy bizonyos számú tulajdonság, különösen azok, amelyek szükségesek a tereléshez. A HTC első verzióját 1989-től 1995-ig használták, ebben 17 tulajdonságot mértek, 12 volt tereléssel kapcsolatos és 1663 border collie-t teszteltek. Az 1996-tól 2003-ig használt második teszt 19 jellemzőt mért, ebből 14 volt a tereléshez köthető, és 951 kutyán végezték el. A célja mindkét változatnak ugyanaz volt minél jobb terelőkutyák kiválasztása, de volt egy különbség az  úgynevezett protokollok szerkezetében. Az első változatnál arra törekedtek, hogy az intenzitási skálákat pontosan meghatározzák, vagyis a cél az volt, hogy az adott jelleg kifejeződésének erősségét mérjék, de a fokozatok leírása nem volt jól elkülöníthető.  A másodiknál az adott skála közepére kerültek a legkívánatosabb tulajdonságok, tehát az igazán jó kutyák a skála közepe körül voltak. A tesztek leírása itt olvasható.

Border collie munka közben.

A teszteket a terelőkutya-képzéssel összekapcsolva végezték el, általában a helyi SSS-klubok bevezető tréningjein. A személyek, akik végrehajtották, előre meghatározott skála szerint írták le a különböző tulajdonságokat. A pontozást a terelőtréner végezte a klub helyi tenyésztői tanácsadójával, valamint a kutya tulajdonosa is közreműködött. A trénernek volt alkalma a kutyákat többször is megfigyelni a teszt előtt, így a mérés alkalmával pontos leírást tudott adni. Többnyire három év alatti, közel azonos számú, nem ivartalanított kan illetve szuka kutyát vizsgáltak, akik már rendelkeztek terelési alapismeretekkel, és képesek voltak együttműködni a gazdájukkal. Sok esetben egy adott kutyát többször is teszteltek az évek során.

Az első teszt eredményei szerint a kan kutyák sokkal konfliktuskeresőbbek voltak más kutyákkal szemben. A szukákat könnyebb volt tanítani, kooperatívabbak voltak, jobban tisztelték a gazdájukat. A kanok messzebbről tudtak hatással lenni a birkákra és dolgozni velük, valamint sokkal bátrabbak is voltak, és több oszcilláló mozgást használtak, ellenben a szukák többet nézték a jószágot. A további  mérésekben, idővel mindkét nem egyedei egyre több nézést és egyre szélesebb kifutást mutattak, és egyre nagyobb távolságból tudták mozgatni a nyájat.

A legnagyobb örökölhetőségeket a következő tulajdonságok kapták: barátságosság emberekkel, taníthatóság (jószág nélkül), természetes távolságtartás, hatékony távolság, birka-érzék, nézés, kifutás szélessége, fogási hajlam.
A tenyésztés szempontjából az a legfontosabb, hogy egy tesztben a viselkedési jellemzők mérésekor a kiértékelés és a használt skálák minél objektívebbek legyenek.

Forrás: mRNS