Mit üzennek a csontok?

Fotó: Radisics Milan

A 2013. november 25-én és 26-án, Szürkék, rackák, mangalicák címmel megrendezett tanácskozáson, egyik legfontosabb nemzeti kincsünk, a magyar szürke szarvasmarha múltjáról, jelenéről és jövőjéről, valamint a fajtához kapcsolódó legújabb tudományos kutatási eredményekről, illetve a többi történelmi haszonállat-fajtánk megőrzésének fontosságáról hallgathattak meg előadásokat a vendégek. Szó esett továbbá az archaeozoológia (régészeti állattan) legújabb módszereiről, illetve a tudományterület aktuális kutatási irányairól.

Kőrösi Andrea archaeozoológus, a múzeum főosztályvezető-helyettese az ng.24.hu-nak elmondta: „A kutatók ma már nemcsak a hagyományos zoológiai módszereket alkalmazzák, hanem felhasználják a legmodernebb IT-eszközöket, és egyre nagyobb teret kapnak a korszerű DNS-vizsgálati eljárások, mint például a mitokondriális DNS-analízis. Mindez magasabb szintre emelte a kutatásokat.”

fotó: Radisics Milan

A magyar szürke szarvasmarha történetével kapcsolatban a mostani konferencián is megjelent a két, egymással régóta vitatkozó tudományos álláspont: e fajtát a honfoglaló magyarok hozták magukkal, avagy a ma ismert formájában itt, a Kárpát-medencében alakult ki, az elmúlt évszázadok során, más területekről idehozott állományokból. Mint kiderült, a ma ismert, hosszú szarvú alak a 18. század előtt egyáltalán nem fordult elő Magyarországon, ám azt, hogy maga a fajta létezett-e – csak éppen rövid szarvval  –, illetve, hogy ezen a területen alakult-e ki, vagy máshonnan került ide, további kutatásoknak kell kiderítenie.
A rackajuhról és a mangalica sertésről szóló előadások során a hallgatók megismerhettek mára eltűnt, ősi magyar háziállat-fajtákat, változatokat, sőt – a mangalica esetében – fajokat is. Így például szó esett a rackajuh foltos színezetű fajtájáról is, ami ma már csak egy ritka, nem megengedett eltérés a sztenderdtől, hajdan azonban gyakori volt. Mint kiderült, a régészeti feltárások során előkerült csontleletekben kiváló korjelző a rackák szarvállása: ez minél tágasabb, tehát minél inkább közelít a vízszinteshez, annál régebbi a lelet. Napjainkban azonban a tenyésztői munkának köszönhetően újra megjelentek a tág szarvállású juhok, s ez a forma hamarosan hivatalosan is elfogadhatóvá válhat.

A tanácskozást a szervezők az éppen kilencven esztendeje, 1923. november 20-án született Matolcsi Jánosnak dedikálták. A Magyar Mezőgazdasági Múzeum egykori főigazgatójának vezetése alatt az intézményben elindult a módszeres tárgygyűjtés és az agrártörténeti kutatómunka, új szemléletű állandó és időszaki kiállításokat rendeztek. Matolcsi alapította meg a múzeum állattani csontgyűjteményét; kutatási területe az oszteológiai háziállat-kutatás volt, a háziasítás okozta változásokhoz új biometriai módszereket dolgozott ki, amelyeket napjainkban is világszerte alkalmaznak.

Forrás: ng.24.hu / Horváth Árpád