Csík alakú felhő az égen

Fotó: dreamstime

A vízmolekulákat viszonylag kis erők tartják össze, ezért azok a víz felszínén könnyen elpárolognak, elkeverednek a levegő molekuláival. Minden hőmérséklethez és légnyomáshoz tartozik egy egyensúlyi állapot, amikor a levegő többet már nem képes befogadni, telítődik a vízpárával. Meleg, magas légnyomású levegő sok vízmolekulát képes felvenni, ha azonban a levegő hőmérséklete vagy a nyomása csökken, akkor a vízmolekulák számának is csökkenie kell, a „felesleges” rész kicsapódik. Ehhez a kicsapódáshoz úgynevezett kondenzációs magokra van szükség, vagyis olyan felületekre, amelyekre a vízmolekulák rárakódhatnak és vízcseppet alkothatnak. Ha a levegő nagyon tiszta, és nem állnak rendelkezésre benne ezek a kondenzációs magok (apró, lebegő szilárd részecskék), akkor túltelítetté válik, a pára nem tud kicsapódni mindaddig, amíg ilyen kondenzációs magok nem kerülnek a levegőbe, akkor viszont a vízmolekulák ezt azonnal kihasználják, és kicsapódnak rájuk.

Amikor egy felszálló, páradús légtömeg a magasban lehűl, nyomása lecsökken, ha nagyon tiszta, és nincsenek benne kondenzációs magok, a pára túltelítetté válik. Ha ilyenkor egy repülőgép áthalad ezen a légrétegen, akkor a motorjából kiáramló égéstermékek szilárd részecskéire a vízpára azonnal lecsapódik, és máris láthatóvá válik egy sűrű páracsík, a kondenzcsík, amit a repülőgép húz maga után. Miközben a repülőgép motorjában az üzemanyag legnagyobbrészt szén-dioxiddá és vízzé ég el, így a motor maga is „dúsítja” a levegő páratartalmát, ami akár ennek hatására válhat túltelítetté.

Negatív kondenzcsík                                                                        Fotó: Flickr

Alacsonyan szálló repülőgépek viszont negatív kondenzcsíkot hozhatnak létre egy felhőn átrepülve, mert ilyenkor a motor nyomában a levegő melegebb lesz, és a felhő vízcseppjei elpárologhatnak, és így egy „alagút” keletkezik a felhőben.

Sokan felvetették, hogy a rendkívül sűrű légi forgalom, és az ennek következtében nagy mennyiségben keletkező kondenzcsíkok akár az időjárást is befolyásolhatják. Érdekes módon egy ilyen megfigyelésre adott alkalmat 2001. szeptember 11-e, amikor három napig repülési tilalom volt az Egyesült Államokban. David J. Travis atmoszférakutató mintegy 4000 helyi megfigyelőállomás adatai alapján összehasonlította az előző és az ezt követő három nap legmagasabb és legalacsonyabb napi hőmérsékletének különbségét ennek a három napnak az értékeivel, és statisztikailag szignifikáns módon a megelőző három naphoz képest 1,8 Celsius- fokkal nagyobb értékeket kapott, és az eltérés a hosszú távú összesített adatokhoz képest is 1 Celsius-fok volt.

Mint a Nature, brit tudományos folyóiratban közölt cikkében állította Travis: „A kondenzcsíkok csökkentik a legmagasabb és legalacsonyabb napi hőmérséklet közötti különbséget.” Ennek az az oka, hogy részben felfogják a napsugárzás egy részét (nappal kisebb a felmelegedés), részben viszont visszatartják a földfelület infravörös kisugárzását (éjjel kisebb a lehűlés), s az utóbbi a jelentősebb hatású, vagyis felmelegedést okoz. Egyes számítások szerint ez a hatás erősebben hozzájárul a globális felmelegedéshez, mint a repülés kezdete óra az összes repülőgép által kibocsátott szén-dioxid.

Írta: Egyed László