Denevérek szárnycsapásairól
A denevérek mindig különcnek számítottak, már csak azért is, hogy emlős létükre repülnek. No de mitől profi repülő egy bőregér?
Fotó: Brock Fenton, U.W.O.
Az amerikai Brown Egyetemen, Nicolai Konow biológus vezetésével, egy kutatócsoport a Seba-hártyásorrúdenevér (Carollia perspicillata) szárnycsapásait minden eddiginél közelebbről vizsgálta. Rendkívül nagy sebességű röntgensugaras videót készítettek az állatról, repülés közben (denevéreknél eddig ilyesmire még nem volt példa). A látottak megdöbbentették a kutatókat.
A szenzációs felvételeken azzal szembesülhettek, hogy a denevérek egyedülálló módon tudják tárolni az energiát apró, ám annál rugalmasabb inaikban, és aztán azt felhasználják a fölemelkedéshez. Kiváló, aktív repülőképességüket konkrétan a bicepsz és a tricepsz izmaiknak, illetve nagyon rugalmas inaiknak köszönhetik. E felismerés – melyről a Society for Experimental Biology (Kísérleti Biológiai Társaság) ülésén számoltak be – azért számít rendkívüli dolognak tudományos berkekben is, mert eddig úgy hitték, hogy a kisemlősök testében lévő inak túl vastagok és merevek, amelyeket nem lehetséges megfeszíteni, így aztán energiát se tudnak tárolni. S lám, a denevér cáfolta e régtől vallott nézetet.
Egy új keletű módszerrel, a fluoromikrometriával is vizsgálták a denevérek mozgását. Ennek során kémiailag megjelölt markereket fecskendeznek a denevérek izmaiba. Így közvetlenül tudják mérni, repülés közben, az izomösszehúzódások és elernyedések hosszát. Ez alapján is úgy tűnik, hogy az izmokon túl, a példátlanul rugalmas inaknak is fontos szerepük van a repülés során.
Írta: Csibrányi Zoltán