Veseegészség

Fotó: dreamstime

Egy nemzetközi kutatócsoport erről szóló tanulmánya a The Lancet orvosi szaklapban jelent meg. A tudós csapat tagjai: az ausztráliai Queensland Egyetemről Wendy Hoy professzor, a kanadai Alberta Egyetem Nefrológiai anszékéről Valerie A. Luyckx, a norvégiai Haukeland Egyetemi Kórházból Bjorn E. Vikse professzor.

Eredményeikkel rámutattak, a méhen belüli környezet, egész felnőttkori egészségünkre, így a vesére is kihat. Az összegyűlt információhalmazok alapján az alacsony születési súly és a koraszülés olyan negatív hatásokat eredményez mint a magas vérnyomás, krónikus vesebetegség. A vese funkcionális szűrő egységeiként ismert nefronok kezdeti alacsony száma is rossz előjel. Születésünkkor, jó esetben, vesénként körülbelül 1,2 millió nefron végzi a dolgát; a világátlag mintegy 1 millió, és sajnos évenként úgy hatezret elvesztünk.

A kutatásban részt vett John Bertram professzor is, aki az ausztrálai Monash Egyetem Anatómiai és Fejlődésbiológiai Intézetének tanszékvezetőjeként két évtizede kutatja a nefronok világát. Vélekedése szerint „a vese működését rendkívüli mértékben befolyásolja a megszületésünk előtti időszak, mert a nefronok termelődése a terhesség 36. hetében befejeződik, és azt nem lehet újraindítani.” Azt mondja, az alacsony születési súly alacsony nefronszámot eredményez, a nagyobb születési súly pedig a magasabbat.

Mint mondják, az anyáknak a terhesség teljes időszakában kerülni kell az alkoholt, zsíros élelmiszereket, stresszt, antibiotikumot – ezek ugyanis bizonyítottan negatív hatással vannak a magzatra, így aztán a baba veséjének egészséges fejlődésére is.
Sok országban bevett szokás mérni a születési súlyt, a kutatócsapat szerint ez lehetne meghatározó, hogy a későbbiekben milyen gyakorisággal kell az adott személy vesefunkcióit, vérnyomását felülvizsgálni.

A kutatások még nem zárultak le, de addig sem árt odafigyelni az újszülöttek súlyára, mert a kis születési súlynak akár 40 esztendővel később is jelentkezhetnek súlyos következményei.

írta: Csibrányi Zoltán