Tánc vagy meditáció a testi-lelki harmóniáért?

Fotó: dreamstime

Az Emotion című pszichológia lapban megjelent tanulmány tapaszalt meditálók és a profi táncosok közt végzett kísérlet eredményét mutatatta be. E szerint azoknak a táncosoknak, akik hatalmas erőfeszítéseket tesznek izmaik tudatos mozgására, illetve azok irányítását fejlesztik, testük és elméjük nincs szorosabb kapcsolatban, mint a hétköznapi embereké. Ezzel szemben a tudatos meditáció gyakorlói a legközelebbi test-elme kapcsolatot mutatják. A Vipassana például egy olyan technika, amely a légzés, szívverés, gondolatok és érzelmek megfigyelésére összpontosít, ítéletalkotás nélkül.

„Érzelmeink kifejezésére gyakran használunk testünkkel kapcsolatos szófordulatokat: szívet tépő fájdalom, szívfacsaró pillanatok, lélegzetelállító élmény, testünket elöntő, felforrósító düh, gyomorforgató undor. Sikerült precízen lemérni, milyen közeli ez a viszony, és úgy találtuk, hogy a meditálók körében a legszorosabb – mondja Robert Levenson, a kutatást vezető pszichológiaprofesszor.  Az eredmények új nyomokat fednek fel a rejtélyes test-elme kapcsolat megértéséhez. Korábbi tanulmányok a test és elme közti disszociációt összekötötték több orvosi betegséggel és mentális zavarral.

„Volt valaha olyan élménye, hogy hazaérve munkából észreveszi, mennyire hasogat a feje?” – kérdezi Jocelyn Sze, a Berkeley Egyetem doktorandusza, a tanulmány társszerzője. „A fejfájás valószínűleg az egész nap során alakul ki, de ön valószínűleg szándékosan nem figyelt rá és meggyőzte magát arról, hogy jól van, így átverekedhette magát a napi feladatain.” A kutatók kiemelték: a meditációt egyre inkább használják fizikai és pszichológiai problémák kezelésére. „Úgy hisszük, a meditáció jótékony hatásai onnan származnak, hogy általa megerősödik a kapcsolat a test és elme közt az érzelmek átélésekor” – mondja Levenson.

A kísérlethez San Francisco környékén toboroztak önkénteseket, meditációs és tánc centrumokból. Huszonegy, legalább két éve gyakorló modern vagy balett táncost, ugyanennyi legalább két éve gyakorló Vipassana meditálót és egy 21 fős kontrollcsoportot hasonlít össze a tanulmány. A kontrollcsoport tagjai nem meditáltak, nem táncoltak, vagy sportoltak versenyszerűen. Minden résztvevő 18-40 év közötti volt.

Az önkéntesek testéhez elektródákat kapcsoltak, hogy reakcióikat mérjék, miközben érzelmekkel teli filmjeleneteket néztek, és közben pontozták emócióik intenzitását. Noha minden csoport tagjai hasonló érzelmekről számoltak be a jeleneteket nézve, a meditálók szívverésének gyorsasága sokkal közelebb állt az éppen átélt érzelmi intenzitásához. Meglepő módon a táncosok és a kontrollcsoport közt minimális volt a különbség.

A kutatók szerint a táncosok megtanulják, hogyan váltsanak fókuszt idő, zene, tér, és izmok közt, így kimagasló figyelemmel lehetnek izmaik tónusára, a helyes testtartásra és különböző pózok kialakítására. „Mindezek nagyon fontosak, hogy jobb táncos legyen az ember, de nem erősítik meg a kapcsolatot test és elme közt az érzelmek átélésekor” – mondja Levenson.

Velük ellentétben, a meditálók – figyelve a zsigeri testérzeteket – jobban összehangolódnak belső szerveikkel, például szívükkel. „Éppen ezekre a zsigeri érzetekre összpontosít a Vipassana. A meditációs gyakorlatot egy helyben ülve végzik és közben a belső érzetekre figyelnek” –
magyarázza Sze.

Forrás: ng.24.hu/ Ács Dániel