Nehézfémek megkötésére: kávé
Érdekes újdonsággal rukkolt elő két egyetemista Kolumbiában. Bebizonyították, az őrölt kávé rendkívül jól alkalmazható a nehézfémek vízből való kivonására.
John Alexander Pachón Morales és Nathalie G. Vega Avila a laboratóriumban
Érdekes újdonsággal rukkolt elő két egyetemista Kolumbiában. Bebizonyították, az őrölt kávé rendkívül jól alkalmazható a nehézfémek vízből való kivonására.
A kolumbiai Valle Egyetemen (Universidad del Valle) egy vegyészmérnök-hallgatóknak rendezett diákülésen a legjobb előadás díját vehette át John Alexander Pachón Morales és Nathalie Gisela Vega Ávila (Kolumbiai Állami Egyetem, Bogotá) kadmiummal és kereskedelmi forgalomban kapható pörkölt szemes kávéval végezte kísérletének bemutatásáért.
Azért választották e rákkeltőnek vélt fémet, mert ebből nagy mennyiség kerül ki a cinktermelés melléktermékeként. Ez felelős például az erős fájdalommal járó, csont-deformitásban mutatkozó itai-itai kór kialakulásáért. No meg, mert a nehézfémek a legszámottevőbb talajszennyezők közé tartoznak, előbb-utóbb mindenki szervezetébe elérnek, sőt számos további forrásuk van: ipari festékek, ötvözetek, elektronika eszközök, tűzijátékok is tartalmazzák.
Az Egyesült Államok Környezetvédelmi Ügynöksége szerint az élelmiszerekben megengedett szint 2–40ppb (milliárd egységben ennyi kadmium részecske lehet), ezt ma nehéz tartani.
Az egyetemisták igazolták, hogy a kávéőrlemény vízben adszorbens, felvevő hatású, és amíg a szennyeződések kivonására az eddig alkalmazott módszerek (pl. fordított ozmózis, elektrokémiai kezelés) vagy nem igazán hatékonyak vagy egetverően költségesek, a kávé nemcsak természetes adszorbens, de költségkímélő is.
A szűrés folymata
A kísérlet lényege: Először különféle koncentrációjú, liternyi fémes oldatokat készítettek, amelyekben a kadmium mennyisége 10–700ppm (kadmium részecskék száma millió egységben) között volt. Mindezekhez ion-mentesített vizet használtak. Majd jött a kávés kezelés, mindig kilenc gramm, legföljebb 710µm szemcsenagyságúra őrölt kávéval, végül az egészet vákuumban átszűrték. Ezután következett az elemanalitikai módszer, az atomabszorpciós spektroszkópia alkalmazása a fennmaradó kadmiummennyiségek megméréséhez.
Az adszorpció maximuma a kísérletek startjától számított hetvenedik perc tájékán állt be. Megfigyelték azt is, hogy a megkötési folyamat kezdetben gyors, ám az adszorpciós helyek fogyatkozásával lassul. Egy grammnyi kávé 7,91milligramm fémet szívott magába, ez prímának tekinthető. Miként az ng.24.hu-nak maguk a kutatók kifejtették, a kávé homogén lyukacsos struktúrájának is köszönhető. John Alexander Pachón Morales így nyilatkozott: „Azt találtuk, hogy a kávébabok fizikai szerkezete, porózus morfológiája megkönnyíti a fémionok adszorpcióját. A kávébabba beépülő kadmium ionok a kilépő hidrogén ionok helyébe lépnek, azaz voltaképp ioncsere megy végbe.”
Az igazán gazdaságos az lenne, ha kávéfőzés során termelődő kávézaccnak is meglenne ugyanez a pozitívuma. Ha ez igaz, akkor a zacc se menne veszendőbe. Az ebben rejlő lehetőséget azonban, még meg kell vizsgálni.
Írta: Csibrányi Zoltán
Fényképezte: Nathalie G. Vega Avila és John Alexander Pachón Morales